A sajátos igazgatási modell röviden:

Az 1870., valamint az 1886. évi törvények a középszintű igazgatás szerveiként a törvényhatóságot (azaz a vármegyét és a törvényhatósági jogú várost) jelölték meg. A közigazgatás alsó fokán a községi törvények értelmében a fokozatonként elkülönő községek helyezkedtek el.
A vármegye az első szabályozásnál mind a szabályrendelet-alkotás, mind a jogalkalmazás terén alig korlátozott. A második szabályozás (1886) csökkentette a megye hatáskörét.  A kormányzat megyei hatáskört és önállóságot csökkentő szándéka - adminisztratív gyámkodáshoz vezetett (adminisztratív tutela).
A törvényhatósági jogú város első- és másodfokon látta el a közigazgatás intézését. Szerepe a megyével rokon volt. Testületi szerve a városi tanács, első tisztviselője a polgármester volt. A városi igazgatásra jellemző az ügyosztályrendszer. Jellemző a pénzügyi, katonai, oktatási, mérnöki, egészségügyi ügyosztály. A városok az államadókra is vethettek ki pótlékot, ill. a város területén helypénzeket, adókat szedhettek.
A községek jogállásuk szerint három kategóriába kerültek. Az elsőfokú bírói joghatósággal felruházott mezővárosok utódai a rendezett tanácsú városok közvetlenül a megye alá tartoztak. A külön községi jegyzőt tartó falvak nagyközségek, a közös jegyzőt tartók kisközségek lettek. A kis- és nagyközségek képezték a járást. Ezeknek a megyével a főszolgabírón keresztül volt kapcsolatuk. Minden területnek valamely községhez kellett tartoznia. A község önállóan intézte belügyeit. Hatásköre kiterjedt a községi utakra, iskolákra, szegényügyre stb. A községi képviselő-testület végrehajtó szerve az elöljáróság volt. Az elöljáróság az egyedi tisztviselők (bíró, jegyző, esküdtszék, közgyám, orvos) gyűjtőfogalma, külön hatáskörrel nem bíró szerv.

A törvényhatóságok, községek a magyar polgári állam modelljének középső és alsó szintjét jelenti.
Három szabályozási csomópont van:

• 1870-72.
• 1886.
• 1929.

1030/1945. sz. Me. rendelet

A törvényhatósági törvény a megye szerepét hármas feladatkörbem jelöli meg.

1. Belügyeiben önállóan dönt a törvény adta keretek között.
2. Közvetíti a központi közigazgatást, azaz végrehajtja a kormány rendeleteit.
3. Bizonyos politikai, felirati jogai a múltból mint relikvia megmaradnak. A politikai felirati jog: a megyék a központi utasításokkal, uralkodói intimátumokkal szemben felléphetnek (nem hajtották végre az utasításokat, és ezt felirati formában megírták az uralkodónak, hogy ezt miért nem teszik). Ez a régi politikai felirati jog benne marad a polgári kor önkormányzati törvényhatósági törvényeiben, de csak formálisan, mert a törvényhozás ettől függetlenül működik. E jog gesztusként megmaradt, de gyakorlati jelentősége nem volt.

Lényegében az autonómia tartalmát a mindenkori törvényhozás határozza meg azzal, hogy a belügyekben önállóan dönt, de csak a törvényhozás felhatalmazása alapján.

Törvényhozási felhatalmazások:

870-71-ben még az önkormányzati jog a kormányzat részéről tiszteletben van tartva, azaz nem avatkoznak be az önkormányzatok életébe. Megengedik a tisztújítást, a szabályrendelet-alkotást, a szabad bíróválasztást és a ktg-vetés keretei közt a gazdálkodást. A megye pótadókat vethetett ki. Ezeket az 1870-es tv-hozás meghagyta a törvényhatóságoknak ezt az önrendelkezési jogát.

1886-ban már változás következik be az önkormányzati jogban. Ami megmarad az önkormányzatoknak, az a tisztújítás, a tisztségviselők megválasztása.

