Jogfejlődés röviden:

A modern büntetőjog kialakulásának kezdetei a reformkorra nyúlnak vissza. A Btk. 1843. évi javaslatát, a Deák-féle javaslatot, amely korának magas színvonalú büntetőjogi elvekre épülő progresszív alkotása volt - az alsótábla elfogadta ugyan, de a főrendek, éppen haladó jellege miatt - visszaküldték az alsótáblának, így nem válhatott törvénnyé.

A szabadságharc bukását követő neoabszolutizmus idején császári pátenssel bevezették az új, alapjában modern osztrák Btk.-t, amelyet az egész birodalomban 1852-ben hirdettek ki. Az osztrák Btk. hatálya Mo-n 1861-ig tartott. Ekkor az Országbírói Értekezleten Deák ismételten fellépett az 1843. évi javaslat életbe léptetése érdekében, de az OÉ visszariadt a reformkori tv-javaslat hatálybaléptetésétől.

A Btk. hiánya nehéz helyzetbe hozta a büntető jogszolgáltatást. A kiegyezést követően 1867 tavaszán tv-előkészítő biz. foglalkozott az igazságügyi reformok előkészítésével. A Btk. új tervezetének kidolgozására Csemegi Károly kapott megbízást. A munka 1875-ben került a Ház elé. Csemegi a Btk. elkészítéséhez szinte az egész európai szakirodalmat felhasználta.

Az 1878. évi 5. tc., "a magyar Btk. a bűntettekről és vétségekről" 1880. szept. 1-jén lépett életbe.
Az 1878. évi 5. tc. az ún. Csemegi-kódex. A liberális büntetőjog alapelvei a fr. polgári forr. 1789. évi deklarációja, majd az ezen elvekre épülő 1791. évi fr. büntetőkódex. Ezek között az alapelvek között a legjelentősebbek a tv. előtti (formális) egyenlőség elismerésén kívül a nullum crimen sine lege (nincs büntetés tv. nélkül) elve, valamint az ártatlanság vélelme. Ezek az elvek a feudális büntetőjog nyílt jogegyenlőtlenségéhez és bírói önkényéhez képest kétségkívül nagy haladást jelentettek.

A magyar Btk., az 1878:5. tc., amelyet kodifikátoráról Csemegi-kódexnek neveztek el, elfogadva ezeket az alapelveket, kimondja: "Bűntettet v. vétséget csak azon cselekmény képez, amelyet a tv. annak nyilvánít. Bűntett v. vétség miatt senki sem büntethető más büntetéssel, mint amelyet arra, elkövetése előtt, a tv. megállapított".

Az 1878. tc. létrejötte komoly haladásként értékelhető. A liberális eszmék hatása alatt keletkezett és az ún. klasszikus v. dogmatikus büntetőjogi iskola jegyeit viseli magán.
Ennek jellemzői:

• a tettet előtérbe helyező büntetőjogi szemlélet. Azaz az elbírálás alapja a cselekmény, nem pedig annak elkövetője. Ez a gondolat a tv. előtti egyenlőség kezdeti kifejeződése.
  
• a bűnösségen alapuló felelősség elve. Lényege: csak a szándékos, ill. gondatlan elkövetés, azaz bizonyos káros következménynek az előidézése, okozása vmilyen "tettel" minősül bűncselekménynek.
• az individuál-etika (egyéni erkölcs) felelősség elve. Eszerint az ember választani tud a jó és a rossz között, sorsa nem előre eldöntött, ezért a kódex nem is számol a megrögzött bűntettessel. Azt vallotta, hogy a visszaeső bűnös a büntetés letöltését követően jó útra térhet.
  
• az igazságos megtorló büntetés eszméje. Lényege: a proporcionalitás követelménye szrint az elkövetett tett súlyával arányban meg kell büntetni az elkövetőt. A rosszért rosszal kell fizetni: a büntetés tehát - elvileg - igazságos.

