A tőkeköltség értelmezése

A tőkeköltséget 2 oldalról is megközelíthatjük. A vállalt oldaláról a tükeköltség a finanszírozási források ára, amit a beruházások megvalósításához szükséges tőke megszerzéséért a hitelezőnek vagy a részvényeseknek fizetni kell. A befektetők oldaláról a tőkeköltség a cég értékpapírjaitól elvárt hozam.

A tőkeköltség – szabály

Ez a szabály azt mondja ki, hogy egy beruházási javaslatot akkor érdemes megvalósítani, ha a várható hozama a tőkeköltségnél magasabb.
A tőkeköltség becslését két dolog nehezíti: az egyik, hogy a cégek befektetéseiket rendszerint többféle forrásból származó tőkék valamilyen kombinációjával finanszírozzák. A másik, hogy az új beruházások kockázata különbözhet a cég meglévő eszközeinek kockázatától.

Az adósság költsége

Beruházásokhoz hosszú lejáratú kölcsönt bankhitel formájában, kötvények kibocsátása útján szerezhetnek be a cégek. Egy cég számára a kölcsöntőke költsége a befeketetők által elvárt hozam.

A saját tőke költsége

A tulajdonosi tőke költsége az a hozamráta, amit a befektetők a cég törzsrészvényeitől elvárnak. Tulajdonosi tőkét kétféle módon szerezhetnek a cégek  belső forrásból, a nyereség visszaforgatásával, külső forrásból, új részvények kibocsátása révén.

Belső forrásból számrazó tőke költsége

Ha a cég vezetése úgy dönt, hogy a nyereséget újra befeketeti a cégbe, akkor ezeknek a befektetési lehetőségeknek olyan hozamot kell ígérni, mint amilyen hozamot a részvényesek a hasonló kockázatú alternatív befektetéseken elérhetnek. A belső forrásból származó tőke költségének becslése különböző módszerekkel történik. Közülük az osztlék értékelési modell a legelterjedtebb. Re= DIV/Po+g

Külső forrásból származó tőke költsége

Valamivel drágább mint a visszaforgatott nyereség, két oka van: új részvények kibocsátásakor különböző költségek merülnek fel; másik, az új részvények eladási árfolyama mindig alacsonyabb mint a cég részvényeinek a kibocsátás bejelentését megelőzően kialakult piaci árfolyama.