A polgári állam szervezeti modellje röviden:
A jogállam egyfelől a polgárok jogainak védelmét volt hivatott biztosítani, másfelől a jogrendszernek szánt döntő szerepet a hatalmi ágak szervezetrendszerének kialakításában.
A kiegyezést követően az OGY kétkamarás rsz-ű volt. A képviselőház tagjai választással nyerték el megbízatásukat. Az OGY-i választójogot 1874-ben a vagyoni cenzust adócenzusra alakították. Ezzel a választásra jogosultak köre jelentősen csökkent.
A törvényalkotás mechanizmusában megmaradt az uralkodó törvénykezdeményezési, -szentesítési joga. Ehhez járult még a kihirdetés kötelezettsége. Az elsőt az OGY-i ciklust megnyitó trónbeszéd testesítette meg. Ebben a megalkotandó törvények és indokaik kerültek meghatározásra.
A törvényjavaslatok előkészítése a minisztériumokban történt. Az egyes törvényjavaslatok minisztertanácsi vitáját az uralkodó elé terjesztés (előkészítés), majd a képviselőházi általános és részletes tanácskozás követte.
A főrendiház hasonló metódussal élt. Az egyeztetett javaslat a miniszterelnök felterjesztésével került szentesítésre, majd az aláírt törvény az OGY két házában kihirdetésre. Végül az Országos Törvénytárban közzétették. Törvényjavaslatot az egyes képviselők is beterjeszthettek.
A parlamentnek felelős minisztérium szervezetét a kiegyezési törvények alapozták meg. Az egyes igazgatási ágak élén a miniszterek álltak, akiket 1867 óta a miniszterelnök előterjesztésére az uralkodó nevezett ki.
A miniszterelnökség funkciója a politikai és a gazdasági vezetés, a minisztériumok koordinatív irányításán túl a közvetlen alárendelt szervek felügyeletével fokozatosan bővült.
A minisztertanács tevékenysége kétirányú volt:
- Megvitatta a kormány politikai irányvonalát, azokat az ügyeket, amelyeknek fontossága az államra kihatott, vagy amelyek több több minisztert érintettek.
- Mint testületi szerv döntött az elé utalt v. a gyakorlat alapján a szakminiszterek által elé vitt egyedi ügyekben.
A minisztertanácson az államfő (uralkodó) távollétében a miniszterelnök elnökölt. Az üléseket általában hetenként tartották. Minden minisztertanácsi ülésről jegyzőkönyv készült.
A közigazgatás és igazságszolgáltatás kettéválasztását a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. évi IV. tc. mondta ki. A magyar jogalkotás a polgári államszervezet kiépítését időrendben eltolódó, de egymásra épülő szabályozással végezte el. A nagyjából egy-egy megyére kiterjedő illetékességű kir. törvényszékek, járásbíróságok mellett életre hívta az állami ügyészi szervezetet. Az ítélőtáblák mint fellebbviteli bíróságok mellett az ügyészi szervezet centrális fóruma, a kir. főügyészség járt el. A hierarchia legfelső fokán a koronaügyész állt (képviselte a közvádat).
Minisztertanács: kezdetben csak a tárcák képviselői vehettek részt a tanácskozásokon, később már a főhatóságok vezetői, továbbá szakelőadók is.
A polgári állam szervezeti modellje részletesen:
Az uralkodó tanácsadó szerveként működik a közös minisztertanács, amely a közös külügyet, hadügyet és pénzügyet foglalja magában. Az osztrák parlament - mely kétkamarás képviselőház és urak háza - és a magyar parlament, mely szintén kétkamarás, képviselőház és főrendi ház, között delegációk (60-60 tagú) működnek.
A magyar államszervezet felső szintje:
A miniszterelnökség magában foglalja a minisztertanácsot, vagyis a kormányt. A kormány több tárcát egyesít, melyek közül az Igazságügyi Minisztérium és a Belügyminisztérium van kiemelve, melyek mellett feltüntetik a Vallás- és Kultuszminisztériumot és a Pénzügyminisztériumot.
Az OGY a kormány feletti ellenőrzést a Legfőbb Állami Számvevőszéken keresztül gyakorolja. (Kezdetben Számvevőszéknek, majd 1914-től Legfőbb Állami Számvevőszéknek nevezzük.)
A kormány közigazgatási funkciójának törvényességi keretét a Közigazgatási Bíróság biztosítja.
A bírósági hatalom tekintetében van a Curia, a legfelsőbb bíróságok, mellette a vád képviseletére működik a koronaügyész.
A Curia alatt működik az ítélőtábla, ahol a vádat a főügyész képviseli.
A magyar államszervezet középső szintje:
A középszint alapját v. két pillérét a törvényhatóság jelenti, ami egyenlő a megye és a törvényhatóságú várossal. A megye egy testületi képződmény, a város pedig egy természetes, a polgár által lakott települési forma. A város nem fejlődhet a polgári korban a megye, a központ, a centrum nélkül.
A törvényhatóság egy jogi kategória. Ez jelenti a megyét és a városi települési formát. (A régi szabad királyi városok a feudális korban törvényhatósági jogot kapnak → népi urbánus ellentét.) A megye mint történeti képződmény, a polgári korban is megmarad "törvényhatóság" összefoglaló néven, és a megyét és a várost foglalja magában.
A megyének testülete van, önkormányzata. (Ezt más néven a törvényhatósági bizottság fejezi ki, amit közgyűlésnek is hívnak.) Kormányzati szintről a megyei szintre v. a területileg kihelyezett állami szakigazgatási szervekhez, a dekoncentrált szervekhez kerülnek le a feladatok.
