Az Országgyűlés ellenőrző szerepe röviden:
Az OGY-nek a kormány feleti ellenőrző funkciója kétirányú volt:
- felügyeletet gyakorolt a legfőbb végrehajtó szerv tevékenysége felett
- a kormánynak biztosított anyagi eszközök felhasználását kontrollálta.
Az OGY az ellenőrzések során vizsgálóbizottság kiküldésével, helyszíni vizsgálatokkal, az egyes igazgatási ágaktól bekért jelentésekkel gyakorolta funkcióját. A szóbeli ellenőrzésre az interpelláció szolgált. Az interpellációra v. azonnal, v. 30 napon belül köteles volt válaszolni.
A miniszterek politikai felelőssége konkrétan nem volt meghatározva, azonban az OGY többsége által helyesnek tartott irányt kellett követniük. A felelősség azt jelenti, hogy ennek hiányában a min. elveszítette a parlament bizalmát, és lemondásra kényszerült.
A költségvetés megszavazásával a parlament a kormány által előterjesztett kiadások szükségességének és mértékének elismerését honorálta, a zárszámadási joggal pedig a költségvetési előirányzatoknak a gazdálkodás eredményeivel történő értékelését végezte el.
A költségvetéssel összefüggésben az appropriáció (bizalmi szavazat) az elfogadott költségvetés végrehajtását az azt benyújtó kormányra bízta.
Az indemnitás (felhatalmazás) az előző évi költségvetés keretei közötti gazdálkodás lehetőségét nyújtotta a kormánynak az új költségvetés elfogadásáig. A felhatalmazás törvényi elismerésére 1897-ben került sor.
A kormány pénzügyi, gazd-i ellenőrzését az 1870-ben megalakított ÁSZ végezte. Ez a szerv gondoskodott az állami főkönyv vezetéséről, vizsgálta a számadások megalapozottságát. Működésének mérlegét megvonva csupán formális volt a feladatteljesítése. Problémát jelentett uis. az, hogy az ÁSZ jeletnéseit nem közvetlenül, hanem a kormány elnökén keresztül juttatta el a parlamenthet. 1914-től a Legfőbb ÁSZ működött tovább.