12.a Forgótőke management a vállalkozásoknál

A rövid távú pénzügyi döntések tárgyát a forgóeszközök és a rövid lejáratú források képezik. A forgóeszközökkel és a rövid lejáratú forrásaokkal kapcsolatos döntések összefoglaló neve a forgótőke management.
A forgótőke összevont menedzselésekor a vállalatoknak alapvetően két kérdésben kell dönteni:

1. Mennyit fektessenek be a forgóeszközökbe?
2. Milyen arányban finanszírozzák a forgóeszközöket rövid lejáratú adósággal illetve tartós forrásokkal?

A forgóeszköz finanszírozásával kapcsolatban találkozunk a nettó forgótőke fogalmával. A nettó forgótőke a forgóeszközök és a rövid lejáratú források különbsége.
A forgótőke egyedi szintű menedzselésekor a vállalatok arról döntenek, hogy:

• Mennyit fektessenek be a forgóeszköz egy-egy elemébe, a vevőállományba, a rövid lejáratú értékpapírokba, illetve mennyi készpénzt tartsanak a bankszámlájukon?
• Milyen speciális forrásokat, illetve a rövid lejáratú hitelek milyen kombinációját vegyék igénybe?

A döntési szempontok hasonlósága ellenére a rövid távú pénzügyhi döntések általában valamivel egyszerűbben és talán kevésbé kritikusak, mint a hosszú távú pénzügyi döntések.
Ez azzal magyarázható, hogy:

• a rövid távú pénzügyi döntések rövid élettartamú eszközkkel és rövid lejáratú forrásokkal kapcsolatosak, míg a hosszú távú pénzügyi döntések során olyan hosszú élettartamú eszközökről és forrásokról kell határozni, amelyek hosszú időre determinálhatják egy cég működési feltételeit és pénzügyi helyzetét.
• a rövid távú pénzügyi döntések általában könnyebben és viszonylag kisebb költséggel visszafordíthatók vagy korrigálhatók.
• hibás beruházási döntések rendszerint jóval többe kerülnek egy cégnek mint a rövid távú pénzügyi döntések során hozott rossz döntések.