A vármegye
Az államalapítás óta a magyar állam középfokú közigazgatási egysége. A hagyomány szerint a magyar vármegyéket Szent István alapította meg. A vármegye területi konfigurációja nagyfokú állandóságot. (A közigazgatási térkép szerint ezek a vármegyék nagyjából és teljesen ma is ugyanazon a helyen vannak.)
A vármegyék kialakulásának különböző tudományos nézetei, teóriái alakultak ki:
- A vármegyerendszert Szent István (apja: Géza) alakította ki német mintára. A német GAU (grófság) mintájára, ami Nagy Károly idejében a frank birodalomban volt közigazgatási egység, tehát 200 évvel korábban, mint a magyar államalapítás (800-ban). Az ispán (comes) állt az élén a közigazgatási egységnek (comitatus).
- A másik teória szerint a magyarok nem a németektől, hanem a honfoglalás előtt már itt élő szláv népektől vették át az intézményt, és a szláv földvár rendszer volt az, amire alapulva formálják ki Szent Istvánék a magyar vármegyerendszert. Nagyon sok terminológiai hasonlóságra hívják fel a figyelmet (pl. az ispán kifejezés a szláv zsupán szóból alakult ki, és lett belőle ispán, majd később ispán. A megye szó a szláv merga szóból. Rengeteg vármegyénk őrzi a szláv kifejezést - Nógrád, Visegrád, Csongrád.)
- A harmadik elmélet szerint a vármegye ősi magyar intézmény, hoztuk magunkkal az ázsiai pusztákról és ültettük át a magyar közigazgatása. A közigazgatási egység a vár szó (az elmélet szerint ősi magyar szó, de ma már tudjuk, hogy iráni). Terminológiai hivatkozással próbálják alátámasztani az ősi magyar eredetet.
Feltehetően egyik irányzatnak sincs igaza. Az első teóriához - német kapcsolat - hozzátett annyit Győrfi György (a teória kidolgozója), hogy leginkább a longobárd (észak-itáliai) állami berendezkedés lehetett a mintája a magyar vármegyék kialakításának.
A longobárd királyság területén volt hasonló közigazgatási egység, és ezen egységek irányítása, vezető garnitúrája nagyban, egészében párhuzamba állítható a korai kir. vármegye szervezetének az igazgatásával. Van egy Arimann nevezetű réteg, amely teljesen azonos a várjobbágyság réteggel is. A magyar kancellária kialakulásában is feltehetően döntő volt az észak-itáliai hatás.
Valahol a három teória között van az igazság, amennyiben nyilván mintául szolgáltak a környező népek közigazgatási egységei is, amit adaptálni kellett a magyar viszonyokhoz, tehát egy saját alkotás jött létre Mo-n, ami Szent István előtt Géza fejedelemnek is köszönhető. (Ha beigazolódik a kettős honfoglalás, akkor ennek is szerepe lehetett a magyar közigazgatási egység kialakulásában.)
A vármegyék területeinek kialakítása
A vármegyék területének a kialakítása alapvetően különbözik az államalapítás idején az egyházmegyék kialakításától. Az egyházmegyék kialakítása a régi római közigazgatás mintjájára történik, mely szerint a közigazgatási egység határa egyúttal geográfiai (földrajzi) határ is (pl. folyó, hegy). A vármegyék a folyó mentén két pontúak voltak, az egyháziak nem (pl. Esztergom, Komárom).
A világi és az egyházi vármegyék kialakításában időbeli elcsúszás van. Van olyan teória, mely szerint először az egyházszervezet alakult ki, és utána alakultak a vármegyék. Szent István idején 10 egyházi és 30 világi igazgatási egység volt, később 10-12 egyházi vármegye és 50-52 világi vármegye alakul, és megmarad egészen a mohácsi vészig (1526).
Minden világi vármegye egy önálló esperesi kerület volt, ami egy egyházi közigazgatási járást is alkotott. Az esperes az ispánnal egyenlő közigazgatási hatalommal bírt (az esperes az ispánnal bíráskodik együtt).
Királyi vármegye
Akirályi vármegye a Szent István-i alapítástól egészen az 1200-as évek elejéig állt fenn. 1232-től már nemesi vármegyeként működnek.
1232 - Kehidai oklevél - a zalai nemesek kértek és kaptak a királytól bíráskodási jogot. Önmaguk védelmében hozták létre a nemesi vármegyéket, majd katonai és gazdasági feladatokat is "felvállaltak". II. András ideje az, amikor nagyfokú birtokadományozások vannak, melynek következtében felbomlik a régi birtokrendszer, és kialakul a nemesi vármegye.