Tisztújítás:

• Megválasztják az önkormányzat vezető tisztviselőjét, az első embert, az alispánt.
• megválasztják a főjegyzőjüket, a tiszti főügyészüket, a levéltárnokot, a pénztárnokot (az utóbbi kettő a segédhivatalhoz tartozott).
  

Tehát az önk. vezető tisztségviselői az alispán, a főjegyző és a tiszti főügyész (még ide sorolják, noha ez már a szakigazgatás szerepköréhez sorolt, az árvaszék elnökét - ez a mai gyámügy.

Az önkormányzathoz sorolják az ún. szabályrendelet-alkotást. Szabályrendeletet lehetett alkotni a helyi életviszonyok rendezésével kapcsolatban, a megyei szervezet működésével kapcsolatban (SZMSZ), a törvényhatósági önkormányzat szakmai bizottságaival kapcsolatban és a helyi büntetőjogi tartalmú szabályozókkal kapcsolatban. A szabályrendeletet a törvényhatóság közgyűlése megszavazta, de hogy ez hatályos legyen, fel kellett terjeszteni jóváhagyásra.
1886 tehát abból a szempontból mérföldkő, hogy a törvény adta keretek között gyakorolják az önkormányzatot, de a felettes szervvel jóváhagyatják.

Az önkormányzatnak van jogi szempontból egy felülvizsgálati eleme:

Törvényességi szempontból megnézik, hogy a helyi rendelet a jogharmonizációnak megfelel-e. Tehát ezek a szabályrendeletek jogérvényességi szempontból kerültek felülvizsgálatra.
A felülvizsgálatra automatizmust vezettek be, ami azt jelentette, hogy amennyiben a minisztérium nem válaszolt 60 napon belül, akkor a szabályrendelet jogérvényes lett, és hatályba lépett. Ezt a fajta bemutatási jogot záradékolási jognak nevezik. A szabályrendeletek záradékolási joga a kormány önkormányzatba történő direkt beavatkozásának az eszköze.

1886-ban a ktg-vetési gazdálkodást olyan keretek közé szorítják, hogy kénytelenek az önkormányzatok egyéb bevételi forrásokhoz nyúlni → ez mindig az adó. Az adó kivetését azonban szintén korlátozzák. A törvényhozás kimondja, hogy a középszint önkormányzata, törvényhatósága kivethet adót, de csak az állami adóalap veszélyeztetése nélkül. A legalsó szint, a községi képviselő-testület is kivethet adót, de csak az állami adóalap és a középszint adóalapjának veszélyeztetése nélkül.
Az adóknak ez a rsz-e 1912-re egy teljes ellehetetlenülést idézett elő, ezért a kormány kénytelen volt megváltoztatin előző álláspontját, és ktg-vetési támogatáson kívül egyéb pénzügyi forrásokat is teremtett, és ezt megpályáztatta az önkormányzatokkal, ha azok egy magasabb típusú jogállást szeretnének elérni (kisközség, nagyközség, rendezett tanácsú város, törvényhatósági jogú város).
Tehát 1912-ben született egy tv., amely lehetővé tette a városok számára, hogy fejlesztésre, a ktg-vetési támogatásokon kívül egyéb pénzügyi források igénybevételére pályázhassanak. A város - mint jogi kategória - a polgári korban nem ismert.

1937-ben született meg a városrendezési törvény, amely az ország településhálózatában a rendezett tanácsú városok és községek hatásköri harmonizációját segítette elő közlekedés és kereskedelmi viszonyok fejlesztésére való tekintettel.

A törvényhatóság a megye egyeteme. A törvényhatóság jelenti a megyét + a törvényhatósági jogú város. Minden szinten van önkormányzat, amit középszinten törvényhatósági bizottságnak (közgyűlés) nevezünk. Az 1886-os tv. a nyers virilizmus (virilis = legtöbb adót fizető) intézményét vezette be. A megyei törvényhatósági bizottságok tagjainak száma, a virilis tagjainak száma megegyezik a 100 holdon felüli nagybirtokosok számával. Egy tulajdonosi rsz-ben a legvagyonosabbak vesznek részt az állami, önkormányzati élet irányításában.
A múlt sz-ban tehát választott fele részben, és fele részben virilis alkotja a képviselőséget, a képviselő-testületet.

