A történettudomány szerint a feudális magyar állam 1000 karácsonya v. 1000. január 1-jétől számítódik, mert ekkor koronázták Szent Istvánt Esztergomban magyar királlyá. A királyi hatalom korlátlan hatalom, azonban ezt a hatalmat mégis két dolog korlátozza a középkori jogi axióma (sarkigazság) szerint:

• isteni jog
• az ország szokásai.

A király az ország irányítására különböző szerveket hoz létre. A magyar király címe: Rex Hungarorum. A magyarok cselekedetei: Gesta Hungarorum.

A magyar király az 1200-as évek végére 10 országnak lesz a királya.

1. Mo. (Hungarie)
2. Horváto. (Croatie)
3. Dalmácia
4. Bosznia
5. Szerbia
6. Szlavonia
7. Halics (mai Ukrajna)
8. Lodonézia (mai Ukrajna)
9. Kunország
10. Bulgária

Európai politikai viszonyok között a magyar királyásg minőségileg is más volt, Archiregnum Hungarie: magyar főkirályság. Az európai királyságok listáján valamivel a 2. helyen állt a császárság után. A szentszék kialakítja a diplomáciai kapcsolatokat (1200 v. 1300), kialakul egyfajta rangsor - Prezedencia (Mo. 7-8. helyen).

A közigazgatástörténet két nagy csoportra osztja azokat a szerveket, amelyek csak mint tanácsadó szervek működnek a király mellett a kormányzatban, később meghatározó szerepet töltenek be a központi irányzatban.
Egyedi és testületi szerveket különböztetünk meg.
A testületi szervek élén a királyi tanács áll. A királyi tanács mellett fontos szerepet tölt be a királyi kancellária (1200 v. - 1440-ig) és az OGY. Ezek a központi kormányszervek.

Az egyedi szervek országos méltóságként indulnak, majd később a rendi érdekek képviseletét látják el az udvarban.

Közöttük is kialakul egy hivatásos tiszteleti sorrend:
nádor – országbíró(Judex Curia Regie) – tárnokmester(Magister Tavernicorum) - erdélyi vajda - horvát bán - pozsonyi és temesi ispán.
A rangsor eleje a központi királyi udvarban működik (nádor, országbíró, tárnokmester), az egész országra kiterjedő hatáskörrel bír.
A rangsor vége ún. kihelyezett területi királyi főtisztviselők, és csak az adott területre vonatkozó hatáskörrel rendelkezik.

A királyi udvarban kialakulnak kisebb királyi tisztségviselők is (ők az udvartartás menetére felügyelnek):

• főajtónálló mester: a személyes biztonságot, a hírszolgálatot látta el
• főudvarmester: a szertartások főnöke, az OGY rendjének a fenntartása
• főlovászmester: a királyi ménesek felügyelője
  

Testületi szervek

1. Királyi tanács (conzilium regis)

Az ország legfőbb kormányzati hatósága - conzilium regni (országtanács).

A királyi tanács (KT) működését alapvetően Mohácsig (1526) két időszak határozta meg. Az első időszak az aranybulla kiadásáig tart (1222).
A KT (intelmek) legfontosabb funkciói: háborút indít és békét köt, királyt állít, és védelmezi az országot.
A (KT) összetétele a király tetszése szerint alakult (uralkodócsalád felnőtt ffi. tagjai, feleség, az udvarban tartózkodó előkelők, főurak, főpapok, főméltóságok).
A testület jogi státusza: csak tanácsadó testület. A tanács véleménye nem köti az uralkodót a kormányzásban, eltérhet a tanács döntésétől.

A KT-ban kezd kialakulni egyfajta hivatali ügyintézési rendszer: ügyképviselet, az ügyek előterjesztése a királyi tanácsba, arról referálnak (korai hivatalnokszervezet csírái).
A döntő változás az 1200-as évek elején következik be, mert a királyi magánbirtok felét az uralkodók eladományozzák, a feudális urak részéről igényként merül fel a beleszólás az ország kormányzásába. Az Aranybulla (1222) rögzíti, hogy a (KT) nélkül bizonyos kérdéseket nem lehet eldönteni, és bizonyos köztisztség viseléséhez a KT hozzájárulása is kell. Kötelezően közreműködő szervvé válik a KT. Az 1290-98-as OGY törvényei rögzítették a KT ezen jogát.

A KT jogkörei:

• jogalkotás, törvényhozás (dekrétum): a király a törvényeket, a dekrétumokat a tanács tudtával, hozzájárulásával hozta meg (konszenzus).
• igazságszolgáltatás, bíráskodás (jogkiszolgáltatás): a király a tanácsban bíráskodik.
• gazdasági, pénzügyi kérdésekben való közreműködés:
• adó, költségvetés
• birtokadományozásban a tanács közreműködik
• katonai kérdések (háború indítása, béke kötése)
• külügyi, diplomáciai kérdések (1300-1400)
• uralkodócsalád házassági kérdései
• egyházi kérdésekben való döntés (a magyar király különleges egyházi jogkörrel bír - főkegyúri jog)
• Saját egyházelmélet (saját birtok, saját egyház, saját egyházzal való rendelkezés joga).
• A KT közreműködésével a király nevezi ki a főpapokat (és egyéb egyházi személyiségeket).

