11. A törvényi tényállás fogalma. A tényállásszerűség

A törvényi tényállás értelmezése
Ki kell rekeszteni a törvényi tényállás fogalmából:
-    a cselekmény társadalomra veszélyességét
-    az ún. jogi tárgyat
A törvényi tényállásban csak a Különös Részbeli ismérvek tartoznak, ezek az Általános Részbeli szabályok közül csak a szándékossággal és a gondatlansággal egészülnek ki.
Az egyes törvényi tényállások jelentősége abban áll, hogy elhatárolják az egyes bűncselekményeket egymástól; elhatárolják továbbá az egyes bűncselekményeket az életben megengedett cselekményektől. A törvényi tényállásnak, így garanciális jelentőségük van.
A Különös Részben létező valóságos törvényi tényállásokból kigyűjthetjük az alkotóelemeket; megfelelő általánosítással így megkapjuk a törvényi tényállás ismérveit.
-    Minden törvényi tényállásban van cselekmény.
-    Sok törvényi tényállásban van eredmény.
-    Ahol van eredmény ott jelentőséghez jut a cselekmény és az eredmény közötti okozati összefüggés.
-    Számos bűncselekmény törvényi tényállásában szerepel valamilyen tárgy, illetőleg valaki személy, akire a bűncselekményt elkövetik.
-    Számos bűncselekmény törvényi tényállásában jelentőséghez jut az elkövetés helye, ideje, módja és eszköze
-    Minden bűncselekmény törvényi tényállásában jelentőséghez jut a szándék, vagy gondatlanság, sőt a szándékos bűncselekmények törvényi tényállásban sok esetben a motívum és a célzat is.
A törvényi tényállás tárgyi oldala: (objektív tényállási elemek)
Szükséges ismérv:        cselekmény
Rendszerinti ismérvek:    elkövetési tárgy (passzív alany)
                eredmény
                okozati összefüggés
Esetleges ismérvek:        elkövetés módja
                eszköze
                helye
                ideje
A törvényi tényállás alanyi oldala: (szubjektív tényállási elemek)
Szükséges ismérvek:    szándékosság
                gondatlanság
Esetleges ismérvek:        motívum
                célzat
A tárgyi oldal és az alanyi oldal között helyezkedik el az EMBER
(Az embert a törvény az „aki” szóval jelöli, a bűncselekmény alanyáról szólunk), aki a törvényi tényállást megvalósítja az a tettes.
A tárgyalás sorrendje:
A bűncselekmény tárgya, a jogi tárgy
A törvényi tényállás tárgyi oldala (objektív tényállási elemek)
A bűncselekmény alanya
A törvényi tényállás alanyi oldala (szubjektív tényállási elemek)
A törvényi tényállás fajáról ( egyszerű, leíró, hivatkozó, keret ,alapeseti törvényi tényállás, minősített eseti tényállás, privigelizált eseti tényállás)a jogszabálytan keretén belül van említés.
A bűncselekmény fogalmi ismérveinek egyike a „tényállásszerűség”, az a cselekmény, amely kimeríti valamely (különös részen megfogalmazott) törvényi tényállás ismérvét; a tényállásszerűség és a törvényi tényállás fogalma összekapcsolódik.
a.    A törvényi tényállás bűncselekmény fogalmi ismérv;
20. § (1) Tettes az, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja.
(2) Társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását, egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg.
        A törvény a tettesi cselekmény modellje szerint építkezik, a tettes cselekményét tekinti tényállásszerűnek. Ha a tettesi cselekmény tényállásszerű, a bűncselekmény pedig „tényállásszerű”, úgy a bűncselekmény és a tettesi cselekmény közé egyenlőség tehető.
b.    Kivétel /Bűncselekmény, de nem tényállásszerű a bűnrészesek cselekménye; bűnrészes a felbujtó és a bűnsegéd.
21. § (1) Felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír.
(2) Bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt.
(3) A részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni.
        A részesi cselekmény esetében is kimutatható egyfajta „tényállásszerűség”, csak a részesi „törvényi tényállás” az Általános részben nyert megfogalmazást.
c.    A Különös Rész a befejezett tettesi cselekmény szerint építkezik;
166. § (1) Aki mást megöl, bűntettet követ el, és öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Benne foglaltatik a BEFEJEZETT-ség.
A szándékos bűncselekmény azonban a befejezettség szakaszát megelőzően áthalad, illetőleg áthaladhat megvalósulási szakaszon (stádiumokon), az előkészületen, illetőleg a kísérleten.
Kísérlet esetén a tényállásszerűség hiányos, mert 16. § Kísérlet miatt büntetendő, aki a szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be; a kísérlet is a bűncselekmény a tényállásszerűség csonka volta ellenére.
Bűncselekmény az előkészület is; az előkészület tehát nem tényállásszerű cselekmény.
d.    A kísérlet tényállásszerűsége csonka, a felbujtásnak és abűnsegélynek pedig egyáltalán nincs a Különös Rész szabályai szerint kimutatható tényállásszerűsége.
e.    Beling: A tényállásszerűséggel összekapcsolt törvényi tényállás a nullum crimen sine lege elvét hordozz.
Liszt-Beling-Frank-féle bűncselekmény fogalom: A törvényi tényállásban csak leíró elemek vannak, amelyek értékelésére nem szorulhatunk; a törvényi tényállási ismérvek nagy része értékelés alá eső, azaz normatív jellegű.
f.    A törvényi tényállás tanában a tényállási ismérveket a tudomány szétválasztotta objektív és szubjektív ismérvekre.
Az objektív ismérvek: amelyekben a cselekmény a külvilágban megjelenik; látható a cselekmény, a cselekmény eredménye, az elkövetés tárgya, eszköze; a cselekmény jogellenességét alakítja.
A szubjektív ismérvek: a bűnösséget formálják; a bűnösség tettes-tudati elemek, ezért „szubjektívek”;
Léteznek szubjektív jogellenességi és objektív bűnösségi ismérvek.
g.    A szocialista büntetőjog tudomány fogalmi körébe bevonta objektív ismérvként a cselekmény társadalomra veszélyességét , majd bevonta a jogtárgyat, végül az elkövető személyi társadalomra veszélyességet. A büntethetőségi akadályokat negatív tényállási elemnek nevezte.
h.    Az utóbbi időkben többen összeszűkítik a tényállásszerűség lehetőségeit és ahol csak lehetséges, mellőzik a „törvényi tényállás” kifejezés használatát.
i.    A törvényi tényállásról alkotott fogalom nagy jelentőséghez jut a büntetőeljárás során, a bizonyítás rendjén. A törvényi tényállás elemeit kell bizonyítani, ellenben szabályként nem szorulnak bizonyításra a törvényi tényállásban nem szereplő fogalmak.