1929-ben a XXX. szabályozási tv. megváltoztatja a fele-fele arányt, és bevezeti a testületi önkormányzatok fogalmát. Vannak területi önkormányzatok és vannak testületi önkormányzatok.

A területi önkormányzatok a helyi önkormányzatok, a középszint és a község (alsó szint). A területi önkormányzatokba beépítik a testületi önkormányzatokat 1929-ben.
A testületi önkormányzatok: szakmai érdekképviseletek, szakmai kamarák. Az első szakmai érdekképviseletek: 1874-ben az ügyvédi kamara, 1875-ben a közjegyzői kamara, a '80-as évektől az iparkamara, kereskedelmi kamara. Ezek a kamarák később működési jogosítványokat kaptak, tehát bizonyos hatósági feladatokat.
A századfordulót követően pedig művészeti, orvosi, sajtó, mérnöki kamarák, tehát a szakmai érdekképviseletét ellátó szervezetek jönnek létre.
Az 1929. évi XXX. tv. beépíti a szakmai érdekképviseletet a hatalmi mechanizmusba oly formában, hogy a fele részben választott, fele részben kinevezett helyére a virilisek választanak maguk közül 2/5-2/5 arányban, és a maradék 1/5 részbe minden szakmai kamara képviselője kerül.

A törvényhatósági bizottság (közgyűlés):

I. fokon jár el alispáni hivatalában az ügyek döntő többségében. Innen fellebbezni a tv-hatóság másik testületi szervéhez, a közigazgatási bizottsághoz lehet (II. fok).
A közigazgatási bizottság a koordináló szerve. Koordinálja az önkormányzatot, a területre kihelyezett szakigazgatási szerveket. A szakigazgatási szervek a mai ért. vett dekoncentrált szervek (pl. állami építészeti hivatal, pénzügyi igazgatóság).

A közigazgatási bizottság összetétele:

• a területre kihelyezett dekoncentrált szervek vezetői
• az önkormányzat által delegáltak (8-10 fő)
• az önkormányzat vezető tisztségviselőiből áll (1876-ban)

Belügyminisztérium.Tehát a megyének középszinten két testületi szerve van. Az egyik a törvényhatósági bizottság, a másik a közigazgatási bizottság. A közig. biz. annyiban is koordinál, hogy a hatósági tevékenységet végérvényesen II. fokon elbírálja. A közig. biz-tól lehet meghatározott ügyekben fellebbezni a Belügyminisztériumhoz. Tehát I. alispáni hivatalból → közig. biz. → II. fok közig. biz-tól →

Az 1929-es XXX. tv. az egyfokú fellebbvitelt vezeti be, azaz ha az I. fokon hozott határozat érdemben megegyezik a II. fokon hozott határozattal, akkor egyfokú fellebbvitel van. Az egyfokú fellebbvitel pedig az egész szervezetrendszer átalakításával jár 1929-től, a közig. biz. átszervezésre került.

1876-ban a közig. biz-nak hármas funkciója volt:

1. általános felügyeleti
2. fellebbviteli
3. fegyelmi

Ha egyfokú lesz a fellebbvitel, akkor a közig. biz-nak a fellebbviteli funkcióját szakmai bizottságokban lehet érvényre juttatni. Tehát szakmai albizottságok jönnek létre és az ügyek egy meghatározott részében a tv. megengedi az egyfokozatúságot (gazd-i, pénzügyi stb.), de az ügyek egy másik meghatározott területén megmarad a kétfokúság. Pl. az ügyek egy meghatározott része községi szinten indul, a községi ügy II. foka az alispáni hivatal, az bírálja felül az I. fokon hozott határozatot. Innen II. fokú fellebbvitelként a közig. biz. szakmai albizottságaihoz lehet menni.

