27. A magánindítvány és hiányának jelentősége

31. § (1) A törvényben meghatározott esetekben a bűncselekmény csak magánindítványra büntethető.
(2) A magánindítvány előterjesztésére a sértett jogosult. (Ha a magánindítványra jogosult sértett helyett annak házastársa tesz magánindítványt, őt - megfelelő határidő kitűzése mellett - meghatalmazás csatolására kell felhívni. Ez a határidő a magánindítványi határidő lejártát követő időre is átnyúlhat.)
(3) Ha a sértett korlátozottan cselekvőképes, a magánindítványt törvényes képviselője is, ha pedig cselekvőképtelen, kizárólag a törvényes képviselője terjesztheti elő. Ezekben az esetekben a magánindítvány előterjesztésére a gyámhatóság is jogosult.
(4) Ha a magánindítvány előterjesztésére jogosult sértett meghal, a hozzátartozója jogosult a magánindítvány előterjesztésére.
(5) Bármelyik elkövetővel szemben előterjesztett magánindítvány valamennyi elkövetőre hatályos.
(6) A magánindítvány nem vonható vissza
Magánindítványra üldözendő cselekmények
- könnyű testi sértés vétsége [Btk. 170. § (1)],
- egészségügyi önrendelkezési jog megsértése [Btk. 173/H. § (1)-(3)],
- magánlaksértés [Btk. 176. §],
- magántitok megsértése [Btk. 177. §],
- levéltitok megsértése [Btk. 178. §],
- becsületsértés [Btk. 180. §],
- kegyeletsértés [Btk. 181. §],
- erőszakos közösülés alapesete [Btk. 197. § (1)],
- szemérem elleni erőszak alapesete [Btk. 198. § (1)],
- megrontás alapesete [Btk. 201. § (1)-(2)],
- személyi vagyont károsító lopás, sikkasztás, csalás, hűtlen kezelés, rongálás, jogtalan elsajátítás, orgazdaság, jármű önkényes elvétele miatt, ha az elkövető a sértett hozzátartozója (Btk. 331. §)
A magánindítvány hiánya esetén ugyan maga a bűncselekmény létrejön, a büntethetőség is fennáll, de az indítvány hiánya megakadályozza a büntetőeljárás megindulását, illetve egyes esetekben a folytatását. (Hiánya tárgyalási szakban nem felmentést, hanem az eljárás megszüntetését eredményezi.)
Másodlagos büntethetőségi akadálynak hívják.
Jell.:
Nincs formához kötve (A sértett nyilatkozata, amelyben az elkövetővel szemben az eljárás lefolytatását, és - bűnösség megállapítása esetén - megbüntetését kéri. A Be. 123. § (1) bekezdés szerint a "magánindítvány előterjesztésére jogosultnak minden olyan nyilatkozatát, amely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását kívánja, magánindítványnak kell tekinteni". Ezt a nyilatkozatát akár az ügyben eljáró rendőr jelentése is tartalmazhatja (BH1983. 272.)
A sértett diszkrecionális jogává teszi a döntést az eljárás kezdeményezése tárgyában. (Amennyiben a sértett nem terjeszt elő magánindítványt olyan bűncselekmény miatt, amelyik más, hivatalból üldözendő cselekményt is magában foglal, úgy ezen cselekmény miatt sem lehetséges az eljárás megindítása.)
Pl.: erőszakos közösülés, mely magába olvasztja a könnyű testi sértést, személyi szabadság megsértését, ilyen esetekben az eljárást ez utóbbi cselekmények tekintetében sem lehet lefolytatni.
A magánindítvány joghatályossága szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a feljelentő téves jogi meghatározást alkalmaz, és annak sem, hogy az nem tartalmaz minden részkörülményt.
Az eljárás megindításához elegendő, hogy a magánindítványból megállapítható legyen az indítványozó akarata, amely az elkövető megbüntetésére irányul, továbbá valamely - magánindítványra üldözendő - bűncselekmény tényállásának elemei fellelhetők legyenek.
A magánindítvány előterjesztésére elsősorban a sértettet - akinek jogát, jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette (Be. 53. §) - hatalmazza fel a törvény. Amennyiben a sértett nagykorú és cselekvőképes, akkor kizárólag ő jogosult a magánindítvány előterjesztésére. Abban az esetben, ha a sértett korlátozottan cselekvőképes, a Btk. 31. § (3) bekezdése szerint a törvényes képviselője is előterjesztheti a magánindítványt, akár a sértettel párhuzamosan, míg cselekvőképtelensége esetén csak a törvényes képviselője jogosult az előterjesztésre. Ilyen esetekben a gyámhatóság is jogosult magánindítvány előterjesztésére. Ugyancsak a gyámhatóság terjesztheti elő a magánindítványt, ha a bűncselekményt a sértett törvényes képviselője követte el.
A sértett bármely okból bekövetkezett halála nem lehet akadálya a büntetőeljárás lefolytatásának. A törvény 31. § (4) bekezdése ezért a 137. § 5. pontjában meghatározott hozzátartozó számára is lehetővé teszi a joghatályos magánindítvány előterjesztését.
