06. Társulás

Társulás minden olyan tartós emberi kapcsolatrenszer, amely meghatározott közös célok érdekében létesül és működik. Az egyének akarata hozza létre és az abban résztvevők teljesítménye tartja fenn.
A társulás nem közösség: ahhoz képest tudatos specifikáció. A közösség hasonló tulajdonságok és körülmények folytán  kialakuló összetartozás. Nem feltétlenül akarat által létezik.
Egy közösségbe bele lehet születni, a társuláshoz tartozás azonban elhatározás alapján lehetséges. A társulásban a célszerűség, mint közös cél a jellegzetes,  a közösségben pedig valamilyen alapon hasonló  helyzet. A társulás racionalizált közösség.
A társulás jellegzetességei azonban semmiképpen sem érthetők az abban résztvevő egyének összegezett tulajdonságaiként. A társuláshoz való tartozás akaratnyilvánítással, szerződéssel keletkezik. A társulás ésszerűségei között elmaradhatatlan a munkamegosztás. A társuláshoz való egyéni kötödés, mint részvétel inkább szolgálatnak nevezhető.
A társulás szervezet. A szervezet gyűjtőfogalom, cél, kapcsolatrendszer, működés stb. Alapján egyszerű és összetett változatai lehetnek. ( A közösség nem értelmezhető szervezetként. )
Szervezete és működése folytán valóságos tényszerűség, amely térben és időben meghatározható.  Működése egyének magatartásában valósul meg, ezek a magatartások azonban nem egyéniek hanem szervezetiek. A megismerés tárgya – a társulás célja é működése – lehetővé teszi egy társulás azonosítását, minden más társulástól való megkülönböztetését, vagyis objektív.
A társulás lehetőség lehet az egyén számára a közösségtől elszakadásra, illetőleg más közösségekhez való csatlakozásra. A társulás céljai és célszerűségei szemben állhatnak egyének  és közösségek céljaival és célszerűségeivel.  A társadalmi kapcsolatok változtatásában – a szabadság lehetőségének kihasználásában – a társulásnak van cselekvő szerepe. Működése nemcsak az elképzeléseket változtatja meg a kapcsolatokat illetően, de a tényeket is.