Információtartalom vázlata:
- a megbízási szerződés és a munkaszerződés elhatárolása, jellemzői
A jogviszonyok elhatárolása:
Összehasonlítási szempontok | Munkaviszony | Megbízási jogviszony |
Jogi szabályozás helye | MT, kollektív szerződés, munkaszerződés (írásban) | PTK- a felek közötti szerződés szóban és írásban |
A jogviszony alanyai | Munkáltató - Munkavállaló | Megbízó - Megbízott |
A felek egymáshoz való viszonya | Vertikális (alá-fölérendeltségi viszony) a felettest többlet jogok illetik meg. | Horizontális (mellérendeltségi viszony) autonóm és egyenjogú felek |
A munkavégzés személyhez kötöttsége | Csak személyes munkavégzés | A megbízott személyesen köteles eljárni, de igénybe vehet mást is, akiért úgy felel, mintha maga látta volna el |
A munkavégzés helye és ideje | A munkát meghatározott helyen és időben kell ellátni. | Nincs meghatározva, de az ellátandó ügy, illetve tevékenység jellegéből adódhat ilyen kötöttség. |
Utasítási jog | A munkáltató utasításai szerint köteles eljárni, ami kiterjed a munkakezdésre, a m.idő végére, a munkaköri feladatokra, munkamódszerekre. | A megbízást a megbízó utasításai szerint és érdekének megfelelően kell ellátni. |
Díjazás | A munkabér a munkavégzésért jár, és nem az eredményért. | A megbízott a díjat akkor is követelheti, ha az eljárása nem vezet eredményre. |
Kártérítési felelősség | Korlátozott, és csak kivételes esetben van teljes kártérítés | Teljes polgárjogi felelősség. |
Eltérő szabályok megállapításának lehetősége | Korlátozott, csak a tv. Rendelkezései szerint valósulhat meg. | A felek megállapodása az irányadó, eltérés lehetséges. |
A példában említett munkavállaló nem alkalmazható megbízási szerződéssel.
A munkavállalóval munkaszerződést kell kötni, melyben kötelezően rögzíteni kell:
- a felek nevét, illetve megnevezését és a munkaviszony szempontjából lényeges adatait,
- a munkavállaló személyi alapbérét, munkakörét, illetve
- a munkavégzés helyét.
A munkáltató a munkavállalót a munkaköri feladatokról, a munkakör betöltéséhez szükséges iskolai végzettségről - kivéve, ha ezt jogszabály határozza meg – az MT. 76. § (7)-(8) bekezdésében foglalt rend szerint tájékoztatja.
A teljesítmény követelményekről szintén tájékoztatni kell a munkavállalót.
A munkáltató utasítási joga a munkajogviszony legsajátosabb vonása, úgynevezett differencia specifikációja, amely alkalmas arra, hogy a munkaviszonyt más, a polgári jog körébe tartozó munkavégzésre irányuló jogviszonyoktól elhatárolja.
A munkáltató szervezetén belül - a szervezettség érdekében - szükség van a munkamegosztásra, az együttműködésre és az ehhez nélkülözhetetlen hierarchikus struktúrára. Mindez a munkáltató utasítási jogkörének biztosítását is igényli, amely szervezeti és jogi alá-fölé rendeltséget hoz létre a szervezet és a munkavállaló viszonyában - a jogviszony fennállása alatt és csak a munkavégzés körében. Más vonatkozásban - így például a munkaszerződés megkötése, módosítása, megszüntetése - a munkavállaló mellérendelt helyzetben van, vagyis a munkáltató nem kényszerítheti rá egyoldalúan akaratát. A munkáltató utasítási jogát a törvény korlátozza, ennek gyakorlása nem ütközhet a munkavállalót közvetlenül vagy közvetve védő szabályokba (pl. fiatal vagy várandós munkavállalóra irányadó különös rendelkezések, valamint a munkaidő mértékére és beosztására vonatkozó garanciák).
Elhatárolás a polgári jogtól
Az utasítási jog a munkaviszony egyik meghatározó, a polgári jogi keretek közötti munkavégzéstől elkülönítő minősítő jegye. Ugyanakkor az utasítási jog nemcsak a munkaviszony, hanem a polgári jogviszony keretébe tartozó munkavégzés során is érvényesül, azonban jelentős a tartalmi eltérés a két - azonos elnevezésű - jogkör között. A munkáltató utasítása a munkavégzés minden elemére, valamennyi fázisára kiterjedhet, a megbízó és a megrendelő viszont csak az ellátandó ügy, illetőleg az elérendő eredmény tekintetében adhat utasítást. A megbízásnál és a vállalkozásnál az utasítás általában a meghatározott ügyre, a szolgáltatás tárgyára, és nem magára az ehhez kapcsolódó, ezt megvalósító munkafolyamatra vonatkozik. A munkaviszony és a polgári jogi keretek közötti munkavégzés közötti elhatárolás érdekében szükséges a megbízási és a vállalkozási jogviszonyban érvényesülő utasítási jog tartalmának rövid áttekintése.
