51. Államfunkciók

Az állami tevékenység főbb irányai, nevezetesen a törvénykezés, a törvényalkotás, a kormányzás és a közigazgatás. Közülük a bírói ítélkezés és a parlamenti jogalkotás jogi funkció. Az állami irányítás és szervezés funkciói a kormányzás és a közigazgatás.
Az államfunkciók állami munkamegosztás fejeznek ki. Ebben az értelemben nem egymással összemérhetők, így egyik funkció ellátása nem leeht a másik funkció ellátásának mértéke vagy egyensúlya.
A munkamegosztás olyan, hogy az egyik funkció nem függeltlen a másiktól, bizonyos fokig egymásra épülnek. Ha a törvények rosszak, a bíróságok nem igen hozhatnak jó ítéleteket. Ha a kormányzás a valóságtól elszakad, irányítása irreális, az adminisztráció igazán eredményes nem lehet.
Az államfunkciók bizonyos  függnek egymástól: egyiknek negatív tulajdonsága hatást gyakorol a másikra.
Az állam funkciói külön-külön egyensúly nélkül is lehetnek működőképesek és működésképtelenek.
Az államfunkciókban benne rejlik az önkorrekció lehetősége: ha az egyik állami funkció kifogásolhatóvá válik, azt a másik korrigálni fogja.
A fékek és egyensúlyok, az államfunkciók önjavító és önellenőrző szerepe valójában jogi misztika.: perpétuum mobile képzete az államiság világában. Mert mindegyik államfunkció azáltal valóságos, hogy gyakorlattá válik: végeredményben az egyének, az állampolgárok és más jogalanyok magatartásában realizálódik.Az állami működést nem egyik állami szerv fogadja el a másik tevékenységeként valójában, hanem az egyén, az állampolgár, s összességükben a társadalom.
Az egyensúly és mérték nem a különféle állami szervekben, állami funkciókban van, hanem az EMBERBEN. Az állampolgárokban, akik minden államiságnak az alanyai és egyúttal egyetlen valóságos mértéke.