Eljárási jogok röviden:
A közigazgatást megalapozó tv-ek kevés eljárási szabályt tartalmaztak. Részletes eljárási rendezésre elsőként a pénzügyi igazgatás vállalkozott (1883).
Az általános közigazgatási eljárásban az első reformot a közig. bíróságról szóló 1896. évi XXVI. Tc. hozta. Ez a közig-i ügyek egy részére megteremtette a bírói szervezet garanciát, másrészt meghatározta az eljárás alakszerűségét.
A közig-i eljárás első összefoglalását az eljárás egyszerűsítéséről szóló 1901. évi XX. tc. rendezte. Ezt egészítette ki a jogorvoslati utasítás, az ügyviteli szabályok és a kézbesítési utasítás, majd a rendőri büntetőeljárás.
Lényegesek voltak a jogorvoslatra vonatkozó szabályok: pl. a fellebbviteli határidő egységesítése (15 nap).
A polgári eljárási jog (1929. XXX. tv.) fejlődésében három szakaszt különböztethetünk meg:
- kialakulásának kezdeti időszaka a reformkortól a kiegyezésig
- a liberálkapitalista szakasz a kiegyezéstől az I. vh. végéig (csúcspontja a Pp.)
- a két vh. között.
1848-ban a márciusi törvények a perjog tekintetében nem hoztak lényeges változást. Eltörölték ugyan azúriszéket és a szolgabíró, ill. a megyei ítélőszék hatáskörébe utalták a jobbágyok pereit, de az új polgári jellegű peres eljárás kidolgozására nem került sor.
Aneoabszolutizmus idején Mo-n is felállított császári bíróságok az osztrák eljárási szabály szerint folytatták le a pereket. 1861-ben hatályukban visszaállították a reformkori ide vonatkozó törvényeket, de velük együtt a magyar peres eljárásban kialakult régi szokásjogot is.
A kiegyezés után a polgári törvénykezési rendtartás nem jelentette a régi magyar peres eljárás gyökeres átalakítását. Nem teremtette meg az egész polgári peres eljárás egységes rendszerét. A járásbíróságok előtt a pert a szóbeliség, az ún. sommás eljárás jellemezte. A törvényszék előtt viszont az írásbeliségen alapuló, bonyolult és hosszadalmas, ún. rendes eljárást kellett alkalmazni.
A peres eljárás egységének hiányát még az is tetézte, hogy az eljárásnak több különös nemét, speciális fajtáját (pl. váltó és kereskedelmi eljárás) rendeletek szabályozták, míg a házassági, valamint a bányaeljárást régi, idejétmúlt jogszabályok, még inkább a szokásjog és a bírói gyakorlat irányította.