A megye az alsóbb szint fellebbviteli fóruma, a kormányközvetítő, azaz koordináló szerepkörű közigazgatásilag.
1867-ben hívták életre a közigazgatási bizottságot. Ennek egy feladata volt: a megyei önkormányzati és a területre kihelyezett szakigazgatási koordináció biztosítása. A közig. biz-ben a törvényhatósági bizottság vezetői és az állami szakigazgatási szervek vezetői vettek részt. A főispán politikai ember - végzettség nélkül. A szakmai irányító feladatot az alispán végezte, aki egy jogvégzettségű, fontos hivatal élén álló személy volt. A rendezett tanácsú város nem más, mint a mezővárosok.
Középszinten a bírói hatalmat a megyei törvényszék (mai megyei bíróság) képviselte, mely mellett a vádat a királyi ügyész képviseli. A bírói szervezet első fokon a járásbíróság és mellette a vádat az ügyészi megbízott képviseli.
A magyar államszervezet alsó szintje:
Az alsó szinten működik a képviselő-testület, melynek választott elnöke van (bíró, másodbíró), a testület szakigazgatási feladatait a jegyző látja el. A képviselő-testület - az elnökkel és a jegyzővel - elöljáróságnak is nevezték.
Az elöljárósághoz tartozott a kisközség és a nagyközség és a rendezett tanácsú város. A törvény kimondta, hogy kisközség az, amely nem tudja ellátni közigazgatási feladatait, e feladatok ellátására szövetkezik (8-10), és felvesz egy körjegyzőt. Azok a községek, amelyek el tudják látni önálóan a közigazgatási feladataikat, felvesznek jegyzőt.
A magyar polgári állam szervezeti modellje:
Jogállam. Megfelel azoknak a kritériumoknak, amelyek a 19. sz-ban Európa vmennyi államát reprezentálták.
A jogállam két szempontból fontos:
- A törvények a polgár szabadságát és függetlenségét kell hogy garantálják.
- Ennek biztosítéka az állami szervektől megkövetelt jogszerű működés, amit a törvényhozás garantál.
A jogállam szempontjából az a döntő, hogy a törvényhozó hatalom az elsődleges, annak a döntéseit hajtja végre a kormány, amely ilyen szempontból alárendelt és másodlagos, és a kormányzat területi szerveitől el kell választani a bírói hatalmat.
Az 1867. évi XII. és az 1869. évi IV. tv. adja a magyar jogállam alapját, azaz a '67-es XII. tv. rendezi a területi integritás, a történeti individualitás közjogi kérdéseit, a '69-es IV. törvény, mely a bírói hatalom gyakorlásáról rendelkezik, a kormány területi szerveiről leválasztja a bírói hatalmat.
A polgári jogállamban nincs alkotmány, tehát alkotmány nélkül is lehet jogállamot produkálni. A jogállamot a múlt században alkotmányos államnak mondták, mert egymásra épülő törvények sokasága fejezi ki az állami berendezkedés lényegét. (A törvényhozó hatalom és a végrehajtó hatalom és a leválasztott bírói hatalom és a törvény).
Ténylegesen az állami szervezetrendszer szempontjából a törvényhozás dominál, az egymásra épülő törvények adják az alkotmányosságot, és a garanciarendszert a bírói gyakorlat biztosítja. A polgári élet minden szintjén van önkormányzat, azaz választott testület (ezért mondták 1867-ben országos önkormányzatnak az OGY-t). Területi önkormányzatnak pedig a törvényhatósági bizottságot és községi önkormányzatnak a képviselő-testületet.
Döntő fontosságú, hogy a törvényhozás biztosítja a szabadságjogok mellett azállami életben való közreműködés lehetőségét.
A polgári állam modelljében a szervezési elvek:
Egy államban a kormány a feladatait teljes mértékben nem tudja magára vállalni. Meghatározott feladatokat és hatásköröket vindikál magának, és ezen belül meghatározott feladatokat telepít a területi önkormányzatokra (közép- és alsó szintre).
- Decentralizálás: amikor a kormányzat a törvényhozás útján meghatározott feladatokat ad az önkormányzatoknak.
- Dekoncentrálás: amikor a kormányzat a területileg kihelyezett szakigazgatási szerveinek ad feladatot.
A decentralizáció és a dekoncentráció nem egymással szemben álló elemek, hanem a kormányzás szempontjából racionalitást, szakértelmet jelentenek (szervezési elvek). - Koordináció: az egész rsz. a hatósági működés szempontjából a közigazgatás hierarchiáját testesíti meg. Hatósági jogi feladatköröket ritkán szoktak a járás alá telepíteni. A főszolgabíró ezért az az ember, aki a járás élén áll, és mintegy a megye külső tisztviselője. A főispán a megye élén áll, ő a kormány képviselője. A főszolgabíró ugyanazt a feladatot látja el a község felé, mint a főispán a megye felé. (Pl. a nagyközségnél indul egy gyámügy. Hatósági szempontból az ügy a nagyközségről az alispáni hivatalba megy, az az elsőfokú fellebbvitel. Innen a másodfok a közigazgatási bizottság majd a Belügyminisztérium.)
Nagyon fontos a polgári állam szervezési elveiben a hierarchia, azaz a hatósági tevékenység jogszerűsége, melyben a kormány területi képviselője a főispán lefedi ernyőszerűen a megyét, a megye külső képviselője a főszolgabíró pedig lefedi a községeket.