A magyar közigazgatás-tudomány történetének főbb irányzatai röviden:

A klasszikus közigazgatástan megalapítása Lorenz von Stein (1815-1890) nevéhez fűződik. Stein közig-tanának az anyagát három forrásból merítette. A korábbi ún. természettudományt, a kameralisztikát, valamint a vulgáris német közig-tant olvasztotta egybe, amelyet államtudománynak keresztelt el.

A magyar politikatudomány

Megteremtője Concha Győző (1846-1933), a politikatudományát Stein és a korabeli szociológia befolyásolta. Concha szerint a pol-tudomány csak az állam tanát foglalhatná magában, tehát az alkotmány- és közig-tant. Mégis belekerül az ún. társadalomtan, amely mai terminussal élve lényegében a társadalmi struktúrával foglalkozik.
Concha első jelentős munkájában az önkormányzat alapját a fr. forradalom liberális eszméire alapozza: "A '89-es elvekben van lerakva az új állam alapja. A nép, ahol az elvek uralomra jutottak, ura lett sorsának".
A politikatudományi irányzat másik képviselője Balogh Artúr (1866-1951), Concha nyomában halad. Szerinte a pol-tudomány feladata a különböző erők állami létben bekövetkezett módosulásának törvényeit kutatni. Az önkormányzat nála is azt jelenti, hogy a polgárok ne csak az  uralom tárgyai, ne csak kormányzottak, hanem az államhatalom aktív részesei is legenek, vagyis a polgárok személyesen részt vegyenek az állami funkciók kifejtésében.
A politikatudományi irányzathoz soroljuk Ereky Istvánt (1876-1943) is. ő azonban mind módszertani, mind tematikai szempontból túlnő a Concha-Balogh-féle pol-tudományon. Ereky a deduktív módszert az induktívval váltja fel, és ezáltal a pol-tudományból politikai szociológiát teremt. Munkásságának tetemes részét teszik ki a közigazgatási jogtudomány területére eső monográfiák. Ereky számra nem kétséges, hogy "a közigazgatás - éppúgy, mint az alkotmány - össze van forrva az egyes államok múltjával, gazd-i, szellemi és erkölcsi fejlettségével".

A szociológiai államtudomány

Három részből áll: társadalomtan, állam- és alkotmánytan, közigazgatástan. Művelőik csatlakoznak a pozitivista szociológia megalapítóihoz, Comtehoz, Spencerhez.
Pulszky Ágost (1846-1901) a kialakuló magyar szociológia legkiemelkedőbb egyénisége. Társadalom- és államtanát áthatja az a törekvés, hogy az állam és társadalom elhatárolódásának viszonylagosságát kimutassa. Világosan látja, hogy az állam szerepe megnövekedett, s ezt a gazd-i fejlődéssel hozza kapcsolatba. Fő műve: a jog- és állambölcselet alaptanai.
Pulszky az uralkodó társadalomból a főhatalmat és ennek megvalósulási alakzataként a közpntosítást, az alárendelt társadalmak cselekvőségéből pedig az önkormányzatot vezeti le. Az első között van, akik a hivatalnoki, bürokratikus közigazgatás mibenlétével, fogalmával, s történeti összefüggéseivel foglalkoztak. Meghatározása szerint a hivatalnokok azok, akik "a hatalom birtokosának megbízása folytán bizonyos állami funkciók állandó ellátására hivatvák és e célból bizonyos hatalommal ruháztatnak fel".
Harrer Ferenc (1874-1969) Pulszky társadalom- és államtanát fejleszti tovább, és lerakja a magyar közigazgatás-szociológia alapjait.

A kritikai szociológia művelői a Huszadik Század c. folyóirat és a Társ-tudomáyni Társasági munkatársai és tagjai voltak, akik részint a polgári radikalizmus, részint a szocializmus talaján álltak. Legnevesebb képviselőik: Jászi Oszkár, Pikler Gyula, Somló Bódog, Szabó Ervin. ők nem írtak monográfiákat a közigazgatásról, de annak számos kérdését, így az önkormányzatot is érintették, tárgyalták.

Jogtudományi irányzat

Mo-n a közig-tudomány egészén belül mind terjedelmét, mind jelentőségét és hatását tekintve ez a legnagyobb irányzat. A közigazgatási jogtudományi irányzat létrejöttének történelmi előfeltétele a közigazgatási jog létrejötte, ami viszont az államhatalmi ágak elválasztásának és a jogállam kialakulásának köszönhető.
A feudális állam csak egyetlen tevékenységet fejt ki, a kormányzást. De már az abszolutizmus idején kiválik az igazságszolgáltatás, amelyet a rendes bíróságok végeznek. A törvényhozás is elvált a kormányzástól, s ettől kezdve nevezik a kormányzás teendőinek azt a részét közigazgatásnak, amely nem igazságszolgáltatás v. törvényhozás.
A 19. sz-ban az államok nagy része jogállammá alakult át, amelyben az állam nemcsak alattvalóitól követeli meg a jogszabályok betartását, hanem a közigazgatási hatóságoktól is. A jogállamokban csak olyan állami ténykedést lehet közigazgatásnak tekinteni, amely az állam saját jogrendjének alá van rendelve. Ily módon alakul ki a közigazgatásra vonatkozó joganyag, a közigazgatási jog.
A közig-jogtudomány a múlt sz. végén előretört. Korabeli jeles művelője Tomcsányi Móric (1878-1951), aki három nagyobb művet alkotott. Tomcsányi kiindulópontja az volt, hogy a jognak a magja a jogviszony lévén, ennek érvényesnek kell lennie a közigazgatási jogra is. A közigazgatási jogviszony tehát az állam és az egyesek közötti kooperatív viszony. A jogviszonyban azonban nemcsak a közigazgatást, hanem az egyes jogait és kötelességeit is szabályozni kell.
Tomcsányi kidolgozza a közigazgatási alanyi jog fogalmát. A közigazgatási jogviszonyból jogok és kötelezettségek származnak. Az állami szerv tekintetében ez természetesnek látszik. Viszont az ügyfélnek is alanyi jogai vannak az állammal szemben.
A közig-jogtudomány másik irányzata a pozitivista közig-jogtudomány. Legnagyobb hatású képviselője Kmety Károly (1883-1929). A jogpozitivista irányzat a hatályban lévőközigazgatási jogszabályok magyarázatát, értelmezését végzi el.