A királyi vármegye felépítése
A királyi vármegye alapvetően a korai feudális állam patrimoniális rendszerére épül fel. (patrimonium = saját földbirtok).
A korai feudális magyar állam hatalmi alapja a földbirtok, a patrimonium volt, ami egyben a hatalmi berendezkedésnek és a hatalmi jogosítványoknak az alapja is volt.
A király ilyen módon két jogi minőségű emberként állt az állam élén:
- Államfő volt, és így gyakorolta a királyi jogosítványokat.
- Beletartozott a feudális hierarchiába, annak csúcsán állt, mert igen nagym ennyiségű földbirtokkal, patrimoniummal rendelkezett.
A királyi birtokok igazgatására az ispánt nevezte ki, aki gazdasági, katonai és bírói feladatokat látott el. A gazdasági feladatok ellátása a király magántisztviselőjeként az ispán feladata volt, míg a katonai és bírói feladatok állami hatáskörbe tartoztak, amint mint az államfőtől kapott megbízást látott el. Az ispánt a király a királyi vármegye élére (comes comitatus; megyei ispán) szabad akaratából nevezi ki - rátermettség alapján.
Az ispán segítői a korán kialakult tisztviselői kar, a várjobbágyokból kerültek ki, szabad magyarok leszármazottai, lóval rendelkeztek, és az ispánt segítették a királyi feladatok ellátásban.
A királyi vármegye igazgatási tisztségei:
- Várnagy: elsősorban gazd-i feladatokban helyettesíti az ispánt. A vármegyén belüli királyi birtokok hasznát évente összegyűjtsék és Esztergomba szállítsák. (A bevételek egyharmada megamrad, a kétharmad részét a király udvartartása élte fel.)
- Hadnagy: a katonai feladatokat látta el az ispán helyetteseként. Háború esetén feladata a vármegye fegyverforgató embereinek összegyűjtése.
- Udvarbíró (comes curiali): a bíráskodási feladatokat látta el. (Ez a funkció megy át a későbbi nemesi vármegye alispáni funkciójába.)
A királyi vármegye igazgatási tisztségei mellett még kialakultak egyéb tisztségek is
- őrnagy: a vármegye területének összességéről való gondoskodás
- hírnök: a döntések kihirdetése
- a tömlöc, a bv-hely őrei
- bakák: a büntetés végrehajtásában működtek közre
A vármegye népességének rétegződése
Várnép (populus castrenses):
Egy félszabad réteg. Feladatuk a fizikai munka, a földművelés és egyéb szolgáltatási feladatok ellátása. Alattuk helyezkedett el a szolgaréteg, akik valószínűleg rabszolgák lehettek, akik később beolvadtak a szolgáltatásra kötelezett várnép rétegébe (1300)
Várjobbágy:
A várnép felett helyezkedett el a hierarchiában (jobbagiones castrenses - a jobb kifejezés a jobb kézből van). A várjobbágy réteg lovon teljesített szolgálatot, nem terhelték őket semmilyen fizikai munkával. Ezzel szemben a királyi vármegye élén álló ispánnak rendelkezésére kellett álniuk és meghatározott állami feladatokat végrehajtani. Közülük kerültek ki a királyi vármegye köztisztségviselői is, az ispán választotta ki. (Ez a várjobbágy réteg az 1200-as évek második felében a kialakuló nemesség soraiba fog kerülni.)
A várjobbágyokon belül a legelőkelőbb réteget a szentkirály jobbágyai töltötték be (szentkirály szabadjai).
Egy vármegye több minőségi jogú birtokból állt, az ispán joghatósága nem mindenre terjedt ki.
| Királyi birtok | Királyi udvarnok | Egyházi birtok | Szabad m. szállás birtok | |
| Gazdasági | Közvetlen bíráskodás | Ispán (saját ügyek) | Közvetett ispáni és főesperesi | |
| Bírói | Közvetlen igazgatás | → | Ispán (saját igazgatás) | → nincs adat |
| Katonai | Közvetlen ispáni | Közvetlen ispáni | Közvetlen ispáni |
A királyi ispán feladata a későbbiekben gyarapodik.
II. András idején a birtokadományozás miatt a királyi birtok száma lecsökken. A reprivatizáció elve alapján kiadták a birtokokat adományba, hogy utána adót és katonai szolgálatot követeljen.