A főispán szerepe:

Azt a feladatot tölti be, hogy a kormány exponenseként a kormányzati érdekek érvényesülését mindenáron előmozdítja. Ezért ő egy megbízható, hű politikai figura (nem kell hogy képzett legyen a hűség mindennél többet ér).
A főispánnak olyan jogot adnak, hogy ezt a hűséget tudja reprezentálni: ez az általános felügyeleti jog. A főispánnak van kivételes joga. Az általános felügyeleti jog a rendes működést jelenti, a kivételes jog pedig a szubjektív beavatkozást.
A rendes működés: a főispán azzal, hogy a két szakmai testületnek (törvényhatósági biz. és a közig. biz.) elnöke, az általános felügyeleti joga érvényesül. A kormányrendeletek végrehajtásánál - alispán az alispáni hivatalán keresztül - a főispán úgy ítéli meg, hogy a végrehajtás kormányérdeket sért, akkor felfüggesztheti a végrehajtást, és új eljárásra utasíthat, és az ellenálló tisztviselőket felelősségre vonhatja. Ez a főispán kivételes jogköre, azaz diszkrecionális joga.

Községek:

A község törvényhozási kategória, az osztrák jogból átvett terminológia (a szabad állam alapja a szabad község, mondták az 1850-es években). Az 1871-es tv. meghatározza a községi típusokat.
A kisközség az, amely nem tudja önállóan megszervezni a hatósági közig. feladatait.
A nagyközség - mint a másik típus - az a települési forma, amely anyagi erejénél fogva képes arra, hogy megszervezze közigazgatását, és azt fenn is tudja tartani.
A kisközségek és a nagyközségek annyiban közösek, hogy mindegyik típusnak van önkormányzata, azaz képviselő-testülete, de nincs minden községnek szakigazgatása, szakigazgatója, azaz jegyzője. A jegyző hatósági ember, képesítéshez kötött, hatósági jogosítványokkal felruházott személy. A kisközségek nem tudják anyagi erejüknél fogva fenntartani az önálló apparátust, ezért társulnak körjegyző, körorvos, körgyám formátumban.

Rendezett tanácsú város:

Ezek a régi mezővárosok jogutódjai. A városnak az a megkülönböztető jegye a községekhez képest, hogy a városnak vagyona van. A vagyonnal való gazdálkodás egyúttal a vagyongyarapítás kötelezettségét is magában foglalta.
Másik sajátosságuk, hogy mind I., mind II. fokon ellátják a hatósági tevékenységet. Tehát a városi hatósági szervezet úgy van kiépítve, hogy az I. és a II. fok a városi hierarchián belül marad.

Községi elöljáróság:

Ez egy jogi törvényhozási kategória. A polgári korban az elöljáróság jelenti a képviselő-testület v. önkormányzat által választott első embert, a bírót + az állam által a területre jogosítványokkal felruházott jegyzőt. Tehát a választott és a kinevezett (bíró + jegyző) az elöljáróság szűk értelme.

De a kisközségek relációjában van egy szélesebb értelme az elöljáróságnak, ez a községi elöljáróság, amely magában foglalja a körjegyzőt, körorvost és körgyámot.
Az elöljáróság egy jogtudományi kategória, amit a törvényhozás beemelt az 1871-es községi törvénybe.

A község szintén a törvény adta keretek között működik. A község a vagyonközösség kategóriából levezethető. A magánvagyonosok együttlakása meghatározott szabályok szerint történt. Ebből a magánvagyonból közös érdek alapján kivettek közös felhasználásra, közös rendeltetésre vagyont, és ez lett a közösségi vagyon. Tehát a magánvagyon és a közösségi vagyon a használat szempontjából fokozatosan különül el.
A község jogi kategóriája: Ha a közösségi vagyonnak államfunkciót is tulajdonítanak, azaz a településen lakók magánvagyonából kisajátított, saját akaratukból létrejött közösségi vagyonnak, vmilyen jogi személyiségnek, a jogok és kötelezettségek vállalását a törvényhozás előírja, akkortól beszélünk a község jogi kategóriájáról.

A község egy jogi személy. A jogi személy olyan személy, egyesülés, amely a tagoktól elkülönült vagyonnal rendelkezik. Tehát ennek a jogi szemléynek - nem természetes személynek - vagyontömeget rendelnek oda, és ezt a jogi személyiséget meghatározott feladat elvégzésével ruházzák fel. A jogi személy a tagoktól elkülönült vagyon mellett állandó és a törvény által megengedett célra létrejött egyesülés.