A Csemegi-kódex - amely a 19. sz-i európai btk-knak egyik igen jelentős változata - törvényszerkesztési, szövegezési, jogtechnikai szempontból is kiállta az idő próbáját. Figyelemre méltó, hogy általános része 1950-ig, különös részének számos fejezete 1960-ig volt hatályban.

Az 1879. évi 40. tc., a kihágási kódex

A kihágásokra vonatkozó büntető rendelkezéseket a fenti tv. tartalmazta. A kihágási Btk. (Kbtk.) tervezetét szintén Csemegi K. készítette.
Két részből állt:

1. Az általános rész meghatározta:
• a kihágást képező cselekmények fogalmát
  
• a kihágási jogszabályok területi és személyi hatályát
  
• az alkalmazható büntetések rendszerét, fajtáit.
2. A különös rész a kihágások 10-féle nemét és az ezekre kiszabható büntetéseket állapította meg.
   

Kihágások voltak: az állam, a hatóságok, a vallás elleni, a családi állás, a közbiztonság, a közrend, a közszemérem, a tulajdon elleni kihágások.
Kihágást - szemben a bűntettel és a vétséggel - nemcsak tv-ben, hanem miniszteri rendeletben, sőt helyhatósági szabályrendeletben is lehetett megállapítani. A bűntettől és a vétségtől élesen megkülönbözteti a kihágást az is, hogy az utóbbi miatt történt elmarasztalás nem került be a bűnügyi nyilvántartóba, a kihágásért elítélt tehát nem lehetett büntetett előéletű. A kihágást elkövetők büntetése elzárás v. pénzbüntetés volt.
A kihágások elbírálása a járásbíróság v. a közig. bírósá hatáskörébe tartozott. A szabályrendeletben megállapított kihágás esetén mindig a közig. hatóság, ill. a rendőrség járt el.

A magánjog jellemző vonásai

A polgári társadalmak jogi szabályozásában a magánjog igen jelentős szerepet töltött be, mert a meghatározó gazd-i viszonyokat ez a terület tükrözte a legközvetlenebbül. Az egyén helyzetét az államban és a gazd-i életben jogilag is megkülönböztették.
Más az állampolgár és más a polgár helyzete. Ennek lesz jogrendszertani kifejezése a közjog és a magánjog megkülönböztetése.
A modern magánjog meghatározott elvekben sűríti össze az adott területre vonatkozó uralkodó nézeteket, amelyeket azután jogi elvekként fejez ki.

A magánjog alapelvei:

• a tulajdon szentsége
• a szerződési szabadság
• a jogegyenlőség.
  

A modern magánjog egyes szakaszai a társadalom fejlődésében jelentkező gazdasági-társadalmi fejlettséghez kapcsolódnak. A magyar magánjog fejlődése is a kialakulás időszakával kezdődik. Az elmaradott magyar fejlődésben Széchenyi 1830-ban megjelent "Hitel" c. munkája jelenti az elsősorban főnemesi, majd köznemesi megfogalmazású polgárosodási igények kezdetét.
A döntő fordulatot a '48-as forr. és szabadságharc jelentette. 1849-től 1881-ig a gazd-i viszonyokban egyenletes fejlődésnek vagyunk tanúi. A császári pátensek rendelkezései polgárosodást céloztak. Az 1881-ig terjedő időszak alkalmas volt arra, hogy megvesse az alapjait a magánjognak, amely nyomon követi a gazd-i, társ-i változásokat.

Ez a magánjog két részre tagolható. A '80-as évek végéig kiegyezéses szemlélet uralkodott, amely gazdaságilag is megerősítette és kifejlesztette az Osztrák-Magyar Monarchiát.
A szakasz második fele az I. vh-t megelőzően már gazdaságilag is a dualizmus válsága. Az állami beavatkozások is előtérbe kerülnek. Az I. vh. állami beavatkozást igényel a gazd-i, ill. a magánjogi viszonyokba.

A két vh. között a magánjog fejlődése ott folytatódik, ahol 1918 okt-ben abbamaradt. Ennek az időszaknak általános jellemzője, hogy a gazdaságpolitika erőteljes állami beavatkozásként jelentkezik a válságokkal küzdő magyar gazd-i életben.