A szakigazgatás kiépülése röviden:

Az igazgatás sokrétűbbé válásával folyamatosan válik ki azáltalános igazgatásból a szakigazgatás. A feladatok differenciálódása a szervezeti formák átalakulását vonja maga után. A szakigazgatást részben az általános igazgatás vitelére hivatott szerveken, részben pedig új hivatalokon (dekoncentrált) keresztül látják el.
A közig. "szakosodási tendjét" a preindusztriális állam szükségletei befolyásolják.

Belügyi igazgatás:

A Belügyminisztérium hatáskörébe tartozott azáltalános igazgatás felügyelete. Az általános igazgatás középfokú szervei a törvényhatóságok, alsó fokú szervei pedig a községek voltak. A rendészeti szakigazgatás "államosítására" az 1881-ben felállított fővárosi rendőrséggel és az ugyanakkor szervezendő közbiztonsági szolgálattal, a csendőrséggel került sor. A csendőrség az országos közbiztonságért volt felelős.

Közegészségügy:

A közegészségügyet a preventív egészségügyi feladatokra tekintettel törvény rendezte. A szolgálat alsó szerve a község. Az elsőfokú egészségügyi hatósági teendőket a szolgabíró végezte.

Gyámügy:

A gyámügyi feladatok ellátásán a közigazgatási és bírói fórumok osztoztak. Elsőfokú gyámhatóságként a törvényhatóságok árvaszékei jártak el.

Pénzügy:

A pénzügyi igazgatás háromfokozatú volt. A pénzügyigazgatóságoknak alárendelten kerületi igazgatóságok, alsó fokon adóhivatalok működtek. Pénzügyi karhatalmi szervként a pénzügyőrséget rendszeresítették.

Oktatás:

Az oktatásügy igazgatásában az általános tankötelezettséget, a népoktatás ingyenességét deklaráló törvények iskolakényszert állapítottak meg. Ezt büntető szankciók kilátásba helyezésével is megerősítették. Szabályozták az iskolafenntartási jogot.
Az elsőfokú hatóság az állami iskoláknál a főispán által jóváhagyott gondnokság, a községeknél és a hitfelekezeteknél az iskolaszék volt. Az 1883. évi törvényhozás az országot 12 tankerületre osztotta. A kerület élén álló tankerületi főigazgatót a vallás- és közoktatásügyi miniszter felterjesztésére az uralkodó nevezte ki.

Gazdaság:

A gazd-i igazgatás területén a Közmunka- és Közlekedési Minisztériumot Kereskedelmi Minisztériummá; a Földművelés, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumot pedig Földművelésügyi Minisztériummá szervezték át. A kereskedelem-ipari igazgatás a szakmai (testületi) önkormányzatok útján valósult meg. Ezt a célt szolgálták az ipartörvényekkel létesített ipartársulatok és ipartestületek. A kereskedelem és az ipar érdekeinek képviseletére alapított kamarák közvetlenül a kereskedelmi miniszter felügyelete alatt álltak.
(Földművelésügy: az igazgatást a tv-hatóságok látták el. Anyagi jogi szabályok megalkotása, amelyek jelentős változást eredményeztek a szakfeladatok vitelében.)
(Másodfokú iparhatóságok: tv-hatóságok, harmadfokon: a miniszter.)