A jogalanyok jogegyenlőségét általánosan és tisztán a kategórikus normák fejezik ki. A jogegyenlőség azt jelenti, hogy bárkit egyformán illethet jogosultság vag kötelezettség: ha valaki ugsanabba a helyzetben van, mint más, akkor abban másokkal egyenlő jogokkal rendelkezik. Procedurális értelemben egyenlő, részrehajlás nélküli eljárás illeti meg.
A legtöbb jogszabály arról szól,hogy különböző esetben az alanynak hogyan kell viselkednie., vagy milyen jogai annak. A helyzetek nem egyformák, típusos megítélésük eltérő. Ennek megfelelően az alanyok pozíciója különösen nem ugyanaz é többnyire egyenlőtlen.  Enélkül a különös szabályozás nem oldható meg.
A szabályok vagy hipotetikusak, vagy diszjunktívak normák és egyaránt lehetnek szimmetrikusak és aszimmetrikusak.
A jog alanyára vonatkozó irányadó szabályosság általánosan
–kötelezettség
–jogosultság
–részben kötelezettség és részben jogosultság
Kötelezettséget állapítanak meg például a büntetőjogi szabályok, tilalom formájában.
Jogosultságot állapít meg pl. A tulajdon szabálya, bár ahhoz kötelezettségek is tartoznak. ( jogosult az apa a gyermekével történő kapcsolattartásra, jogosult az anya a feltételek fennállása esetén az állam által megelőlegezett tartásdíjra )
Részben jogosultságot, részben kötelezettséget állapít meg a legtöbb szerződési szabály.
Az adásvételi szerződés szabálya szerint az eladó köteles a dolog tulajdonát a vevőre átruházni
( jogosult a vételárra ) és a dolgot a vevő birtokába adni, a vevő pedig köteles  a vételárat megfizetni – ezáltal jogosult  -  a dolgot átvenni.
Ha a szerződés létrejön a felek elhatározásából, akkor az alanyok poziciója az, hogy ami a vevőnek joga ugyanaz az eladónak kötelezettsége és viszont: vagyis egymás TÜKÖRKÉPEI . Az adásvétel szimmetrikus norma.
Az ajándékozás is szimmetrikus norma. A megajándékozottnak ugyanis ellenzolgáltatása azért nincs, mert épp ez a felek kölcsönös akarata.
A szimmetrikus normák esetén az érdekelt alanyoknak az egymásnak nyilatkozata elengedhetetlen. Jogosultság és kötelezetség egyetlen jogviszonyban áttekinthető. Szimmetrikus normák tehát elsősorban a szerződési – azaz kontraktuális normák.  A jogviszonyok tulnyomó része azonban nem ilyen.
A kötelezettség vagy jogosultság egyirányú és egymással szemben közvetlenül valamilyen egyensúlyként nem tételezhető.
Meghatározott esetben jövedelemadót, forgalmi adót, illetéket stb. Kell az államnak fizetni, nem fogható fel úgy mintha az jogügylet lenne az adóalany és az adóhatóság között. Az adóalany nem önszántából juttat saját vagyonából, hanem törvényben előírt kötelezettséget teljesít. Az erről szóló jogszabály egyoldalú kötelezés az adóalany számára és egyoldalú jogosítás az adó bevételezőjének.
Aszimmetrikus norma, mint egyoldalú kötelező és egyoldalúan jogosító norma. Az aszimmetrikus norma nem enged lehetőséget arra, hogy az alany maga döntse el azt, hogy szabályát felhasználja-e vagy sem: a felhasználó, mint jogalany akarata közömbös. Az aszimmetrikus normák ezért jellegzetesen  KÉNYSZERNORMÁK.  Az alany nincs alkúpozicióban. Ebbe a körbe sorolható a büntetőjog, a szabálysértési jog, a közigazgatási jog legtöbb szabálya, továbbá a közigazgatási eljárási szabályok nagy része.