IV. Béla is követte a birtokadományozásokat, a magánbirtokokat várépítésre kötelezte, h ogy a védelmi rendszer kiépüljön.
A birtokadományozások miatt a királyi vármegye összeomlik, megszűnik ?? a gazdasági hatalom is, és kiesik az ispán a vármegye igazgatási jogköréből. A nemesek által kért bíráskodási jogosítványt a király megadja (1232: Kehidai Oklevél), kialakul a nemesi vármegye mint autonóm igazgatási egység.
Nemesi vármegye
A szabad magyarok között kialakul az 1200-as évek második felére egy vékony réteg (serviensek) → servientis regis = királyi szolga.
A servientis regis:
- fegyveres katonai szolgálatot teljesítettek
- birtokadományokat kaptak (sok kis birtok), és ez lehetővé tette, hogy a szabad magyarok között ez a réteg megerősödjön. Kialakul tehát ez a réteg, és miután a király fennhatósága alá tartoznak, kiváltságokat kérnek és kapnak (bírói), és így alakul ki a helyi szinten a nemesi vármegye. A kontinuitás (folyamatosság) megmarad, mivel a nemesi vármegyék a régi királyi vármegyék helyén alakulnak ki.
A nemesi vármegye szervezetének felépítése:
- egyedi szervek
- testületi szervek
1. Egyedi szervek
A nemesi vármegye élén a főispán (supremus comes) áll, akit a király nevez ki a hozzá közel álló arisztokraták közül. A főispán helyettese az alispán (vice comes) volt. A másodalispán (subtitumus come) az alispánt helyettesítette. A főispánt be kellett iktatni, a főispáni hitellevélre meg kellett esküdni.
1548-ban (1550) törvény született arról, hogy a vármegye akarata nélkül a főispán nem állíthat alispánt. 1723-ben pedig arról született törvény, hogy az alispánválasztás a vármegye jogában áll, nem lesz fizetése, csak tiszteletdíja.
A másodalispán a bíráskodásban helyettesíti az alispánt.
A nemesi vármegye további tisztségviselői:
- szolgabírák: közreműködtek a bíráskodásban. Még a királyi vármegyében (négy járás) is a szolgabírók vettek részt a birtokadási feladatokban. A nemesi vármegyékben ők a járások felelősei, vezetői. (A járás a község és a megyék közötti közigazgatási egység.)
A szolgabírói tisztség választott tisztség, 1 évre szólt. Feladatuk egyrészt a járás igazgatása, másrészt a bíráskodásban való közreműködés. - esküdtszék (jurati nobiles): - esküdt nemesek, akik eleinte a bíráskodásban vettek részt az alispán és a szolgabíró mellett (fizetés nélkül). Később igazgatási feladatokat is elláttak.
Az 1700-as, 1800-as években alakul ki a rendkívüli esküdtszék, a táblabírák köre, akik szintén az igazságszolgáltatásban vettek részt (tiszteletbeli táblabírói). - notarius (jegyző): fogadott tisztviselő, a vármegye parancsait hajtja végre. Fizetett tisztség volt. Írásbeli, adminisztratív tevékenységet folytatott. Az 1700-as évek végén, Mária Terézia idején a jegyző állandósult tisztség lesz.
- A főispán, akit a király választott a nemesi vármegye élére, csak megyebeli birtokos és honfiú (magyar állampolgár) lehetett. Királyi utasításokat hajtott végre, hatalma ezért korlátlan volt. A központi hatalom korlátozása idején megkötik helyi szinten a főispán kezét. Ilyen intézmény volt az installáció = vármegyei beiktatás (főispáni beiktatás). Főispáni eskü, főispáni hitlevél.
Kialakul az örökös főispán tisztsége.
- saját vármegyei főispáni tisztség (esztergomi, kalocsai érsek, egri püspök)
- valamilyen állami hivatalhoz kötődik a főispáni tisztség
- főúri család kapja meg a főispáni tisztet.
A főispán helyetteseként kialakul az adminisztrátor (főispáni helytartói tisztség), a főispáni jogokat gyakorolja.
A közgyűlés és a Sedria a két fontos testületi szerv:
A vármegyének e két testülete elvileg az egész vármegye összes népeinek a közösségét magában foglalta az 1300-as évekig. Az 1300-as években a vármegye nem nemes származású polgárai is megjelentek a közgyűlésben. Az 1700-as évek második évében alakult ki az a szokás, hogy a vármegyei közgyűlésen csak nemesek vehettek részt.