A KT összetétele és működése (1300-1400):

Mo-n akkor a KT háromféle formában működik.

1. Régi királyi nagytanács: a legszélesebb főúri társaságot foglalja magában, azaz a királyi családon és a köztisztviselőn kívül az összes püspök és főúri rangban lévőket. Az ülése évente egyszer volt, melyre kötelező volt a megjelenés, létszáma 56 körüli.
2. Szűkebb királyi tanács: (a király tetszése szerint van összeállítva) Max. 20-30 tagból áll. Általában kéthavonként szokott ülésezni.
3. Titkos tanács (kabinet): 10-12 tagból áll, ennél nem több. Az uralkodó legbizalmasabb híveiből áll, akik folyamatosan az uralkodóval vannak, és látják el tanácsaikkal.
   

A legkisebb királyi tanácsban egy újfajta intézmény jelenik meg - Zsigmond uralkodása végén és Mátyás uralkodásától kezdve -, ez a királyi secratarius intézménye. 
A királyi titkárok szakképzettek voltak, egyetemi végzettség. Feladatuk az ügyek előkészítése és referálás a királyi tanácsban. Mátyás megtöbbszörözi a királyi titkárok számát.

A KT működése az OGY-ek mellett sem hal el. Állandó szervezési formák kezdenek kialakulni. Ha a király nincs jelen, akkor a kancellária vezetője elnököl a KT-ban (esztergomi érsek).
A KT lényeges politikai kormányzati szervvé válik Mo-n. A tanács által meghozott döntéseket a királyi titkárok közvetítik a kancellária felé a határozatok megírására és szétküldésére
A KT súlya II. Lajos kiskorúsága miatt megnövekedett. II. Ferdinánd idején a KT Bécsben működik.
A KT utóda, a Magyar Tanács szerepe formális lett. A kancellária főként a magyar hatóságok és az uralkodó között közvetített. Az 1608-as törvényhozás úgy rendelekezett, hogy a MT összes tagja a Magyar Országgyűlés főrendi táblájának legyen a rendes tagja. A KT megszűnése eredményezi azt, hogy Mohács után Pozsonyban megtartott OGY-ek a szokottnál sokkal zajosabbak lesznek.

2. A másik központi szerv a kancellária

A kancellária tipikus központi adminisztrációs szervezet. III. Béla alapítja meg (1181)bizánci mintára. Előtte az udvarban lévő írástudó papok végezték a hivatali ügyintézést. A legjobbakból alakult ki a királyi kápolna, István vezetésével. ők látják el az írásbeli feladatokat az udvarban, amíg nincs kancellária. A királyi kápolna országos fórumként működik (III. Béla).
Német mintára (főkancellár) alakul ki a kancellária, a főkancellár az esztergomi érsek lesz 1848-ig. Az állandó helyettes az alkancellár (szfehérvári érsek). A kancellária szervezésében funkcionált a notarius (jegyző), aki az írásbeli feladatokat látta el.

I. Lajos (1342-1382) uralkodása végén differenciálódik a kancellária: van egy nagykancellária és egy kiskancellária. A nagykancellária élén áll az esztergomi érsek. A kiskancellária (v. titkos kancellária) vezetője a titkos kancellár, ők tartoznak közvetlenül az uralkodóhoz (fontos a pecsétőrzés, három királyi pecsét van).

Mátyás (1458-1490) 1464-ben reformot hajt végre a kancelláriában. Megszünteti a kiskancelláriát és külön bíróságot hoz létre, oda rendelve a titkos kancellária képviselőit, és a nagykancellária csak az ország hivatali adminisztrációjával foglalkozik. A kancellária csak a politikai döntések írásbeli előkésíztésével és végrehajtásával foglalkozik.
A főkancellár egyúttal a KT elnöke is, így fontos politikai szerepet tölt be Mo-n.
A királyi kancellárián keresztül bocsátják ki az okleveleket. Fontos, hogy kezd kialakulni egyfajta ügyintézési felelősségi rendszer, ebben az írásbeli döntéshozatalban (azon utólag is lehetővé kell tenni, hogy ismertté váljon, hogy ki hozta a döntést, ki a döntés felelőse).

A királyi kancellária tisztségviselői:

• skriba (diktálásra ír, másol, fizetést kap)
• nótárius (a skriba felett áll, ellenőrzi az írásbeli munkát)
• regisztrátor (lajstromot vezet az oklevelekről), királyi könyvek
• konzervátor (királyi pecsét őre, ellenőrzés, pecsételés, láttamozás)
• prothonotárius (ítélőmester) főjegyző, jogvégzett személy (bíráskodási jogkörrel is bír. ők csak formailag tartoznak a kancelláriához.
  

