Az ókori közgazdaságtanból Platon nevéhez fűződik az ideális társadalom képének megalkotása, amely egy katonailag jól szervezett, homogén közösség. Jellemzői:
- a tengerparttól több napi járásra helyezkedjen el
- tiltja a magántulajdont, ezáltal nincs konfliktushelyzet vagyoni alapon
- teljes nőközösséget javasol.
Az embereket 3 szerep szerint csoportosítja:
- Kormányzók – legfőbb erénye az erkölcs
- őrök (katonák) – bátorság
- Táplálók – engedelmesség.
Arisztotelész:
A társadalom legkisebb egységének a családot tartja, ahol megjelenik az önellátó naturálgazdálkodás. Megengedhetőnek tartja a pénz nélküli önellátást javító cserét, de elitélendőnek tartja a haszonszerzés céljából folytatott cserét, mert ez közösségbomlasztó hatású. Nikomakoszi Ethika c. művében valós közgazdasági problémákat vizsgál:
- a pénzelméletet és a
- csereelméletet.
Pénzelmélete kettős:
Egyrészt csereeszköznek tartja az arany és ezüstpénzt, másrészt szerint bármilyen dolgot a pénz rangjára lehet emelni azáltál, hogy azt kölcsönösen elfogadják a felek.
Csereelmélete:
Ha két dolgot elcserélnek egymással, vajon mi határozza meg a csere arányát? Arisztotelész szerint a szükséglet.
Rabszolgatartás
Általánosságban rabszolgán a sanyarú helyzetben lévő embert értik. A szó társadalomtudományi értelmében viszont csak az tekinthető rabszolgának, akit személyében megvásároltak. A rabszolgának van két specifikus, csak rá jellemző költsége:
- rabszolgát egyszeri tőkeberuházással kell megvásárolni
- őrzési költséget, szerszámok költségét kell ráfordítani.
Ezért a rabszolgákat olyan tartásban kell részesíteni, hogy ne kívánjanak megszökni, ezzel csökkenthető az őrzési költség, tehát az őrzési költség egy részét a rabszolga jobb tartására kell fordítani. Mivel drágán vették vigyázni kell az egészségére, sőt motiválni kell azzal, hogy tarthat saját állatot a gazda nyájában és van ünneplő ruhája, amit ünnepnapokon fel tud venni.
Rabszolgaság térbeli kiterjedése:
Róma környékén különösen elterjed a rabszolgatartás, 100-150 hektáros nagybirtokokon. Az ezeken termelt szőlő, bor, gyümölcs, olajbogyó és zöldségek Róma felvevő piacára vitték.
A Róma környéki nagybirtokok tulajdonosai ( rendszerint rómában élő patríciusok) munkaerőgondokkal küszködve egy idő után a hódító légióktól vásárolt hadifoglyokkal – vagyis a szó tudományos értelmében is rabszolgákkal – műveltették birtokaikat.
A Róma-környéki rabszolgatartás kialakulásának feltétele tehát az ókor elszigetelt jelensége, a birodalom fővárosának sok árut felvevő piaca volt. Ezen az egy piacon kívül egész Európára a naturagazdálkodás jellemző, naturális, önellátó gazdaság keretében a rabszolga termelésben tartása pedig értelmetlen.
Rabszolgaság időbeli fennállása:
A rabszolga-gazdálkodás egyik feltétele, hogy a rabszolga piaci kínálata megjelenjék. Ez a római társadalomban a hódító háborúk megindulásával kezdődik, a lázadások és a vereségek bedugaszolták a rabszolgapiac utánpótlási forrásit, a rabszolga ára ettől olyan magasra nőtt, hogy a labilis rentabilitású gazdaságok ezt a költségnövekedést már nem képesek elviselni. Ekkor veszi kezdetét a colonátus intézményének kialakulása. A veszteséggel működő agrárüzemek tulajdonosai rabszolgáik között felosztottál, felparcellázták a birtokot. Pénz- vagy termény fejében azon azok szabadon gazdálkodhattak. ők a colonusok.
Végül is Róma városa a Római birodalom 1.e. 800-tól i.sz. 476-ig számított, közel 1300 esztendős fennállásából alig több mint 200 évig ismerte a rabszolgatartást (akkor is csak róma környékén)
A rabszolgamunkára alapozott termelés az ókornak csupán elszigetelt jelensége volt. Az ókori rabszolgatartásnál jóval nagyobb mértékű volt Észak Amerika déli államaiban a 18-19.században elterjedt rabszolgatartás. „Új rabszolgaság”: több millió afrikai születésű fekete bőrűt adtak el az Antillákon, Brazíliában és az USA déli államaiban.
