08. Értelmezze a háztartás fogalmát mikro- és makroszinten! Mutassa be a fogyasztási javak keresletének elméletét a neoklasszikus és a keynesi modellben! Hasonlítsa össze a két modell fogyasztási elméletét! Mutassa be a Mikroökonómia fogyasztással
Háztartás (mikro):
a gazdaság és a társadalom legelemibb szereplője az egyén és a háztartás, mint fogyasztó. Tipikus fogyasztó az egyén és a háztartás, de önkormányzati és állami intézmények, politikai, művészeti, sport és egyéb szervezetek, klubok, alapítványok stb. bizonyos szerepkörben az egyénhez vagy háztartáshoz hasonló fogyasztók. Több vonatkozásban fogyasztói funkciókat lát el az államháztartás is.
Háztartás (makro):
azon gazdasági szereplők összessége, amelyek fő célja a szükségletek minél tejesebb kielégítése, a fogyasztás a szükségletkielégítés érdekében a háztartások jövedelmet szereznek, amit a termelési tényezők szolgáltatása fejében kapnak.
Neoklasszikus :
a fogyasztási kereslet nagyságát a neoklasszikusok a háztartások mikrogazdasági magatartásából vezetik le: a fogyasztó adott reáljövedelemből annyit költ fogyasztásra, hogy a megtakarítás és az adott időszak fogyasztásának összhaszna maximális legyen.
A fogyasztóról azt feltételezik, hogy a mai fogyasztást többre értékeli, mint a jövőbenit, vagyis a jelenbeli fogyasztást preferálja a jövőbenivel szemben.
A megtakarítás hozama a kamat, az áldozat pedig a mai fogyasztásról való lemondás.
A mai fogyasztásról akkor mond le a fogyasztó, ha a nyert haszon nagyobb, mint a feláldozott haszon.
A fogyasztó tehát adott kamatláb mellett annyit fog jövedelméből megtakarítani, hogy helyzetét optimalizálja, azaz a jövőbeni és a mai fogyasztás összhaszna maximális legyen. A neoklasszikus modellben rövid távon a fogyasztás és a megtakarítás arányát, illetve azok reálnagyságát a kamatláb határozza meg.
A kereslet nagyságát rövid távon is egy hosszabb periódus alapján hozott döntés határozza meg. A mai rövid távú fogyasztást nem csak a mai jövedelem, hanem a jövőben várható jövedelem nagysága is meghatározza, a fogyasztási döntés egy teljes életre is kiterjedhet. Eltekintünk a termelés feltételeinek változásaitól, figyelmen kívül hagyjuk a növekedést meghatározó tényezőket.
Adott kamatláb alapján a fogyasztó először a megtakarítás nagyságáról dönt, a fogyasztási kereslet a jövedelem és a megtakarítás különbségeként határozódik meg.
A neoklasszikusoknál a fogyasztás a jövedelem azon része, amit nem takarítanak meg, azaz nem akarnak a jövőbeni fogyasztásra fordítani. Adott jövedelem esetén a fogyasztási kereslet a reziduum.
A neoklasszikus fogyasztási függvény a kamatláb különböző értékeihez rendeli hozzá a fogyasztás különböző értékeit.
C=Y-S(i)
Ha a kamatláb 0, akkor a háztartások nem fognak megtakarítani, teljes jövedelmüket elfogyasztják.
Ezt jelöljük az ábrán a C0 ponttal, ahol C0= Yp.
A kamatláb növekedésével a megtakarítás nő, adott jövedelem mellett a fogyasztás ugyanennyivel csökken. Ha a kamatláb nagysága pl.: i0, akkor a megtakarítás az AB szakasznak felel meg, a fogyasztásra pedig a BE szakasznak megfelelő jövedelem marad.
Az AB és AD szakasz összege megegyezik AE szakasz hosszával, vagyis a potenciális kibocsátás melletti jövedelem nagyságával.
A makrokínálati függvény egyben tőkekínálati függvény
Kamatláb értékét a beruházás és megtakarítás egyensúlya határozza meg
Keynes:
a keynesi gondolkodásmód sokkal kevésbé épít a mikroökonómiai alapfeltevésekre, mint a neoklasszikus rendszer.
A keynesiánusok szerint a gazdasági szektorok magatartása eltérő az egyes szereplők magatartási törvényszerűségeitől.
A fogyasztási kereslet ezért közvetlenül és döntően a reáljövedelem függvénye.
Ha a gazdaság nem használja ki mindig a rendelkezésre álló kapacitásokat, vagyis a kibocsátás és a jövedelem nagysága változó, akkor a fogyasztási kereslet is szükségszerűen csak a reáljövedelem függvénye.
A keynesi alapmodell azt feltételezi, hogy a háztartási szektor fogyasztási kereslete rövid távon az adott időszakban rendelkezésre álló jövedelem függvénye.
Ezt a feltevést abszolút jövedelem hipotézisnek nevezik. A fogyasztási függvény a rendelkezésre álló jövedelem minden értékéhez hozzárendeli a tervezett fogyasztást.
Keynes feltevései szerint a tervezett fogyasztás a jövedelem növekedésével nő, de annál kisebb mértékben.
A fogyasztási hányad, vagyis a jövedelemből fogyasztásra fordított rész csökken. Ennek oka az, hogy minél magasabb a jövedelem, a háztartások annál jobban ki tudják elégíteni szükségleteiket, és egyre többet fordítanak jövedelmükből megtakarításra.
A fogyasztási függvényt egyrészt a fogyasztási határhajlandóság, másrészt a fogyasztási hányad jellemzi.
A fogyasztási határhajlandóság megmutatja, hogy mennyivel nő a tervezett fogyasztás, ha a jövedelem egy egységgel nő. ^c=dC(Y)/dY
A fogyasztási hányad a fogyasztási igény és a jövedelem hányadosa. c=C/Y
A fogyasztási kereslet jelzett tulajdonságainak kétféle függvény felelhet meg: egy csökkenő meredekségű, monoton növekvő függvény vagy egy monoton növekvő lineáris függvény, amelyik nem az origóból indul.
A második ábrán látható fogyasztási függvény azt jelzi, hogy a tervezett fogyasztásnak mindig van egy olyan része, amely független a jövedelemtől.
Erre utal, hogy a függvény nem az origóból indul. Ez a jövedelemtől független rész az autonóm fogyasztás, C0.
C(Y)=Co+^cY
A tervezett megtakarítás a jövedelemnek a tervezett fogyasztás feletti része.
S(Y)=Y-C(Y)
A megtakarítási határhajlandóság kifejezi, hogy egységnyi jövedelemnövekedés következtében mennyivel változik a megtakarítási szándék. ŝ=∆S/∆Y
Fogyasztói többlet: a rezervációs ár és a piaci ár különbsége, ami egyben az egyéni hasznosságérzet és a piaci árban képviselt társadalmi hasznosság különbsége egy fogyasztó esetében
Rezervációs ár: az a legnagyobb pénzösszeg, amelyet a fogyasztó a preferenciarendszere alapján az adott termékre hajlandó költeni.
