Jogforrás
A törvényhozó akaratának meghatározott módon és formában való kifejezése; utal a jogalkotóra, a jogalkotás folyamatára és arra a formára, amelyben a jogalkotó akarata megjelenik.
Megkülönböztetünk:
- Anyagi jogforrást: az a szervezet vagy személy amely vagy aki jogalkotásra jogosult.(pl.: országgyűlés)
- Alaki jogforrást: a jog fizikai megjelenési formája, a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvényben meghatározott jogszabályok
A büntetőjog forrásai:
I. Magyar Köztársaság Alkotmánya
A legalitás elvéből következően, valamint számos részelv kapcsán, konkrét alkotmányos szabályok révén. (7§+54§)
54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani. (Alkotmány)
II. BTK
1. Általános rész (hatálya, fogalmak, stádiumok)
2. Különös rész - bűncselekmények részletes leírásai
- állam ellenes bűncselekmények
- emberiség elleni bűncselekmények
- személyek elleni bűncselekmények
III. Nemzetközi jog (Nemzetközi szerződések)
A büntetőjog elsődleges jogforrása, mely a Magyar Köztársasággal szemben fennálló nemzetközi kötelezettségekből adódóan.
7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját. (Alkotmány)
A háborús és az emberiség elleni bűncselekmények tényállását a nemzetközi jog határozza meg, ezeket a bűncselekményeket, amelyek kógens nemzetközi jogot képeznek, a nemzetek közössége üldözi és bünteti.
A büntetőjognak nemzetközi jellegű közvetlen jogforrásai is vannak, vagyis a nemzetközi jog maga határozza meg egyes bűncselekmények büntethetőségének és büntetendőségének feltételeit, amelynek fenn kell állniuk ahhoz, hogy a hazai jog valamely bűncselekménye a nemzetközi jog szerinti bűncselekménynek minősüljön.
IV. Alkotmánybíróság határozatai
Jelentős változásokat okozott a büntetőjog egészében, de magában a Btk.- ban is.(pl.: 23/1990.(X.31) AB)
Az Alkotmánybíróság Dr. Horváth Tibornak a Halálbüntetést Ellenzők Ligája nevében a halálbüntetést előíró büntető rendelkezések alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére előterjesztett indítványa tárgyában. Schmidt Péter alkotmánybíró különvéleményével, dr. Lábady Tamás és dr. Tersztyánszky Ödön, továbbá dr. Sólyom László, dr. Szabó András, dr. Zlinszky János alkotmánybírók párhuzamos véleményével meghozta a következő határozatot: Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a halálbüntetés alkotmányellenes. A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: Btk.) 38. § (1) bekezdés 1. pontja, a 39. §-a és a 84. §-a, a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. tv. (a továbbiakban: Be.) 399. §-a, a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr. 17. és 18. §-a, valamint a Büntetés-végrehajtási Szabályzatról szóló 8/1979. (VI. 30.) IM rendelet 151., 152. és 153. §-a az Alkotmányba ütközik, ezért azokat az Alkotmánybíróság megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság a Btk.-ban foglalt normákat vizsgálja abból a szempontból is, hogy megfelelnek-e az alkotmányos alapelveknek. Az Alkotmánybíróság a normát nem önmagában, hanem az érvényesülő, hatályosuló jogszabályt, vagyis az élő jogot veti össze az alkotmányos elvekkel és vizsgálja a jogszabály alkotmányosságát. (34/1992.AB határozat).
A büntetőjogszabály alkotmányosságának megítélése során vizsgálja, hogy a Btk. konkrét rendelkezése határozott, körülhatárolt, világosan megfogalmazott-e. (1992.176.ABH).
Vizsgálni kell tehát, hogy a tényállás a büntetendő magatartások körét nem túl szélesen jelöli-e ki és elég határozott-e. Az Alkotmánybíróság szerepe sajátos, mert megállapíthatja, hogy valamely jogszabályi rendelkezés alkotmányellenes és ezzel hatályát veszti, de új jogszabályt azonban nem hozhat létre, vagyis nem jogalkotó szerv. Az Alkotmánybíróság határozatainak rendelkező része valódi jogforrás, az előzetes vagy utólagos normakontrol folyamán jogszabályhelyeket semmisít meg és ezzel a büntetőtörvénykönyv rendelkezéseit:
- megváltoztatja
- módosítja
- megszünteti
Az Alkotmánybíróság alkotmány értelmezése a kihírdetéstől kezdődően mindenkire kötelező erejű, akárcsak egy jogi norma
V. Törvény
A büntető –jogalkotás kizárólagos jogforrás; azaz a bűncselekményeket, a büntetéseket és a büntetés-végrehajtást, a büntetőeljárást csakis törvényben lehet szabályozni. A büntetőjogi felelősség ismert alapelveiből a nullum crimen sine lege és a nullapoena sine lege elvéből következik, hogy a büntetések meghatározása csak törvényben történhet.
A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény /3.§ f), g)pontjai/ értelmében törvényben kell szabályozni különösen a „ bűncselekményeket, a büntetéseket és a büntetés-végrehajtást, valamint a büntetőeljárást”.
Jelenleg az 1978. évi IV. törvény a hatályos Büntető Törvénykönyv (Btk.)a legfontosabb törvényi jogforrás + 1973. évi I. törvény (Be).
A Btk.-t számos törvény módosította, amelyek közül néhány átfogó jellegű novellának is tekinthető.
VI. Törvényerejű rendelet
A jogalkotási törvényt megelőző időszakból megmaradt, ám még jelentős szabályokat is tartalmaz; melyet a Népköztársaság Elnöki Tanácsa adott ki.
VII. Keretdiszpozíciók (Alacsonyabb szintű jogszabályok)
? = Precedens jellegű-e a magyar büntetőjog
A jogalkotásról szóló törvény kógens szabályainak ellent mod a bíróságok tényleges, valós ítélkezési gyakorlata. Az egyértelműen megállapítható, hogy a bíróságok döntésének rendkívüli jelentősége van; csak részben tekinthető precedens rendszernek:
Jelenleg csupán az 1997. évi LXVI. Törvény 27§-a alapján a Magyar Köztársaság legfelsőbb Bírósága által kiadott ún. jogegységi határozatok kötelezőek a bíróságokra.
A Legfelsőbb Bíróságnak 2 további döntési formáját kell megemlíteni (már nem léteznek): elvi döntések, irányelvek.
Jelentősek még a Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiumának állásfoglalásai, nem kötelezőek ipso iure, de ellenkező döntést hozni nem szokotak hozni a bíróságok.
Nullum crimen sine lege elvéből > Nem ismerhető el jogforrásnak sem a szokásjog, sem a bírói gyakorlat.
Nem jogforrások a Legfelsőbb Bíróságnak a bírókra nézve kötelező erejű iránymutatásai, feladatuk a meglévők helyes értelmének a feltárása, vagyis a jogértelmezés.