A jogfolytonosság elmélete röviden:
A két vh. közötti időszak állama a jogfolytonosság ideológiájára épült. (parlamentáris monarchia) Állam- és kormányformájában is a kontinuitásra törekedett. Ezt azonban teljes mértékben nem valósíthatta meg, a változott viszonyoknak megfelelően módosításokat kellett keresztülvezetni.
A politikai elit vezető körei között (legitimisták és szabad királyválasztók) éles ellentét volt, és az állam- és kormányforma e nézetek kompromisszumának lett kifejezője. Mo. királyság (monarchia) maradt, de megszakadt az évszázados kapcsolat az O-M Monarchia másik államrészével (Ausztriával), és az ország formálisan is függetlenné vált.
- LEGITIMISTÁK: a trónöröklés jogának elismerői
- SZABAD KIRÁLYVÁLASZTÓK: megüresedett trón betöltéséhez való jog.)
Kezdetben megmaradt még a Habsburg-Lotharingiai család formális trónöröklési joga, bár ezt még a szabad királyválasztó közjogászok is kétségbe vonták. IV. Károly a nyilatkozatában csak az államügyek vitelében való részvételről mondott le, de nem a trónról.
1918-ban ugyan kikiáltották a köztársaságot, de a jogfolytonosság elvi alapjaira helyezkedő rsz. az 1920. évi 1. tc-kel a királyság államformáját visszaállította és még kilátásba helyezte a Habsburgok visszatérépsének lehetőségét. Egyelőre ideiglenes megoldásként az állam élére kormányzót állítottak Horthy Miklós személyében. Ebbe belenyugdotak a legitimisták is, mert remélték, hogy a Habsburgok visszatérését fogja előmozdítani. Reményükben azonban csalódtak.
A 2. sikertelen restaurációs kísérlet után a nemzetgyűlés kimondta a H-ház uralkodói jogának megszűnését. Ezzel azonban a királyság államformája nem szűnt meg, ezt változatlanul megtartották a köv. időszakban Mo. király nélküli királyság maradt.
A király nélküli királyság államfőjének a kormányzónak a jogállása a Horthy-korszak kezdetén hasoníltott ak özt-i elnök jogállásához. A kormányzó jogkörét később a tv-ek egész sora kiterjesztette. A kormányzónak joga volt a hadsereget az országon kívül is alkalmaznia. Különösen jelentős volt az 1937. évi kiterjesztés. Ellensúlyt képezett a titkos választójog bevezetése esetére egy esetleges nemkívánatos összetételű parlament döntéseivel szemben. További kiterjesztés volt az 1939. évi 19. tc-nek az intézkedése, hogy a kormányzót az OGY nem vonhatja felelősségre.
1927-1944-ig az OGY kétkamarás tv-hozó szervként működött. A képviselőház továbbra is ún. népképviseleti kamara maradt, s ebbe a szavazásra jogosultak a választójogi tv.alapján cenzusos, közvetlen, nem mindenben egyenlő és csak néhány kerületben titkos választások útján küldték be a képviselőiket.
A másik kamara a felsőház lett. Az új felsőház megőrizte a korábbi főrendiház formáját, bár az arisztokrácia háttérbe szorult, és megjelentek a modern állam vezető funkcionáriusai, az érdekképviseleti szervezetek, tv-hatóságok, tudományos intézetek. Ezek a főrendiház olyan átszervezését kívánták, amley a főnemesség mellett minden rend, osztály és réteg számára képviseletet biztosít.
A kormány jellemzői: A Külügym. a monarchia közös külügyminisztériumának felépítését vette alapul. E központi szerv mellett fokozatosan épültek ki külföldön a követségek. 1927-ben közgazd-i minisztériumot is létesítettek.
A minisztériumok szervezetében a 2. vh. küszöben változások: nemzeti hadsereg jön létre. A hadügyminiszter (honvédség ügyeinek intézése) és a legfőbb honvédelmi szervek szerepe kiemelkedő volt. A kormányzó a legfőbb hadúri jogok (honvédség vezérlete, rendelkezések) gyakorlásában a HM mellett a legfontosabb segédszerve a Legfelső Honvédelmi Tanács. A tanács hozta létre az egész országmozgósítási szervezetet.
A minisztériumi szervezet további képülését szolgálta 1940-ben a közellátásügyi minisztérium felállítása. A min-i szervezet 1942-ben kiegészült a nemzetvédelmi és propaganda minisztériummal. A minisztereket a Horthy-korsz. alatt a kormányzó nevezte ki, a miniszterenök előterjesztésére és ellenjegyzésével. A kormány működését az OGY ellenőrizte. Az ellenőrzés során az OGY segédszerve az Legfőbb ÁSZ.