A Ptk. 329. §-ának (1) bekezdése szerint - vállalkozási szerződés esetén - a vállalkozó a megrendelő utasítása alapján köteles eljárni. Az utasítás nem terjedhet ki a munka megszervezésére, illetőleg nem teheti a teljesítést terhesebbé. A felek a Ptk. rendelkezéseitől eltérhetnek. A törvényi általános szabály szerint a megrendelő a vállalkozót utasításokkal láthatja el, a vállalkozó pedig köteles ezeket az utasításokat követni. A vállalkozási szerződés teljesítése a megrendelő érdekében történik, ezért indokolt, hogy a vállalkozó a megrendelő elképzeléseire tekintettel legyen. Az utasítási jog azonban nem korlátlan. A megrendelő nem utasíthatja a vállalkozót, hogy a munkáját mi módon szervezze meg, a munkát milyen sorrendben végezze el, és az utasítással nem okozhat többletköltséget a vállalkozónak. Az utasításadási jog nemcsak a szerződés kötésekor, hanem a munkavégzés során a teljesítésig megilleti a megrendelőt. A törvény lehetőséget ad arra, hogy a felek e rendelkezésektől eltérhessenek, azaz a szerződésben kiköthetik a megrendelő utasításadási jogának a szűkítését a törvényben foglaltakhoz képest.
A Ptk. 474. és 476. §-ai alapján - megbízási szerződés esetén - a megbízást a megbízó utasításai szerint és érdekének megfelelően kell teljesíteni. Ha a megbízó célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, a megbízott köteles őt erre figyelmeztetni; ha a megbízó utasításához e figyelmeztetés ellenére is ragaszkodik, az utasításból eredő károk őt terhelik. A megbízó utasításához a megbízott általában kötve van. A megbízott a megbízó utasításától csak akkor térhet el, ha ezt a megbízó érdeke feltétlenül megköveteli, és a megbízó előzetes értesítésére már nincs mód. Ilyen esetben a megbízót haladéktalanul értesíteni kell. A megbízottnak kezdeményeznie kell a korábbi utasítás módosítását, ha azt az újabban felmerült körülmények indokolják. Ha erre a sürgős szükség miatt nincs lehetősége, de a módosítást a megbízó érdeke feltétlenül megkívánja, a megbízott az utasítástól eltérhet. Az eltérés feltételes módban történő megfogalmazása helyes értelmezés szerint azt jelenti, hogy az utasítástól eltérést csak a törvényi együttes feltételek megléte indokolhatja. Ha azonban a feltételek fennállnak, a megbízott nem mérlegelheti, hogy eltér-e vagy sem a korábbi utasítástól, hanem a megbízó érdekét szem előtt tartva köteles arra. A megbízott nemcsak a megbízó utasítása szerinti, de a megbízó érdekének megfelelő eljárásra köteles. A megbízó érdekét a szakszerű és gondos eljárás követelményének szem előtt tartásával végzett megbízotti tevékenység szolgálja, amelynek a szerződéses kapcsolat minden mozzanatában érvényesülnie kell. A megbízó érdekében áll az is, hogy a megbízott tevékenysége hozza meg a várt eredményt. A megbízási szerződésből eredően azonban a megbízott csak a meghatározott tevékenységre, és nem eredmény létrehozására köteles. Míg tehát az eredménykötelmeknél az eredmény elmaradása szerződésszegésnek minősül, addig a megbízás esetén nem. Ha a megbízott eljárása annak ellenére maradt eredménytelen, hogy minden kötelezettségének időben, helyesen és alapos gondosságot tanúsítva tett eleget, a szerződést megfelelően teljesítette. Ha azonban a várt eredmény azért maradt el, mert a megbízott nem az elvárható szakszerűséggel és körültekintéssel járt el, ez utóbbi szerződésszegésért - és nem az eredmény puszta elmaradása miatt - a megbízott is felel. A megbízott eljárása akkor szerződésszerű, ha mindent úgy tett meg a rábízott ügy ellátása során, ahogy az - az adott körülmények között - általában elvárható [Ptk. 4. § (4) bekezdés]. Ha a megbízott a tájékoztatási, a gondos és szakszerű eljárási kötelezettségét megsértette, vagy a megbízó utasításától jogellenesen eltért, és emiatt a megbízónak kára keletkezett, a megbízott a felelősségét csak annak bizonyításával mentheti ki, hogy e károk mulasztás vagy jogszabálysértés hiányában is bekövetkeztek volna.
Utasítási jog munkaviszonyban
A munkavállaló a munkát a munkáltató utasítása szerint köteles ellátni. A munkára vonatkozó szabályok a munkavállaló kötelezettségeit csak bizonyos mértékig határozzák meg, a munkavállaló kötelezettségeinek csak meghatározott kereteit képesek előírni. E keretek kitöltését biztosítja a munkáltató utasítási joga, amely kiterjedhet a munkavégzés egész folyamatára, annak módjára, helyére és idejére, a munkavégzés valamennyi fázisára. A munkaviszonyban a munkáltatói jogokat gyakorló személy nem különül el a munkavégzés folyamatától, szemben a polgári jogi keretek közé tartozó megbízási, illetve vállalkozási jogviszony megbízójától vagy megrendelőjétől. A munkáltatói jogkör gyakorlójára hárul a munka megszervezésének, irányításának és ellenőrzésének kötelezettsége, amelyhez szükségszerűen járul a munkáltatói jogkör-gyakorló és a munkavállaló közötti, alá-, fölérendeltségen alapuló kapcsolat. Mindez nem mentesíti a munkavállalót kötelezettségeinek külön munkáltatói utasítás nélküli teljesítésének kötelezettsége alól, bármely feladat utasítás nélkül történő átadása fenntartja a munkavállaló felelősségét. Az utasítás érvényességéhez általában írásbeliség nem szükséges. A munkavállaló azonban kérheti az utasítás írásba foglalását.
Munkaviszony jellegét mutatja.