09. Gondolkodás

A gondolkodás szellemi működés, amelynek segítségével az egyén ismereteket szerez a maga számára tárgyakrl, személyekről, ezeknek összefüggéseit, illetőleg kapcsolatait megállapítja a saját ismeretei szerint é megfontolja ezekhez való viszonyát.
A gondolkodás során az ami tárgyi ( objektív )  a megismerés tárgyának természetéből áll, ami pedig alanyi ( szubjektív ) , az egyén tudata, önmagának önállóként való tudása. Csak az egyén gondolkodik: a csoport, a közösség vagy a társadalom gondolkodása képes kifejezés, megszemélyesítés.
A gondolkodás jelekből és szabályokból összetevődő működés. A jelek szavakkal is kifejezhető fogalmak, vagy a gondolkodásnak műveleti jelei. A műveleti jelek egységesek. Pl a nem tagadást jelent, az és összekapcsolást stb.
A fogalom tulajdonoságokat, történéseket, tevékenységet stb. Általánosít, s megkülönböztetett meghatározottságnak elgondolt egysége.  Az egységességnek előfeltevése maga is szabályszerűség, amely a gondolkodás tárgyának megismerését szolgálja, tapasztalatok és feltevések felhasználásával.
Az elvont, általános fogalmak tartalma mint állítás, logikai értelemben lehet igaz, vagy hamis, igazságot közelítő, sem nem igaz, sem nem hamis.
Egy primitív közösségben élő ősi társadalom embere, és egy mostani modern állampolgár gondolkodása messze állnak egymástól. Mégis ha van közös tulajdonságuk, az minden bizonnyal az lehet,  hogy a világukban szabályszerűségeket vélnek felismerni. Ezáltal a gondolkodás általános emberi technika, amely szükségképpen az egyén számára és egyúttal mások számára van.
A gondolkodás, mint a keresett és megtalált szabályszerűségek szellemi ( intellektuális ) használata feltételei miatt, társadalmi. S így általnos társadalmi technika. Valamit technikává közvetlenül a felhasználás tesz: Ezutal az egyéneknek a másokkal, akár csoportokkal, akár közösségekkel , társulásokkal kapcsolatos viselkedése.
Így értve a gondolkodás nem biológiai, fiziológiai vagy akár logikai értelemben, hanem társadalmi értelemben technika.
Elképzelt gondolat
Tárgya nem valóságos és ezt arról tudjuk is. Az elképzelt gondolat különleges formája az, amely arról szól, hogy mi lehetne valami, amiről tudjuk, hogy tényként nincs, de hajlamosak vagyunk azt gondolnik hogy mégis szükségünk van rá.
Ezek nem egyszerűen kitalálások, hanem kényszerítő képzetek: bizonyos szempontból fikcióknak nevezhetők.
Magatartás és gondolkodás
–összefüggésüket, minden további nlkül el szokás fogadni, akár azon az alapon, hogy  gyakorlatilag a gondolkodás a magatartásért, a viselkedésért van: annak megfontoltsága.Az ilyen pragmatikus gondolkodásnak nevezhető, elhatárolva ettől. pl. A tiszta fantáziáliást.
Lényege, hogy mire vonatkozik, és gyakorlati feladatokra irányul. A dolgok öszefüggései és a társadalmi kapcsolatok térben és időben más és más feladatok elé állítják az embert
A gondolkodó embert:a tapasztalatok, a megtanult ismeretek, az emlékezés stb. Folyamatosan korrigálják a gondolkodást.
A modern társadalomban a gondolkodás különféle módjai egyre többirányúan elkülönültek egymástól. Az elvonatkoztatott, általános képzetek ( absztrakt ), fogalmak és azok értelmezési változataik és a gondolkodás művelete egyre többfélébb.
A gondolkodás, mint társadalmi technika azáltal működképes, hogy szabályosságai elfogadottak, evidencia szerűen. A pragmatikus gondolkodás elfogadhatósága  mindenekelőtt csak az ismeret elfogadhatósága, hihetősége annak, hogy a jelnek ez és ez az értelme, amelyet szabályosan így és így kell érteni.
Technikai értelemben egy képzet, fogalom, ésszerűség, szabály, eszme akkor valami – avagy releváns - , ha azt emberi tevékenység valamiképpen gyakorlatba veszi. A gyakorlati elfogadáshoz tartozik a mérlegelés művészete, melynek eredményeként elfogadunk vagy elvetünk valamit. A gondolkodás szabályosság és szabadság.
Tegyük fel, hogy a tett mindig miegfgelel valamilyen gondolkodásnak. Látszólag gondolat és tett azonos. Ez a nagy fikciók egyike. Mert tett és gondolat gyakran nincs egymással egyységn. A viselkedésnek vagy tettnek rendesen nem egyetlen indítéka van. A tettből a gondolat, illetőleg az akarat visszafejthetősége nem feltétlenül evidens.
A racionalitsá – magatartás és gondolkodást illetően egyaránt – helyhez kötött. Az ésszerűséget az annak alapján bekövetkező tények igazolják, nem feltétlenül hisz a teljesen fiktív feltevésből is következhet ténylegesen bekövetkező és elvárt eredmény.
A gondolkodásm amely nem egyetlen egyénnek sajátja, hanem sokak számára közös, és igy gondolkodásmód.  Ez teljességében szabályok ismeretében való élet, gondolatilag megfontolható és megválasztható körülményekkel,az egyén által érintett összefüggésekre nézve: szabadság.
A gondolkodás megvalósulásában technikához kötött, mert minden emberi működés és produkció technikaként kielemezhető.