Újraelosztás vagy kizsákmányolás
Marx Károly: A kizsákmányolás olyan termék elsajátítása, amit a kizsákmányoló ellenérték nélkül sajátít el attól a dolgozótól, aki azt termelte.
„Ázsiai” típusú társadalmak:
Társadalom legkisebb egysége a szabad közösség, a vérségi alapon nyugvó törzs, nemzettség, amelyek letelepedve, esetenként több száz fős faluközösséget alkottak.
A fáraóknak, inkáknak, maharadzsának, kínai császárnak nem az egyének, hanem ezek a közösségek adóztak.
A közös tulajdonban lévő földeket közösen művelték. Az öntözéshez szükséges víz biztosítása, a gátak vízduzzasztók, csatornák építése messze meghaladta egy-egy közösség erejét, területi hatáskörét, így az azonos kultúrájú, de egymástól vérségi alapon elkülönült törzsek kiválasztják maguk közül a legtekintélyesebb törzsfőnököt ezek megszervezésre. Feladata ← szolgáltatás:
- öntözőművek megépítése és karbantartása ← munkások és ezek táplálásához szükséges gabona, rizs
- közösségek katonai védelme ← fegyverforgató férfiak, ezek ellátásához szükséges élelmiszer és a fegyverek beszerzéséhez szükséges cseretárgyak
- Begyűjtött gabona és rizs egy részét elraktározza és éhínség esetén kötelessége ingyen visszaosztani az éhezőknek.
- Közösségek vallási szükségleteinek kielégítése.
- A kiválasztott tisztségviselők funkciói sok száz éven keresztül öröklődtek, tisztségviselő dinasztiák alakultak és funkciójuk örökletessé vált.
- A közösség fölé emelt és emelkedett tisztségviselők és a közösség közt tevékenységcsere alakult ki, tehát ez nem ellenszolgáltatás nélküli kizsákmányolás, hanem redisztribúció.
Évszázadok során az adószedés joggá, az adófizetés pedig kötelezettséggé szilárdult.
Feudalizmus:
A népvándorlási hullámok hatására a keletről szinte menetrendszerűen érkező nomád törzsek támadásinak, valamit az Európában uralkodó jogtalanság, törvénytelenség, nyílt erőszak miatt a szabad parasztok kénytelenek védelmet kérni a környék nagyobb birtokosaitól.
Földesúrnak dézsma, egyháznak tized.
Földesúri kötelezettségek:
- banderiális seregszervezés, nemesség köteles volt a király hívására hadbavonulni birtoknagyságának megfelelő létszámú csapattal, ezt fel kellett fegyvereznie és a hadviselés alatt el kellett látnia élelemmel.
- Saját jobbágyainak védelme
- Várépítési kötelezettség
- Utak építés, karbantartása,
- Közigazgatás, bíráskodás, bűnüldözés
- Kultúra és képzőművészetek fejlődésére
- Végső soron az évszázadokon át szedett jobbágyi szolgáltatás a felsorolt csatornákon a társadalomhoz áramlott vissza.
Egyházak kötelezettsége:
- szegények, betegek, árvák istápolása, felkarolása
- iskolázatás fenntartása
- könyvnyomatatás, (széles néptömegek kezébe kellene adni a bibliát)
- kolostorok a kor mintagazdaságai voltak, innen kerültek ki a nemesített növények, haszonállatok
- vallási, lelki szükségletek kielégítése
A feudális járadék tehát nem ellenszolgáltatás nélkül elsajátított, hanem a redisztribúció révén visszajuttatott ellenérték.
Modern tőkés társadalmak:
- Redisztribúció pontosan számba vett és nyilvántartott, a visszajuttató tevékenység gondosan kimunkált kerete az állami költségvetés. ( egy adott kormány egy adott évben mekkora pénzösszeget fordíthat a különböző állami funkciók finanszírozására és azt az összeget milyen forrásból fedezik.)
- Redisztribúció társadalmi ellenőrzés alatt áll, a demokratikus módon választott ellenzéki és kormánypárti képviselők útján. Parlament a végrehajtásról a Kormányt beszámoltatja.
- A tőkés társadalom azzal nyit korszakot az emberiség fejlődésében, hogy a termelőerők fejlődésének súlypontja az abszolút korlátos földdel dolgozó mezőgazdasággal szemben áttevődik a szabadon szaporítható tőkejavak, az ipar területére. Nemzetek tőkevagyona a kapitalizmus kialakulása óta nő és nőni fog, mégpedig a magántulajdonban.
Magántulajdonban gyarapodó tőkevagyon nem kerül be a költségvetésbe. Az adó után megmaradó nyereséggel a vállakózók rendelkeznek, rendszerint működtetett tőkéjük növelésére fordítják., vagyis a társadalom tőkevagyona magántulajdonban növekszik.