Az államszervezeti modell:

A két végpont között a hatalom alapja mindvégig a földbirtok, a patrimonium. A patrimonium tehát a hatalmi berendezkedés és a hatalmi jogosítványok foglalata 1000-1848-ig.
(A rendi képviseletre jellemző, hogy amikor az uralkodó nem hívja össze az OGY-t, akkor nem a rendi képviselet, hanem dikasztériumokkal (központi kormányszervek) kormányoz. Ez jelenti azt, hogy a rendi képviselet abszolút elemekkel átszőtt.)

A legnagyobb földbirtokos az uralkodó, akinek ebből fakadóan dekrétum-, azaz törvényalkotási joga van, privilégiumadományozási joga van, egyházszervezési joga van, bíráskodási joga van.
Tehát:

A hatalom rendi megosztásáért vívott küzdelemben a lényeg az, hogy meghatározott földbirtokokhoz kötötten ezeket a jogsítványokat lehessen gyakorolni. Ezeket a földbirtok eladományozásával lehet elérni (a hűség és a szolgálat fejében kaphatja meg valaki).

Akik földbirtokot kapnak, azok meghatározott közjogi feladatokat is gyakorolnak. Azok, akik főurak és főpapokként tevékenykednek, összefoglaló néven a királyi tanácsba (Consilium Regia) tömörülnek. Az uralkodó - különös tekintettel a dekrétumalkotás és privilégiumadományozás gyakorlására, időnként összehívja ezeket az urakat a királyi tanácsba (ez a Prelati és Baronész).

preláti = főpap  -  prelátus = magasabb főpapi méltóság
baronész = főúr  -  baronátus = bárói rang, bárói méltóság

A jogosítványok gyakorlása szempontjából nagyon fontos - az írásbeliséggel együtt - a kancelláriai tevékenység. Az egész feudális korban az írásbeliség az a tevékenység - a latin nyelvvel együtt -, ami a jogalkotást, az államszervezési tevékenységet, az egyház latin nyelvű szentcselekményi tevékenységével együtt egy közös európai keretbe fogja. Erre külön nemzeti kultúrákban egyetemi oktatás szerveződik (Bologna, Párizs, majd Közép-Európában Krakkó, Prága és Buda városban. - A budai egyetem a nagyszombati egyetemmel konkurál.) Mo. legősibb egyeteme az ELTE, a nagyszombati alapítású mai Eötvös (1777-es), a régi Pázmány Péter Egyetem. A mai PPE (katolikus egyetem) pedig Piliscsabán székel.

A kancelláriai tevékenység azért fontos, mert itt alakul ki a különböző egyetemeken tanulók, a római jogi recepciót megismerők tevékenysége és ez a kultúra hatja át a törvényalkotást, az egyházszervezési jogkört, a bírói gyakorlatot. Akik nem végeznek külhoni egyetemeken, azok nem tudják gyakorolni a kancelláriai tevékenységet, ill. a király bíráskodási fórumát.

A király bíráskodási fóruma:

(Mindenki szeretne a király bírói joghatósága alá tartozni, ez azonban lehetetlen.)
Területi modell: ahol a királyi udvartartáson kívül élnek a várnépek és a várjobbágyok.... ???
 

A feudális államszervezet modellje

A patrimonium meghatározott szervezeti egységekre tagozódik. Így a királyi birtokok igazgatási egységéről, a királyi vármegyéről van szó.
A királyi vármegyében, az igazgatási egységben a köztisztségviselők a következők.
A királyi vármegye élén - az uralkodó által kinevezett - ispán áll (komész kaszti).
Az ispán feladata a birtokok gazdasági igazgatása, ezért őt a beszedett jövedelem egyharmada illeti meg. A beszedett jövedelem kétharmadát az uralkodó az udvartartásával feléli. Ez kezdet kezdetén vándorlást jelent, és aztán állandósul (pl. Szfehérvár, Esztergom, később Visegrád). Tehát a hatalmas birtokokon meghatározott területeken igazgatási feladatokat ellátó ispánok szerveződnek.
Az ispánok kettős feladata: alapvető az igazgatási, de van egy katonai funkciója is.
Az ispán helyettesei:

A királyi vármegyeszázad kerületekre és tizedkerületekre oszlik, tehát egy katonai szervezeti modellt kölcsönöz.

Az ispán joghatóságot gyakorol a várnépe és a várjobbágyok felett.
Várnépek: földművelést és egyéb szolgáltatási tevékenységet folytatnak.
Várjobbágyok:

Központi bíráskodás

Az ispánnak van joghatósága a megye területén élő várjobbágyokra és a várnépekre. Ebben a feladatban segíti őt a megyés püspök. A megyés püspök és a megyés ispán közreműködésével tartottak a 13. sz-ig zsinati törvényszéket. Tehát az első fórum a testületi bíráskodásra a zsinati törvényszék. (A törvényszék előtt a megjelenés nem volt kötelező, aki alávetette magát, az automatikusan kizárta magát az uralkodó bíráskodási fórumaiból. Miután egy bizonytalan hatáskörű szervezet volt, ezért elég hamar elhalt.)

A királyi vármegye eladományozása, azaz a birtokadományozások folyamatában a várjobbágyok elkezdtek türelmetlenkedni, és a zalai szerviensek (az uralkodó osztálynak a király szolgálatára kötelezett tagjai, később köznemesség) mozgalmával létrehozták a területi érdekképviseleti szervezetüket.
Ez volt az a váltás, amikor a királyi vármegyéből nemesi vármegye lett. A különbség tehát az, hogy a nemesi vármegye a megye területén élő nemesség politikai érdekvédelmi szervezete lett. Ebben a szervezetben az ispán megmarad a megye élén álló személynek, ez bizalmi állás. Kapnak további birtokokat, mint baronész (főúr), állandóan a királyi tanácsban, az uralkodó közvetlen környezetében tartózkodhat.