A jogi személy két fajtája:

1. magánjogi jogi személyek (közkereseti társaság, bt., rt.)
2. a közjogi jogi személyek (ezeket a törvényhozás állami feladatokkal felruházza; pl. MTA, törvényhatósági biz., községi képviselő-testület, önkormányzat) - A község közjogi jogi személy!

A törvényhozás a legalsó települési szintre, az alsó szintre hozza létre őket. De a községek önkormányzatok is, hiszen vagyonközösségükből, a községi területen élők vagyonából jön létre ez a településegyüttes, amiből állami feladatra jogi személyre lekötik a vagyont.
A község képviselő-testülete a jogi személyiség letéteményese. A képviselő-testület mint önkormányzat gyakorolja állami megbízásból a törvényhozás által felsorolt hatásköröket, azaz az önkormányzat testesíti meg az állami jogi személyiséget, mert az állam által megengedett célra létrejött személyegyesülés.
A polgárok választással gyakorolják az önkormányzati jogokat, tehát a választással átruházták a jogaikat az önkormányzatra, amelyek állam által engedélyezett személyegyesülések.
Tehát választással létrejön az önkormányzati jogkör, amit a képviselő-testület gyakorol.
A községi jegyző: az a személy, akinek a községi közig. minden területét ismernie kell.

A község jogtudományi fogalma:

A község kettős funkció:

1. a község államtagozati minőséggel rendelkezik
2. a község önkormányzat

Mindkét funkciót törvényhozás állapítja meg v. deklarálja. Az államtagozati minőséget is a tv. mondja ki, és az önkormányzati minőséget is a tv. határozza meg. Az önkormányzat a tv. által megadott hatáskörökre vonatkozik (gazdálkodás, szabályrendelet-alkotás, községi adó kivetése stb.)
Tehát kettős minőségű a község; helyhatóság, azaz önkormányzat + államtagozat, a közig. harmadik, azaz legalsóbb szintje, a hatalom gyakorlásának szerve + a polgárok által az életfeltételekben jogi kereteket biztosító államtagozat. Ez a jogtudományi meghatározása a községnek, amit a tv-hozás keretei között határoznak meg.

A község és a megye viszonya:

Az 1870-71-es tv-ekben deklarálták, hogy nem avatkozik bele a megye a községek életébe, csak akkor, ha azt a községek igénylik (ált. a tisztújításnál, a ktg-vetés összeállításánál szoktak igényelni).

1886-ban változás következik be, mert a főszolgabíró ugyanolyan jogot kap, mint a megyénél a főispán. Tehát a kormány exponense középszinten a főispán, aki a két bizottságnak az elnöke, és ugyanezt a funkciót látja el a járás élén álló főszolgabíró, aki a községek felett gyakorolja az általános felügyeletet.
Adminisztratív gyámság: a kormány a megyék élére általános felügyeleti jogkörrel főispánt, a megye külső képviselőjeként a járások élére pedig főszolgabírót állít szintén ilyen jogkörrel.
A jogállam az a szerv, amely megköveteli az állami szervektől a jogszerű működést, és ennek garanciáit ezen személyi feltételekkel biztosítja.
A főszolgabíró tisztújításnál avatkozik be a községek életébe, mert három jelöltje közül váláaszthatja meg ak özségi képviselő-testület a bíróját. A községi szabályrendeletek a főszolgabíró közvetítésével jutnak el az alispáni hivatalba, onnan a főispánon keresztül a Belügyminisztériumba.
A polgári korban minden területnek vmilyen közig-i egységhez kell tartoznia. A közig-nak le kell fednie az adott állam területét, tehát nem maradhat közig-i joghatóság nélkül terület.
A községi illetőség azt jelentette, hogy mindenkinek vmilyen községi közig-hoz kellett tartoznia. Ez egy sajátos jogviszony, jogok és kötelezettségek vállalására és teljesítésére, amely részben a polgár, részben a községek, mint állam által, elismert közjogi jogi személyiségeket terheli v. megilleti. A községi illetőség az adófizetés és a rászorultság szempontjából volt fontos.