A magánindítvány előterjesztésére nyitva álló határidőt az eljárási törvény 30 napban határozza meg. A határidőt attól az időponttól kell számítani, amikor az elkövető kilétéről a magánindítvány megtételére jogosult személy tudomást szerez. A magánindítvány előterjesztésére nyitva álló határidő számítására - tekintettel arra, hogy eljárási aktusról van szó - a Be. 109. § (2) bekezdésének rendelkezései az irányadók. Az eljárási törvény Be. 123. § (4) bekezdése a magánindítvány előterjesztésére nyitva álló határidő elmulasztása miatti igazolást kizárja (BH1983. 150.). Amennyiben párhuzamosan több személy terjeszthet elő magánindítványt, úgy a határidőt minden személy vonatkozásában külön-külön kell vizsgálni.
Abban az esetben, ha az eljárás hivatalból indult meg, de az eljárás adatai alapján megállapítják, hogy az eljárás magánindítványhoz kötött, akkor a jogosultnak a hatóság felhívásától számított 30 napon belül van lehetősége a magánindítvány megtételére.
Ha a sértett a magánindítvány megtételére nyitva álló időn belül elhalálozik, akkor sértett hozzátartozója a hátralévő időn belül terjeszthet elő magánindítványt. Tekintettel arra, hogy a sértettnek az elkövető kilétéről való tudomásszerzéstől számított 30 nap áll rendelkezésére az indítványtételre, amennyiben anélkül hal meg, hogy az elkövető kilétéről tudomást szerzett volna, a hozzátartozónak a halál időpontjától számított 30 nap áll rendelkezésére.
Amennyiben ismeretlen tettes ellen indult a büntetőeljárás és később válik ismertté az elkövető személye, akivel szemben az eljárás csak joghatályos magánindítvány alapján folytatható, akkor a határidő-számítás kezdő napja a hatósság felhívása a magánindítvány megtételére.
A fenti általános szabály alól kivételt tesz az eljárási törvény a kölcsönösen elkövetett könnyű testi sértés, becsületsértés, rágalmazás esetében. A Be. 314. § (3) bekezdése szerint ilyen esetben az egyik fél sérelmére indult büntetőeljárásban a másik fél akkor is az ügydöntő határozat meghozatalát célzó tanácsülésig jogosult a magánindítvány előterjesztésére, ha az előterjesztés határideje már lejárt, de a büntethetőség még nem évült el. "Amennyiben a magánindítványra jogosult sértett helyett annak házastársa tesz magánindítványt, őt - megfelelő határidő kitűzése mellett - meghatalmazás csatolására kell felhívni. Ez a határidő a magánindítványi határidő lejártát követő időre is átnyúlhat" (BK 7. szám, BH1991. 341.).
Az ismeretlen személy ellen tett feljelentés esetében a feljelentés nem mindig értékelhető joghatályos magánindítványként. Azoknál a cselekményeknél, ahol a törvényalkotó az elkövető és a sértett közötti rokoni kapcsolatra tekintettel mondott le a hivatalból való eljárásról, ott az ismeretlen tettes elleni feljelentés nem tekinthető egyben joghatályos magánindítványnak. Amennyiben az elkövető személyének feltárásakor megállapítást nyer, hogy a sértett hozzátartozója, akkor a sértettől be kell szerezni a nyilatkozatát, hogy ennek ismeretében is kéri-e az elkövető megbüntetését BJD 1500., BEH 1973. 292. oldal 6.). Ez alól természetesen kivétel az az eset, ha a sértett már a feljelentés megtételekor úgy nyilatkozik, hogy a hozzátartozói kapcsolattól függetlenül kéri az elkövető megbüntetését. A fentiekre tekintettel az elkövető és a sértett közötti kapcsolatot az eljárás során feltétlenül tisztázni kell, mert amennyiben nem állapítható meg, hogy a cselekmény magánindítványra üldözendő-e, úgy az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére kerülhet sor (BEH 1973. 291. oldal 5.).
Nem ez a helyzet egyes - magánindítványhoz kötött - nemi bűncselekmények esetén. Az ismeretlen tettes ellen tett feljelentés a nemi erkölcs elleni bűncselekmények körében joghatályos magánindítványnak tekintendő. (Lásd a 209. §-ához fűzött magyarázatot.)
A magánindítvány nem vonható vissza. A törvény ugyanakkor nem zárja ki, hogy a magánindítvány előterjesztésére jogosult a nyitva álló határidőn belül - átgondolva a lehetséges következményeket - korábbi nemleges nyilatkozatát megváltoztatva joghatályos magánindítványt terjesszen elő (BH1987. 422.).
A magánindítvány visszavonhatatlanságának elve némi csorbát szenved a magánvádas eljárásban. Itt ugyanis a sértett bár a magánindítványt nem vonhatja vissza, de a vádat elejtheti, aminek az eljárás megszüntetése a következménye. A magánindítvány oszthatatlan, azaz a bármely elkövetővel szemben előterjesztett magánindítvány valamennyivel szemben hatályos, így amennyiben pl. négyen követik el a könnyű testi sértést, de közülük csak az egyikkel szemben terjesztett elő a sértett magánindítványt, az a többivel szemben is hatályos (BJD 1176.).