Tartós árszínvonal emelkedés. Mérése az inflációs rátával történik: P1 – P0 / P0

Defláció: tartós árszínvonal csökkenés.

Infláció fajtái

  • kúszó: évente néhány százalék
  • vágtató: évente két vagy három számjegyű
  • hiperinfláció: havi, de akár napi 100%-os lehet – a pénzvagyon órák alatt semmivé válhat (pl. 1946-47 pengő)

Okai

Az árszínvonal, akkor nő, ha a makrokereslet nagyobb, mint a makrokínálat.

Lehetséges, ha

  • a kereslet nő a kínálathoz képest (a kínálat változatlan és a kereslet nő) – keresleti infláció
  • a kínálat elmarad a kereslethez képest (változatlan kereslet mellett a kínálat csökken) – kínálati vagy költség infláció

Keresleti infláció

  1. az autonóm fogyasztás növekedése: a jövedelem növekedése nélkül megnő a fogyasztás – a háztartás a teljes jövedelmét elfogyasztja, illetve tartalékait felhasználja – nő a makrokereslet
  2. az autonóm beruházás növekedése: jövedelemtől, kamatlábtól függetlenül nő a beruházás kereslet, mert a vállalkozók kedvezőnek ítélik a jövő évi profitot – makrokereslet nő – túl kereslet lesz – árszínvonal nő
  3. a pénzmennyiség és az infláció
    • a központi bank növeli a pénzmennyiséget – a pénzpiacon túlkínálat lesz – a piaci kamatláb csökken – beruházás kereslet nő – összes kereslet is nő – túl kereslet lesz
    • a plussz mennyiség a fogyasztói keresletet is növeli

Mindezek együtt az árszínvonal emelkedését jelentik – kamatláb is nő – csökken a beruházás kereslet, csökken az összes kereslet, de nem áll vissza a korábbi szintre, vagyis a pénzmennyiség növelése nagyfokú inflációs veszéllyel jár.

Kínálati vagy költség infláció

  1. ár-bérspirál: bér nő – a vállalkozó takarékoskodni akar (kevesebb munkaerőt foglalkoztat) – csökken a munkakereslet – csökken a foglalkoztatottság – csökken a kibocsátás, kínálat – túl kereslet lesz – árszínvonal nő (infláció) – az egész kezdődik elölről. A pénzbér és az árszínvonal emelkedése egymást erősítő folyamat
  2. a tőkejavak ára és az infláció: ha nő a tőke ára (kamatláb) – csökken a nyereség, mert nő a költség – kevesebb tőkét fognak felhasználni – a kapacitás nem lesz kihasználva – a kibocsátás csökken, ami túl kereslethez vezet – árszínvonal nő

Várakozás és infláció

  1. amikor az autonóm fogyasztás növekedésétől beszéltünk annak egyik okaként az áremelkedéstől való félelmet, vagyis a felvásárlást említettük (még nincs infláció, de a fogyasztó már úgy viselkedik)
  2. a pénzmennyiség növekedéséből származó inflációnál is jellemző a szereplő magatartása
  3. ha várható a pénzbér emelése és a szakszervezetek ismerik a várható inflációs rátát, akkor ennél a rátánál magasabb béremelésért fognak harcolni – ez felgyorsítja az ár-bérspirált

Következmény: ha a gazdaság szereplői inflációra számítanak, akkor úgy kezdenek viselkedni, mintha már infláció lenne – az infláció be is fog következni.

Antiinflációs politika (infláció ellenes politika)

  1. a pénzmennyiség csökkentése: az állam a központi bankon keresztül csökkenti a forgalomban lévő pénz mennyiségét – az árszínvonal csökkenni fog
    Ennek hatása:
    • rövid távon eredményes lehet
    • hosszú távon a kereslet csökkenni fog, a hitelkínálat és csökken – beruházási kereslet is csökken és a kibocsátás is = válság
  2. az árak befagyasztása (politikailag, gazdaságilag nehezen megoldható) – a reálbér nő – drágul a munkaerő – csökken a munkakereslet – csökken a kibocsátás = válság

Az állam akár pénzügyi-politikai, akár költségvetési eszközökkel próbálja az inflációt megfékezni, a hatékonysága nem jó, mert a gazdaság visszaeséséhez vezethet.