A vármegyei közgyűlés hatásköre kiterjedt a vármegyét érintő minden fontos kérdésre, amit az országos törvények nem szabályoztak. A közgyűlés szavazással döntött (az előkelők szavazatait nézték, nem számolták).
A közgyűlés funkciói
1. Gazdasági funkció:
- döntött az adózás ügyében (adók kiszabása)
- döntött a vámszedés ügyében (vám mértéke, mennyisége)
- a vármegye székházának fenntartása
- a vármegye közigazgatási szükségleteinek kielégítése (helyi adók)
2. Katonai funkció (bandérium):
- banderiális hadsereg szervezése, katonai kontingensek kiállítása
- a katonai szolgálat alóli felmentés, valamint a szolgálat alól való kibújók megbüntetése
3. Jogalkotás és jogszolgáltatás funkciói:
a) Jogalkotás:
- állást foglal a vármegyét érintő kérdésekben
- a központi törvényhozás befolyásolása
- helyi szinten a vármegyére vonatkozó jogalkotás a statútumalkotási jog, amely nem lehet ellentétes a központi törvényekkel
b) Jogszolgáltatás:
- az igazságszolgáltatás, a bíráskodás
4. Politikai funkció:
- a vármegyei tisztségviselő-választás
- követválasztás
- közhírré tevés (kihirdetés), feltétele volt a kihirdetésnek
Királyi tábla Hétszemélyes tábla
KT HT
Sedria: Vármegyei törvényszék (büntető és polgári része van)
Úriszék
A vármegyei törvényszéknek (Sedria) büntető és polgári része van, a nemesek büntetőügyeiben jár el, és a nem nemesek polgári ügyeiben fellebbviteli fórumként szerepel.
Az Úriszék egyfelől rendi különbséget fejez ki, nem nemesek polgári ügyeiben jár el, másfelől pedig a falusi bíróságtól fellebbviteli fórum. Az úriszéki bíráskodás kisebb büntető és polgári ügyekben jár el, valamint rendi különbségtétellel. Ennek fellebbviteli fóruma a Sedria.
A felső bírósági fórumok a királyi tábla és a hétszemélyes tábla. 1723-ban a Pragmatica Sanctióban (v. ezen kívül???) meghatározzák ezt a két felső bíróságot is összetételében és eljárásában.
A központi kormány szervei közül a helytartó tanács lesz az, amelyik a legfontosabb, mert ez gyakorol felügyeletet a megyék tevékenysége fölött. 1769-ban a helytartó tanács egy sajátos ügyosztályi rendet tételez, és ezekből az ügyosztályokból lesz az 1848. évi III. törvénnyel létrehozott független felelős minisztérium.
Az OGY két házból áll: alsó tábla és felső tábla. Az alsó tábla élén a személynök áll. A személynök egyúttal a királyi tábla elnöke.
A nádor a hétszemélyes tábla elnöke, a főrendi tábla elnöke és a helytartó tanács elnöke.
Vannak szabad királyi városok, tárnoki városok, melynek élén a bírói fórumot a tárnokmester látja el.
Sedria (ítélőszék)
A vármegye legrégebbi testületi fóruma, amely helyi szinten jogalkalmazási funkciót gyakorol. A Sedria első- és másodfokú fórumként egyaránt eljár. Az elsőfokú bírósági fórum a nemesek vonatkozásában jár el, és másodfokú fórumként funkcionál a jobbágyok felett (a jobbágyok nagyobb mértékű polgári és büntető pereiben) és a vármegyében lévő mezővárosok felett is.
A Sedriának pallosjoga van: nemcsak kiszabhatja, hanem végrehajthatja a kiszabott ítéletet.
A Sedria elnöke: alispán (a főispán helyetteseként)
Bírótársak: szolgabíró és az esküdtszék (ők alkotják a vármegye bírói tanácsát)
1600-1700-ben a Sedria két testületre oszlik:
- polgári (elnöke az alispán) sedria
- büntető (elnöke a szolgabíró) sedria
1526 (Mohács) után a kormányzati központ Bécsbe kerül, a vármegye magára marad a helyi ügyek intézésére, és megerősödik a vármegye autonómiája, amit egyfajta jogi autonomizmus is követ.
Az 1700-as évek végére a Habsburgok megpróbálják jobban befolyásolni a vármegye önállóságát. Erre ellenlépésként kialakul a vármegyének a központi döntést felülvizsgáló jogosítványa (1700) → Ez a mai alkotmánybírósági funkciónak felel meg. Elismerik, hogy a vármegyék a központi rendeleteket alkotmányos szempontból felülvizsgálják.