A kancellária túléli Mohácsot (1526), átköltöztetik Pozsonyba, majd később Bécsbe, és egészen 1848-ig működik, mint a legfőbb írásbeli közvetítő az összes magyar szerv és az uralkodó között.

3. A harmadik testületi szerv az Országgyűlés

Az 1290-as 1298--as OGY-ek már törvényhozó OGY-ek. Ezeket az OGY-ket Parlamentum Publikumnak nevezzük. Az angoloknál megmarad a parlament kifejezés (OGY), a franciáknál már bíróságot jelent. Mo-n a parlament, később pedig a Dieta (OGY) kifejezést használják.

Az OGY (1600-1700) állandósul a magyar közjogi gyakorlatban.
1267-ben IV. Béla uralkodása idején összegyűlnek a nemesek Esztergomban, és az uralkodóhoz kéréssel fordulnak, hogy erősítse meg az Aranybullát (ez egy kezdetleges, OGY előtti gyűlés volt).
1290, 1298. évi OGY, majd 1489-ig csend volt, nem működött az OGY intézménye, majd a magyar rendi OGY.

1445-ben alakult ki a rendi képviseleti államforma, ez időtől lett a törvényhozás szerve az OGY: a király és a rendek közötti "alkudozások" fóruma. A rendi képviseletet a négy rend - főpapok, főurak, köznemesek, városok - képviselete. 1848-ig rendi képviseleti OGY-ek üléseznek Mo-n.

Az OGY - működését tekintve - többfélék voltak:

1. egyetemes országgyűlés (ez a legrégebbi forma): minden nemest megillette a részvétel joga, és kötelezettsége is volt a részvétel. 1555-ben, I. Miksa megkoronázása után megszűnik ez a forma, és állandósulnak a képviseleti OGY-ek, ahol a vármegyék és a városok követei (alsó tábla) vesznek részt.
2. részországgyűlés (két csoportja van):
• az egész: ahol egy országrész számára tartanak OGY-t, pl. Erdélyben, Horvátországban (állandó részországgyűlés). Ezek az OGY-ek egykamarásak, és királyi felhatalmazás kell megtartásukra - ide a király képviselőt küld.
• katonai tábori OGY-ek: háború esetén katonai döntések.

Az országgyűlés működése:

Kialakul az a szokás 1608-ig, hogy a magyar OGY két kamarára szerveződik. 1608-tól nevezik e két kamarát főrendi és alsórendi táblának (két különbözó szekció).
Az OGY összehívására az uralkodó a jogosult. Az uralkodó meghívó levelet küld azoknak, akik jogosultak és kötelesek részt venni az OGY-n.

Főrendi tábla (személyes meghívó):

• elnöke: a nádor - ő egyben az egész OGY elnöke
• egyháziak: esztergomi érsek és minden megyés püspök
• mágnás családok felnőtt ffi tagjai (főrangú urak)
• valamennyi főispán

Követi tábla (testületi meghívó):

• élén: a személynök áll (a király nevezi ki) - perszonális
• tagjai: a vármegyék és a szabad királyi városok követei
• középszintű egyháziak: (apátságok vezetői)→
  a követek mandátuma kötött volt, visszahívhatók voltak

Az OGY tanácskozási nyelve magyar volt. 1600 u. 1700 e.  az erőszakos németesítés a reformációval párhuzamosan elindul, ennek ellenlépéseként kezdik a latint használni, hogy ne kelljen németül beszélni.

Az 1700-as években kialakul a kerületi ülés. Mo. katonailag, pénzügyileg négy nagy kerületbe volt besorolva Pozsonyból nézve:

• Dunán innen
• Dunán túl
• Tiszán innen
• Tiszán túl

Ezek a kerületek az OGY előtt előkészítő üléseket tartottak, ahol az összes fontos kérdést megtárgyalták.
Amikor az OGY valamilyen egységes állást képviselt (egyetértett mind a főrendi, mind a követi tábla), akkor egységes szövegbe foglalták - ez a felirat az uralkodó számára. Ha az uralkodó elfogadja a feliratot, akkor törvénnyé szentesíti.
A szentesítésnek két eleme van. 1. az uralkodó aláírja és lepecsételte. 2. Ezt követte a kihirdetés (lemásolás, utánküldés). A szentesítés tulajdonképpen egy korlátlan vétójogot jelent (1918-ig).
Werbőczy Hármaskönyvét mindkét tábla elfogadja, a király aláírja, de nem pecsételik meg (ezért jogkönyv).

Az OGY kétféle jogi formát alkalmaz a határozataiban:

1. országgyűlési határozat
2. örvény (ami a rendek alkudozásának eredménye az uralkodóval)

Kialakul egy újabb jogforrási csoport, a királyi rendelet intézménye.