A jövedelemelszámolás (bérelszámolás) feladatai, bizonylatai, nyilvántartási rendszerei (munkaügyi, bér- és jövedelemelszámolás analitikája), gazdasági események főkönyvi elszámolása
A jövedelemelszámolás (bérelszámolás) feladatai:
- a munkabérek és személyi jellegű egyéb kifizetések számfejtése, pénzügyi rendezése
- a kifizetőhelyként működő gazdálkodóknál a társadalombiztosítási juttatások elszámolása (táppénz, családi pótlék)
- költségfeladások munkaszámra, költséghelyre, költségviselőre
- személyi jövedelmekre vonatkozó adó és járulékalapok gyűjtése, az adók kalkulációja, bevallása, adóigazolások elkészítése
- munkavállalók keresetével, jövedelmével, a ledolgozott munkaidővel kapcsolatos statisztikai adatszolgáltatások biztosítása
A vállalkozás a törvényi előírásoknak megfelelően legalább havonta munkabért fizet a munkavállalóknak az általuk végzett munkáért. A bérszámfejtés és a bérfeladás időpontja a tárgyhónap utolsó napja. A bérszámfejtés alapbizonylata a munkaszerződés, ebből kerül megállapításra a bruttó bér, ezt jogszabályokban meghatározott különböző levonások terhelik.
A számfejtés alapján a bruttó bért bérköltségként kell elszámolni, függetlenül attól, hogy a tárgyidőszakban megtörtént-e a bér kifizetése.
A bérszámfejtés bizonylatai:
- jelenléti ív, illetve műhelynapló: a munkában töltött idő
- munkautalvány: utasítás munkavégzésre; igazolja az elvégzett munkát
- bérszámfejtő lap: havi bér, levonások, juttatások, járandóság
- levonási jegyzék
- bérfizetési jegyzék: a munka kifizetésére szolgáló bizonylat
- bérnyilvántartó lap: egy dolgozó bérének és levonásainak éves szinten való kimutatása
- TB összesítő
Személyi jövedelmek analitikája:
- munkavállaló neve, személyi adatai, adóazonosító jele, taj-száma
- munkahely, önelszámoló egység megnevezése
- alapbér, törzsbér összege
- bérpótlékok jogcíme és összege
- kiegészítő fizetés összege
- prémium, jutalom összege időszakonkénti bontásban
- levonások jogcímei, mértékei, összegei havi bontásban
- nem rendszeres jövedelmek jogcímei, összegei
- a kifizetőhelyként működő gazdálkodónál a társadalombiztosítási juttatások jogcímenként és összegük
- a munkavállaló számára fizetendő nettó járandóság összege havonta, majd az értékadatok éves összessítése
Munkáltatót terhelő bérjárulékok (költségként, bérjárulékként kerülnek elszámolásra)
- társadalombiztosítási járulék (29% = nyugdíj 21% és egészségbiztosítási járulék 8%)
- egészségügyi hozzájárulás (1950 ft/fő/hó)
- munkaadói járulék (3%)
- szakképzési hozzájárulás (1,5%)
Munkavállalót terhelő adók és járulékok (bruttó bérből kerül levonásra)
- személyijövedelemadó-előleg (sávos)
- társadalombiztosítási járulék (14,5%)
egyéni nyugdíjjárulék 8,5% = 0,5% állami nyugdíjpénztárba, 8% magánnyugdíjpénztárba
egyéni egészségbiztosítási járulék 7% = 4% természetbeni, 3% pénzbeni - munkavállalói járulék (1,5%)
A gazdasági események főkönyvi elszámolása (egyéni lapok összesítése alapján):
Bruttó bér feladása
T 541. Bérköltség
K 471. Jövedelemelszámolási számla
Betegszabadság bérköltsége
T 551. Munkavállalóknak, tagoknak fizetett, személyi jellegű kifizetések
K 471. Jövedelemelszámolási számla
Tb-táppénz (kifizető helynél)
T 368. Különféle egyéb követelések
K 471. Jövedelemelszámolási számla
Munkáltatót terhelő táppénz
T 551. Munkavállalóknak, tagoknak fizetett személyi jellegű kifizetések
K 471. Jövedelemelszámolási számla
Nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék (29%)
T 561. Nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék
K 473. Társadalombiztosítási kötelezettség
Egészségügyi hozzájárulás
T 562. Egészségügyi hozzájárulás
K 463. Költségvetési befizetési kötelezettség
Munkaadói járulék
T 563. Munkaadói járulék
K 463. Költségvetési befizetési kötelezettség
Szakképzési hozzájárulás
T 564. Szakképzési hozzájárulás
K 463. Költségvetési befizetési kötelezettség
Levonások
Személyijövedelemadó-előleg
T 471. Jövedelemelszámolási számla
K 462. Személy jövedelemadó elszámolása
Egyéni egészségbiztosítási járulék (7%)
T 471. Jövedelemelszámolási számla
K 473. Társadalombiztosítási kötelezettség
Egyéni nyugdíjjárulék (8,5%)
T 471. Jövedelemelszámolási számla
K 473. Társadalombiztosítási kötelezettség
Munkavállalói járulék (1,5%)
T 471. Jövedelemelszámolási számla
K 463. Költségvetési befizetési kötelezettség
Bírói letiltás, előleg
T 471. Jövedelemelszámolási számla
K 361. Munkavállalókkal szembeni követelések
K 479. Különféle rövid lejáratú egyéb kötelezettségek
A társadalombiztosítás járulékai
A társadalombiztosítás a társadalom tagjainak közös kockázatvállalása alapján működő rendszer, melynek fenntartásához minden társadalombiztosítási jogosultnak bizonyos befizetésekkel, járulékokkal hozzá kell járulnia.
