A jogállam fogalma a XIX. század második felének német irodalmában jelent meg, jogfilozófiai kategóriaként. A jogállam közhatalmi jogosítványait korlátozza és állampolgárai szabadságát és biztonságát széles körben garantálja. A jogállam fogalma tehát az állam és az állampolgár relációjában érvényesül.
Jogállami ismérv:
- Az állam biztosítja polgárai számára a véleménynyilvánítást és az információhoz jutás szabadságát
- Biztosítja az egyesülési és gyülekezési szabadságot
- A tulajdon biztonságát és szabadságát
- Az állam nem engedi alkalmazni a büntetőeljárásba, a büntetés- végrehajtásban a kínzást
- Az őrizettbe vett személy számára biztosítja a „ Habeus Corpus ”-t
- Elismeri a többszöri eljárás tilalmát és az ártatlanság vélelmét
A jogállam azok számára értékes, akik nem jogállamban élnek, hanem olyan államban, amely önkényesen megsértett polgárainak jogát. A jogállam eszményített alakja akkor derengett fel, amikor „elfáradt a vész haragja”; Németországban a hitleri birodalom elbukásával; a Kelet- és Közép-európai országokban az 1990-es évek rendszerváltást követően pedig akkor, amikor felvetődött a történelmi igazságtétel gondolata.
Hazánkban a jogállamiság problémája az ún. igazságtételi törvény kapcsán került az alkotmánybíróság elé, amely az alkotmány 2 §-ban írt jogállamot tudományos igénnyel értelmezte; az Alkotmány szerint Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.
Mitől jogállam a jogállam?
A jogállam az az állam, amely a jog hatalma alatt áll.
Amennyiben a jogállamot a jog uralmával hozzuk összefüggésbe, kérdéses mit kell érteni a „jog uralmán”.
Pozitivista jogfilozófia: a tételes jog szabályzása minden problémára kiterjedő zárt rendszerét értette; a jog teljes anyaga kiterjedt a tételes jogra és a jogi dogmatika elvont fogalma is a jog mértéke és magyarázata önmagának, amely jogon kívüli fogalmakhoz mint kritikai gondolattartalmakhoz nem viszonyíthatók.
A tételes jogból merített fogalom a jogállam formális fogalma, amely tulajdonképpen csak a biztonság megteremtését mutatja.
A jogbiztonságot a tételes jogban a nullum crimen sine lege és a nula poena sine lege elve, továbbá a súlyos büntetőrendelkezés visszaható hatáylának a tilalma testesíti meg.
Az esetleges rossz törvény más törvénnyel módosítható; a rossz törvény is rendelkezik azzal az előnnyel, amit az előreláthatóság és az előre kiszámíthatóság jelent, mert módot ad az állampolgárnak a kedvezőtlen következményekkel járó döntés elkerülésére.
A jogbiztonság nem teszi a jogot sem elfogadhatóvá, sem elviselhetővé; ebben az összefüggésben jelent meg a jogállam materiális fogalma, mely a jog igazságosságát jelenti.
Jogpozitívizmus: az írott tételes jog primátusát filozófiailag a jogpozitívizmus irányzata vallja. A jogon kívüli eszmékből levezetett princípiumok és szabályok az európai jogi kultúrában a keresztény vallásokban, elsősorban a katolikus teológiában jelent meg. Az „isteni jogon” kívül az emberarcú jog képe a természetjog tételeiben jelent meg.
1946-ban Gusztáv Radbruch állította egymással szembe az írott jogot és az igazságosságot. „Törvényes jogtalanság a törvény feletti jog” c. cikkében a jogbiztonság és az igazságosság közötti konfliktust elemezte:
„Az igazságosság és a jogbiztonság közötti konfliktust úgy lehet kiküszöbölni, hogy a pozitív, írott szabályban rögzített és a hatalomtól biztosított jog akkor is elsőbbséget élvezne, ha tartalmilag igazságtalan és célszerűtlen, kivéve ha a tételes törvénynek az igazságossággal való ellentéte oly elviselhetetlen mértékűvé válnék, hogy a törvénynek, mint az igazságosság helytelen jogának, meg kellene hátrálnia…”
A jogállam problémakörét a Magyar Alkotmánybíróság is mélyen elemezte.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint alkotmányos jogállam a jogsértésekre csak jogállami módon reagálhat. A jogállam jogrendje senkitől sem tagadhatja meg a jogállami garanciákat; ezek ugyanis alapjogként mindenkit megilletnek. Jogállami értékrend alapján jogállami garanciák mellőzésével még az igazságos követelés sem érvényesíthető. Az igazságosság és az erkölcsi indokoltság lehet ugyan motívuma a büntetendőségnek, a büntetést érdemlőségnek, de a büntethetőség jogalapjának alkotmányosnak kell lennie.
