A termékek gyártása során az egyes anyagokat, alkatrészeket, részegységeket és magát a készárut is mozgatni, szállítani, raktározni kell, azaz logisztikai műveletek egész láncolatát kell végrehajtani. Ugyan ez a helyzet az elosztással kapcsolatban is. Érthető tehát, hogyha követelményként állítjuk magunk elé már a tervezés során ezen költségek minimalizálását, miközben a megrendelők hibamentes kiszolgálását is szem előtt tartjuk.
A költségek nagy része az anyagmozgatással és a szállítással kapcsolatban jelenik meg. Ezért az egyik legfontosabb szempont a termelés és az elosztó hálózat egyes tagjainak úgy kiválasztani a helyét, hogy a közöttük lévő mozgatás a lehető legkisebb legyen. Emellett azonban ügyelnünk kell a szükséges infrastruktúra meglétére, vagy olcsóbb kiépíthetőségére is. ,ennek hiánya miatt gyakran csak a hosszabb szállítással megközelíthető helyszínek jöhetnek szóba. Külföldi telephelyek létesítésekor nem hagyható figyelmen kívül a vámeljárás szokásos időszükséglete és bürokráciája sem. Mindezek mellett a fő cél nem sérülhet: a vevőket a megkívánt minőségben és határidőre ki kell szolgálni. Mindezekre tekintettel lehet a termelő és elosztó pontok optimális helyét kijelölni. Ahhoz, hogy a fő cél mindig szem előtt tartható legyen, a tervezés kezdetekor tisztázni kell, hogy pontosan mit kell érteni a szolgáltatás, a kiszolgálás minőségén, azaz milyen paraméterekkel jellemezhető. Meg kell azt is határozni, hogy a termelési-elosztási rendszer milyen határidő vállalására legyen képes. Csak ezek ismeretében lehet helyes logisztikai döntéseket hozni a helyszínek kiválasztására. Látható, hogy a döntések sok, néha nehezen összeegyeztethető szempont egyidejű figyelembevételével születhetnek meg. A döntést a több lehetséges alternatíva közül gondos gazdaságossági számítások alapján lehet meghozni. Az elképzelhető változásokat a beruházási és a legalább középtávú üzemeltetési költségek együttes figyelembevételével lehet összehasonlítani gazdaságosság szempontjából.