1909: A második adóreform-kísérlet
Adóreform-tervezet (Wekerle Sándor)
célja:
- minden adózó képességei szerint adózzon
- összes elvonás adóterhe ne változzon
módszer:
- egyenes adók eltörlése
- hozadéki adó módosítása
- új adónem bevezetése
A legjelentősebb változás a jövedelemadónál történik:
- progresszív személyi jövedelemadó kialakítása
- I.-II. osztály kereseti adója megszűnik
- pótadó megszűnik
A személyi jövedelemadó adóalanya a családfő. A családtagok jövedelme összegződik. Létminimum adómentes. A gyermekek után adókedvezmény jár.
Jövedelemformák:
- mező- és erdőgazdasági üzem;
- épület;
- ipar, kereskedelem, bányászat;
- tőkevagyon;
- szolgálati viszony;
- egyéb jövedelem
Az 1909. évi adóreform csak 1922-ben lépett életbe (a háború miatt)
1924: Szanálási törvény
- az állami feladatok köre kibővül (gazdasági, szociális, kulturális téren)
- az állami feladatvállalás határa = az állampolgár teherbíró képessége
- szigorú takarékossági intézkedések
- a korona inflálódása miatt áttérnek az aranykorona alapon történő adókivetésre
- földadó (25%)
- jövedelemadó (1%-tól 40%-ig)
- vagyonadó (0,1%-tól 1%-ig)
- társulati adó (5%-tól 15%-ig)
1945-57: Harmadik adóreform
(Az adórendszer "szocialista" irányú fejlesztése.)
A második világháború utáni adórendszer sajátosságai:
- az adórendszer disztribúciós szerepe nő. Célja a magán vállalkozások terhének növelése, az állami szektor terhének csökkentése.
- a külföldi tulajdonú vállalatok adóterhének növelése ® csőd ® fel-számolás ® állami tulajdonba vétel.
- a közvetlen adók szerepe nő, adótábla progresszivitása erősödik
- a vagyon, ajándék, öröklés terhei emelkednek
- a földadót (és kapcsolódó adókat) természetben kellett fizetni
- a földadót a földérték adó, házadót a telekérték adó váltja fel
- a munkajövedelmek adóterhe csökken
- az adórendszer az ágazatok közötti jövedelem-átcsoportosítás eszközévé válik (mezőgazdaságból ® iparba)
- 1952-ben bevezetik a nettó termelői árat. Az állami elvonás a forgalmi adóba koncentrálódik (az iparban a bruttó ár 8-szorosára nő 1955/1938), az adó a végső fogyasztót terhelte
- az adórendszer kiszámíthatatlan (gyakran, jelentősen változik)
1957: Konszolidálódó politikai- és adórendszer.
- kötelező beszolgáltatás eltörlése
- jövedelemadó-kulcs 20 % - kal csökken. Kisiparosok, magánkereskedők, önálló szellemi tevékenységet végzők adómentesek lesznek.
- a kötelező beszolgáltatás helyett új ár- és adórendszer
- megjelenik az illetményadó (1959)
1965: Felkészülés az új gazdasági mechanizmusra.
- bevezetik az eszközlekötési járulékot (1964)
- forgalmi adó kulcsok száma csökken
- új adó, árkiegészítés (export, belföldi hiánycikk)
- külön forgalmi adó (korszerűtlen termék, gazdaságtalan export)
- a szocialista és a magánszektor megkülönböztetése (a kisiparosok és magánkereskedők jövedelemadójának emelése)
- a vagyon felhalmozódás korlátozása
1968: Az új gazdasági mechanizmus adórendszere.
(direkt tervutasítás helyett indirekt pénzügyi szabályozás, tervalku helyett szabályozó alku)
A nyereség központosítás mértékét befolyásoló tényezők:
- központi pénzalapok szükséglete
- vállalati fejlesztések aránya
- vállalati forrásból finanszírozott bérfejlesztés mértéke
Szabályozták a nyereség felosztását. Széleskörű támogatási rendszer alakult ki.
Legjellemzőbb adók:
- Nyereségadó,
- egyfázisú forgalmi adó,
- építési adó,
- beruházási járulék,
- felhalmozási adó,
- vagyonadó,
- termelési adó,
- kereskedelmi adó,
- béradó,
- kereseti adó,
- társasági adó,
- importforgalmi adó,
- import árkiegészítés,
- fogyasztási adó (1984), stb.