Az Alkotmánybíróság 9/1992. (I:30.)AB határozatában rámutat arra, hogy az Alkotmány a jogállamiságot a Köztársaság alapértékévé nyilvánította.
A jogállam fogalmának értelmezése az Alkotmánybíróságnak is egyik fontos feladata; az Alkotmánybíróság, a jogállamiság alapértékét kitöltő elveket az Alkotmány valamely konkrét rendelkezésével való összhang alapján vizsgálja.
A kiszámíthatóság és előreláthatóság elvéből a büntetőjogban közvetlenül is levezethető a visszamenőleges hatály tilalma, de különösen az ex post facto jogi rendezés, valamint az analógia alkalmazási tilalma.
A nullum crimen sine léege és a nulla poena sine lege elvei a büntetőjogi legalitás alkotmányos elvének részei, de nem egyedüli kritériumai a büntetőjogi felelősségre vonás alkotmányosságának.
- A büntetőjog legalitásának alkotmányos elve az alkotmánybíróság álláspontja szerint:
Alkotmány 8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. =
Btk. 1.§ és 10. § (1) Bűncselekmény az a szándékosan vagy - ha a törvény a gondatlan elkövetést is bünteti - gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli.
(2) Társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely a Magyar Köztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét vagy jogait sérti vagy veszélyezteti.
- A bűncselekménnyé nyilvánításnak és büntetéssel fenyegetésnek alkotmányos indokon kell alapulnia: szükségesnek, arányosnak és végső soron igénybevettnek kell lennie.
Alkotmány 8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.
- Csak az elkövetéskor hatályos törvény szerint lehet elítélni és megbüntetni/ büntetéssel súlytani:
Alkotmány 54. § (4) Senkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog szerint nem volt bűncselekmény. =
Btk. 2. § A bűncselekményt az elkövetése idején hatályban levő törvény szerint kell elbírálni. Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban levő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni; egyébként az új büntető törvénynek nincs visszaható ereje.
A magyar álláspont a jogbiztonságot a materiális jogállam elé látszik helyezni, a 9/1192.AB határozat szövegében található olyan utalás, amely szerint az anyagi igazság érvényesülésére nem biztosít jogot az Alkotmány. Fontosabb érdek fűződik a jogbiztonság fenntartásához, mint az érzelmileg és erkölcsileg indokolható igazságtételhez.
Nézetünk szerint az igazságosság fogalma akkor helytálló, ha azt valamilyen egységes alapra helyezzük.
A jogbiztonság-igazságosság konfliktusa
A „szakvélemény” különbséget tett a korábbi évtizedekben hozott törvények legitimitása és legalitása között; az országnak az egypártrendszerű diktatúra viszonyai között nem volt demokratikusan választott parlamentje, az akkor alkotott törvények legitimációs deficitben szenvedtek. Törvényként érvényesültek és szabályozták az állampolgárok jogviszonyait.
A legalitás elvének elfogadásából következik a coninuitás elve, vagyis a jogfolytonosság elismerése a Magyar Népköztársaság és a Magyar Köztársaság jogrendje között.
Ehhez hasonlóan a 11/1992.sz.AB határozatban az Alkotmánybíróság kimondta, hogy az 1989. október 23-át, vagyis a Köztársaság kikiáltását megelőzően alkotott törvények hatályú alkotmányossági vizsgálatára nincs kompetenciája; ebben az esetben pedig a régi és az újonnan alkotott törvények azonos értékűek, mert „a jognak nincs két rétege”.
A rendszerváltás következményeként tehát a magyar jogrendszer ne sérült a jogbiztonság a jogállam legfontosabb értékévé vált.
A büntetőjog elvi alapelvei
- ezeket az elveket az alkotmány is tartalmazza
- 1764 Cesare Beccaria (a büntetőjog atyja): csak olyan bűncselekményeket lehet büntetőjogilag üldözni, amelyet a törvény annak minősít
- nullum crimen sine lege elve
(4) Senkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog szerint nem volt bűncselekmény. Egyszersmind alkotmányos, jogállami alapelv is. (Ellentétként említendő az Angol precedens rendszer)
Nullum críme: Előbb a jog utána a tett
Precedens: Előbb a tett, utána a jog - nulla poena sine lege elve
Az elv azt fejezi ki, hogy nincsen bűncselekmény bűnösség nélkül; a bűnösségen alapuló felelősség princípiumáról beszélünk. Mindazonáltal találkozunk 2 kivétellel:
Nem büntetés hanem INTÉZKEDÉS: KÉNYSZERGYÓGYKEZELÉS, amely beszámítás képtelen elmebeteg elkövetővel szemben alkalmazandó, olyan személlyel szemben, aki nem rendelkezik bűnösségre való képességgel. ÖNHIBÁBÓL EREDő ITTAS vagy BÓDULT ÁLLAPOT, törvényi tényállását kimerítő személy cselekményét bűncselekménynek kell minősíteni annak ellenére, hogy beszámítási készsége az elkövetéskor hiányzott.