A királyi udvartartás állandósulásával a következő egyedi tisztségek jönnek létre.
A király nemcsak birtokot adományoz, hanem időnként birtokot gyarapít is, és különböző hadjáratokban vesz részt. Az ő általános helyettesítője lesz az udvari ispán, a nádor. A király udvartartása a király távollétében a nádort elszólítja más területekre, más vármegyékre is, ami azt jelenti, hogy országos joghatóságot nyer. A nádor országos joghatósága a 13. sz-ra állandóvá válik. Ezért a királyi udvarban, az állandó királyi székhelyen a nádor funkcióját az országbíró (judex kurié) veszi át.

A hatalmi szervezeti tevékenységben nagyon döntő a bíráskodás kérdésköre. Ha az uralkodó bírói fórumot tart meghatározott napokon és az ország meghatározott székhelyein, azt úgy hívjuk, hogy prezentia regie (királyi jelenlét fóruma). Prezentia = jelenlét; regia = király.
Akik erre jogosultak, és kívánják az uralkodó közreműködését, azok megjelennek, és a király igazságot szolgáltat. Szűkül a köre azoknak, akik a királyi jelenlét fórumán részt vesznek, mert nem kerülnek sorra,és ezért meghatározott személyeknek van joga elsőként az uralkodóhoz járulni. Ezt hívják különös királyi jelenlétnek (specialis prezentia regia).
Vannak olyan esetek, amikor csak kizárólag, meghatározott személyeknek van joga a király elé járulni (perszonalis prezentia regiának).
Tehát általános privilégia, különös, majd egyedire személyesül a dolog.

Azokat a bírókat, akiket az uralkodó szűkülő bírói jogkörében más funkciók váltanak fel, nevezzük majd az ország nagybíráinak.
Az ország nagybírói a következők:

A birtokadományozás és az ennek megfelelő írásbeli tevékenységen túl kell egy olyan érdekegyeztető fórum, ahol a rendek a földbirtokhoz jutottak, és az uralkodóval külön egyezkednek.
1. Az első ilyen fórum az 1267-ben összeült Parlamentum Publikum, ahol az uralkodó és a vele paktumot kötni kívánó nemesek ki akarják kényszeríteni, hogy személyes szabadságukban, adómentességükben, a birtokok eladományozásában az uralkodó legyen mértékletes. Ezek nem mások, mint az Aranybulla-mozgalmak.
1222, 1267, 1351 - ezek a kívánalmak nem valósulnak meg, ezért ezekben az években összeülnek, egyezkednek, és ennek eredményeképpen jönnek ki az aranybullák (ún. pecséttel, törvényi formai kellékekkel ellátott szép latin nyelvű pergamentek).
Az Aranybulla-mozgalom politikai szempontból azért fontos, mert megteremti a király és a rendek közötti alkufórumot, az OGY-t. Ezt 1290 és 1298-tól már annak tekintünk, hogy ennek az alkunak az eredménye is megjelenik és dekrétumformát ölt, azaz dekrétumokat, törvényeket alkotnak, a törvény formai kellékeivel (uralkodó nevével, címeivel, a törvény rendelkező részével, amire irányul a jogi szabályozás, az alku és záradékkal, a király pecsétjével és aláírásával).
A feudális közjog tehát az uralkodó nevének, uralkodási idejének, a rendelkező résznek, a pecsétnek és az aláírásnak a formai kellékét jelenti.

Ha egy jogszabály nem ezzel a formátummal jelenik meg, akkor az egészen más lehet (ilyen pl. a Jogkönyv). A Jogkönyv klasszikus értelemben a legszebb, legtökéletesebb formája a Werbőczy-féle Hármaskönyv:
A Hármaskönyv (tripatitum) az uralkodó kézjelét nem tartalmazza, de megadja a feudális közjog másik motívumát, vagyis azt, hogy a törvény akkor igazán törvény, ha a formai kellékeken kívül ki is hirdetik. A kihirdetés azt jelenti, hogy el kell küldeni a nemesi vármegyéknek. Itt jelenik meg igazán a központi hatalom és a helyi, területi hatalom közötti összhang - egyelőre még érdekvédelmi, konszenzusos formában.

Az Aranybulla-mozgalmaknak az 1351-es megújítása fontos számunkra. Ennek lényege az "Egy és ugyanazon nemesi szabadság" (Ure Kadem Libertas) gondolata.

A királyi tanács melletti OGY-ben még nem alakul ki a két tábla körvonala, de a párhuzamos ülésezések megfigyelhetők, mert amikor az uralkodó különböző okokból összehívná az OGY-t, előtte az aktuális kérdéseket megtanácskozza a királyi tanács főúri (Barone) és főpapi (Prelati) tagjaival. Teszi ezt azért, mert István intelmei egyértelművé teszi a keresztény uralkodó kötelességét, hogy az egyháziakat is meg kell hallgatnia. Ez a kettőség jelenti majd a későbbi OGY-i tagozódást, mert lényegében törvényhozási úton, 1608-tól, a koronázás utáni törvénycikellyel lett kétkamarás az OGY.
az A 16. sz-tól a követek rendszerén keresztül hívják meg a területi képviselettel a megyei nemességet. A királyi tanács fokozatosan OGY főrendi tábláját jelenti, amit regisztrálnak 1608-ban, hogy kik lehetnek a tagjai.