Árurendszertan, árurendszerezés, hagyományos árurendszerek

Az árurendszerezés feladata

Árurendszertan: az áruismeret egy speciális ága

Árurendszerezés: valamely ismérv alapján az árukat osztályba sorolja.

Különösen nélkülözhetetlenné válik a rendszerezés korunk kereskedelmében most a harmadik évezred elején. A korunkban alkalmazott árurendszereknek a következő feladatoknak kell megfelelnie:

1. készletgazdálkodás
2. statisztikai adatszolgáltatás
3. áruazonosítás

Hagyományos árurendszerek

1. Általános érvényű elvek szerint (minden árura vonatkozik)
   
   • Felhasználás célja szerint
     
     • Fogyasztási cikkek
     • Termelőeszközök
     • Kutatóeszközök
   • Feldolgozottság foka szerint
     
     • Nyersanyag vagy alapanyag
     • Félkész termék
     • Késztermék
     • Hulladék anyag
   • Halmazállapot szerint
     
     • Szilárd
     • Folyékony
     • Légnemű
   • Szállítás és raktározás szerint
     
     • Ömlesztett
     • Darabáruk, vagy csomagolt áruk
   • Valamely árutulajdonság alapján (pl. áru színe, szaga, állománya, íze, földrajzi eredete szerint stb.)
     • A földrajzi eredet szerinti csoportosítást akkor alkalmazzák, ha az eredet befolyásolja a minőséget, vagy arra utal, hogy csak az adott területen előállítható, védett áruról van szó.
     • Az anyagi tulajdonságok szerinti rendszerezésnél az áruk fizikai, kémiai, fiziológiai jellemzőit veszik alapul. Eszerint csoportosíthatnak:
       • Sűrűség
       • Szín
       • Szag
       • Állomány
       • Savtartalom
       • Tápérték
       • Stb.
2. Speciális érvényű elvek szerint
   
   • Egyes árukra vonatkozik
   • Kor (pl. bor)
   • Méret (pl. ruha)
   • Átmérő (pl. gyümölcs)
   • Gyártástechnológia

Kód típusú árurendszerek

A több millió cikkelemből álló árutömeg nyilvántartásához szükséges, hogy egy adott áru csak egyetlen helyre legyen besorolható, a raktárba érkezve azonnal a helyére kerüljön, eladása pedig a nyilvántartásban is pillanatszerűen nyomon követhető legyen.A kódolás valamely információ kifejezése egyezményes jelekkel.
A kódolás többféle módon történhet. Legegyszerűbb formájában az egyes termékekhez és meghatározott árutulajdonságokhoz színeket rendelnek, ezt kombinálják esetenként betű- és számjegyekkel.
Fejlettebb formája az „alfás” kódrendszer, amelynél a latin ábécé ékezet nélküli 26 betűjét, a „numerikus” kódrendszer, amelynél a 0-9-ig terjedő arab számok variációját, valamint a „vonalkód rendszer”, amelynél a számítógép nyelvére lefordított, bináris alakban megjelenített számokat alkalmaznak.

A jelenlegi gyakorlatban elterjedt kódrendszerek:

Európai Áruazonosító Kódrendszer >>>
Vonalkód, vonalkód a kereskedelemben >>> 

Belföldi Termék Osztályozás

1996. január 1-jén vezették be a belföldön forgalmazott mezőgazdasági és erdészeti termékek, élelmiszerek és ipari termékek hivatalos statisztikáiban.
A BTO főbb jellemzői a következők:

1. teljes mértékben megfelel az Európai Unio termékosztályozási rendszerének
2. a termelésben, anyaggazdálkodásban, bel- és külkereskedelemben alkalmazható
3. az SI-rendszer alapján működve lehetőséget ad az egyes mértékegység szerinti összehasonlítására.

A BTO termékkódja 10 számjegyű, azaz 10c porcióból áll. az első négy számjegy megmutatja az előállító szakágazat európai kódját, a következő két számjegy a tevékenység szerinti kódot, az utolsó négy számjegy a konkrét termék azonosító kódját.