Társadalombiztosítási járulék
Funkciója a közös társadalmi kockázatviselés és az általános ellátási (nyugellátás, egészségügyi szolgáltatás stb.) rendszer működtetésének elősegítése.
Típusai:
- a biztosított egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot,
- a foglalkoztató egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási járulékot (tb járulékot),
- a kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő egyéni vállalkozó, továbbá a társas vállalkozás egészségügyi szolgáltatási járulékot,
- biztosítottnak vagy ilyen biztosított eltartott hozzátartozójának nem minősülő belföldi személy egészségbitzosítási járulékot
köteles fizetni.
A magánnyugdíjpénztár tagja nyugdíjjárulék és tagdíj fizetésére kötelezett.
A minimális járulékalap 2007. január 1-jétől havi 131.000 Ft. A saját jogú, nyugdíjas foglalkoztatott 4%-os mértékű egyéni természetbeni egészségbiztosítási járulékot, valamint 2007. április 1. után 8,5%-os nyugdíjjárulékot fizet. Az egyéni nyugdíjjárulék-fizetés felső határa 2007-ben napi 18.490 Ft, évi 6.748.850 Ft. A munkavállalói járulék mértéke 2006. szeptember 1-jétől 1,5%.
Egészségügyi hozzájárulás
Az egészségügyi hozzájárulás is a társadalombiztosítási ellátások fedezetére szolgál.
Általánosságban a százalékosan számított egészségügyi hozzájárulás mértéke az alapját képező jövedelem 11%-a. A százalékos egészségügyi hozzájárulást minden olyan esetben meg kell fizetni, mikor a hozzájárulás alapját képező összegek kifizetése megtörténik.
A tételes egészségügyi hozzájárulás mértéke a jogviszony fennállása alatt 1950 ft/hó/fő.
A személyi jövedelemadó jellemzői, a bevétel és a jövedelem tartalma
Személyi jövedelemadó
Célja
- magánszemélyek hozzájárulása a közterhekhez
- az adóbevételek biztosítása az állami és az önkormányzati költségvetés számára
Jellemzői
- a magánszemélyek minden jövedelme adóköteles
- általános adó
- közvetlen adó
- kedvezmények és adómentesség kapható
- naptári évenként számolják el
- az év során adóelőleget kell fizetni
- az adó megállapítása önadózással történik
Tárgya a bevétel: az adóévben elvégzett tevékenység ellenértéke
Csoportosítása:
- adóköteles bevétel
- készpénz
- számlapénz
- elengedett vagy átvállalt tartozás
- természetben kapott vagyoni érték
- magánszemély helyett fizetett kiadás
- adómentes bevétel
- szociális ellátás
- lakással kapcsolatos támogatás
- adományok
- károk megtérítése
- egyes költségtérítés jellegű bevétel
- egyes tevékenység bevétele
- egyes természetbeni juttatások
- kiemelt állami díjak
- hajléktalan szállás
- egyéb bevételek (örökség, ajándék)
- nem bevételek
- visszatérített adó
- a vállalkozásból kivont adó
- a kifizető által adott költség térítés
Költség: bevétel szerző tevékenyéggel közvetlenül összefüggő kizárólag a bevétel megszerzése, illetve a tevékenység folytatása érdekében az adott évben kifizetett és bizonylattal igazolt kiadás
Jövedelem:
megállapítása
- bevétel egésze jövedelem
- bevétel és a tényleges költség különbsége a jövedelem
- bevétel és a költség-hányad (a bevétel 10%-a) különbsége a jövedelem
Bevallása és megfizetése
- egyéni vállalkozók esetén a következő év febr. 15. (mindig kell adóbevallást benyújtani)
- magánszemélyeknél a határidő következő és máj. 20. ( a munkáltató közreműködésével is tehető adóbevallás)
- nem kell bavallani:
- a jövedelem kiszámításánál figyelembe nem vett bevétel
- 200 eFt-nál kisebb értékű ingó vagyontárgy értékesítéséből származó bevétel
- 0%-os adókulcsú jövedelem
- azt a jövedelmet amiből a kifizető végleges adót vont le
- 50 eFt-ot el nem érő osztalék jövedelmet, árfolyam nyereséget, illetve a vállalkozásból kivont jövedelmet együttesen, ha az adót a kifizető levonta
- kamatból származó jövedelem
A munkaerő-szükséglet meghatározása, módszerei, a munkaerő-szükséglet kielégítésére alkalmazható eljárások; az ösztönzési rendszer alapformái, azok jellemzői
A munkaerő biztosítása
A munkaerő-tervezés alapozza meg azt, hogy a munkáltató milyen mennyiségű és összetételű munkaerő-kereslettel jelenik meg a munkaerőpiacon.