- nullum crimen sine lege elve
- az alapelvek az EU országok jogának is alá vannak vetve, ezért mi is arra kényszerülünk a csatlakozás miatt, hogy átvegyünk olyan jogintézményeket, amelyek eddig a magyar jogban nem voltak (jogharmonizáció) – pl.: jogi személy felelősségre vonása
- alapelvek
humanitás elve: bárki, bármilyen súlyos bűncselekményt követ is el, emberhez méltóan kell vele szemben eljárni, nem lehet megszégyeníteni sem a büntetőjogi felelősség megállapításánál, sem a büntetés-végrehajtásnál- jogbiztonság elve: az elv lényege, hogy a törvény rendelkezései alapjáén mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy mi minősül bűncselekménynek, és ezáltal a büntetőjogi felelősség előre kiszámíthatóvá válik
- igazságosság elve
- a bírósági eljárás során a tiszta igazat kell kideríteni és ennek megfelelően kell a cselekményt elbírálni
- a büntetőeljárási törvény azonban ennek szabályait szigorúan meghatározza, tehát egy jogállamban nem lehet minden eszközt felhasználni az igazság kiderítése érdekében (pl.: kínvallatás), ezért az, hogy jogbiztonságot teremtsünk, előbbre való, mint az igazság kiderítése ha a jogbiztonság elve és az igazságosság elve összeütközésbe kerül egymással, akkor a jogbiztonság élvezi az elsőbbséget
- állami önkorlátozás elve
- nem lehet minden társadalomban negatívan megnyilvánuló esetet bűncselekményként kezelni (pl.: az állatkínzás csak szabálysértésnek minősül)
- büntetőjogi jogszabályt csak törvény alkothat
- szükségesség és arányosság elve /ultima ratio jellege/
Arra kell törekedni, hogy ha egy magatartást bűncselekménynek nyilvánítanak, az legyen világos, egyértelmű, áttekinthető és félreérthetetlen, és ezzel arányos legyen a szankció, amit a törvény alkalmaz Ez azonban nem mindig valósul meg. A gyermekpornográfiával kapcsolatban a törvény szerint 3 évig terjedő szabadságvesztés jár azért, ha valaki gyermekpornográfiával kapcsolatos fényképeket tart magánál. Ezzel szemben például a nemi erkölcs elleni bűncselekmények kevésbé súlyosan büntetendők. - nullum crimen sine culpa elve
- bűnösség (szándékosság vagy gondatlanság) nélkül nincs bűncselekmény
- objektív büntetőjogi felelősség nincs a magyar jogban (Ha a szél lesodor egy cserepet a tetőről és az agyoncsap valakit, akkor a ház tulajdonosát objektív polgárjogi felelősség terheli. A büntetőjogban azonban ez kizárt, ha pl. egy busz karambolozik, és a karambol következtében az egyik utas nekilöki a másikat a korlátnak úgy, hogy az meghal, emiatt nem terheli felelősség, mert ez előre nem látható és kivédhetetlen ok miatt következett be)
kivétel- büntethetőséget kizáró ok (pl.: elmebeteg, gyengeelméjű – büntetőjogilag nem lehet felelősségre vonni, vele szemben kényszergyógykezelést kell alkalmazni)
- önhibából eredően ittas vagy bódult személyt a btk. úgy tekinti, mintha teljesen józan állapotban követte volna el a cselekményt
- eljárásjogi alapelvek is kihatnak a büntető anyagi jog területére is
- ártatlanság védelme
addig senkit nem lehet bűnösnek tekinteni, amíg jogerős ítélet meg nem állapította a bűnösségét (inkább mentesüljön 100 bűnös, mint hogy 1 embert ártatlanul ítéljünk el) - az eljárás alá vont személy nem kötelezhető arra, hogy ártatlanságát bizonyítsa (a vádhatóságnak kell bizonyítani az illető bűnösségét)
- olyan tényt, amely kétséges és nem 100%-ig bizonyított, nem lehet a vádlott terhére értékelni (in dubio pro reo elve)
- ártatlanság védelme
- jogorvoslati jogosultság
Az új Be. meghonosította az óvadék intézményét (bizonyos összeg letétbe helyezése esetén mentesül az előzetes letartóztatás alól), amelyet a nyugati országokban már ismernek. A törvény azonban nem rendelkezik arról, hogy az óvadék megállapított összege ellen lehet-e fellebbezni. A Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása kimondja, hogy a vádlottnak joga van fellebbezni 50 M Ft ellenében)