A munkaerő biztosítását megalapozó tervezőmunkánk egyik legfontosabb része a munkaerő-szükséglet meghatározása. A szükséglet mennyisége mellett annak minőségét, szakmai és szakképzettségi struktúráját is meg kell tervezni.
A munkaerő-tervezés lényegében egyensúlyteremtésre irányul három tényező között8: a termelés, a termelékenység és a létszám között.
A munkaerő-szükséglet tervezését sokféle elemzéssel kell megalapozni. Ennek keretében vizsgálni kell a szervezet munkaerőhelyzetét meghatározó külső, környezeti tényezőket, a rendelkezésre álló munkaerő-kínálatot. Elemezni szükséges a munkahelyi és szakma struktúra alakulását, mivel az itt tapasztalható ellentmondások feloldása a tervezés fontos feladata.
A munkaerő-szükséglet meghatározására számos módszer használatos attól függően, hogy szellemi vagy fizikai foglalkozású munkavállalóról van szó.
A fizikai foglalkozású munkavállalóknál az egyik leggyakrabban használt módszer a termelés normaóra-szükségletén alapuló létszámmeghatározás. Ha ismerjük a termék előállításának időszükségletét és a gyártandó termék számát, akkor az összes időszükségletet a kettő szorzataként kaphatjuk meg. Ha ezt elosztjuk az egy fő által teljesíthető éves nettó munkaidővel, megkapjuk, hogy hány főre van szükség a tervezett mennyiség előállításához.
Amikor a fenti adatok nem állnak rendelkezésre, meghatározható a létszámszükséglet az egyes gépek, berendezések működéséhez előírt létszám segítségével. Ezeket létszámnormatíváknak szokták hívni.
A kisegítő-kiszolgáló létszám meghatározása ún. kiszolgálási normák felhasználásval történhet.
A létszámszükséglet meghatározása történhet funkcióelemzéssel is. Ekkor a tevékenységet részeire kell bontani, és a részenként megállapított időigényekből kell meghatározni a tevékenység időigényének meghatározását.
A reális szükséglet meghatározásához jól hasznosítható a munkakörtervezés módszere, amelyben kialakítjuk az adott munkakör tartalmát, funkcióját és kapcsolódó rendszerét, az eredmény pedig egy munkaköri leírásban rögzíthető.
A munkakörelemzés és tervezés ebből kifolyólag fontos kiindulópont: mivel jelzi a szükséges változások helyét, irányát, jellegét. Ebből pedig meghatározható, hogy hol van szükség külső és belső piacot érintő mozgásra.
A munkaerő-szükséglet meghatározása szükséges, de nem elégséges feltétele a munkaerő-tervezésnek. A tervezés másik oldala a munkaerő-állomány, a munkaerő-kapacitás elemzése, tervezése. Azt, hogy mennyi és milyen képzettségű munkaerőt kell felvennünk, csak a rendelkezésre álló állomány vizsgálata után derül ki. A lehetséges következtetések az állomány csökkentése vagy növelése, illetve az összetétel változtatása lehetnek. Ha a szükséglet és a lehetőség oldal nem egyezik, kétféle módon lehet az összhangot megteremteni: vagy létszámcsere vagy átképzés segítségével.
Amennyiben a belső munkaerőpiacról a szükséglet nem elégíthető ki, a külső környezetből kell felvenni a hiányzó létszámot.
A munkáltató a vonzáskörzeten belül versenyez mindazokkal, akik hasonló típusú munkaerőt keresnek. Legtöbb esélye annak lesz, aki magasabb bért vagy juttatást, kedvezőbb munkafeltételeket tud ajánlani. Túlkínálat esetén elegendő a gyár kapujába kiírni a hirdetést, más esetekben a különböző médiákban szükséges hirdetni, esetleg pályázatot kiírni stb.
A piacgazdaságok tipikus intézményének számítanak a munkaerő-toborzással, kiválasztással, bérbeadással foglalkozó vállalkozások, a "fejvadászcégek". Az ilyen típusú vállalkozások széles köre működik már hazánkban is különböző profillal, a fizikai dolgozók toborzásától a kvílifikált menedzserek kereséséig.