23. A végszükség, a sértett beleegyezése és a megengedett kockázatvállalás

30. § (1) Nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személyét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti, vagy a közérdek védelmében így jár el, feltéve, hogy a veszély előidézése nem róható a terhére, és a cselekménye kisebb sérelmet okoz, mint amelynek elhárítására törekedett.
(2) Nem büntethető az sem, aki azért okoz akkora vagy nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett, mert ijedtségből vagy menthető felindulásból képtelen felismerni a sérelem nagyságát.
(3) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az ijedtség vagy a menthető felindulás az elkövetőt korlátozza a sérelem nagyságának felismerésében.
(4) Nem állapítható meg végszükség annak javára, akinek a veszély vállalása hivatásánál fogva kötelessége.
A végszükségi veszélyhelyzet több módon is kialakulhat, létrehozhatja:
-    természetes csapás (földrengés, árvíz, tűzvész)
-    állat támadása
-    baleset bekövetkezése
-    ember cselekménye ( az ember előidézheti: tevékenységgel, mulasztással)
                     Jogos védelem                                                                Végszükség
A sértettnek a sérelmet elkövetővel szemben     A sértett a sérelmet elkövetővel szemben nem okozhat                       ugyanolyan mértékű, sőt nagyobb sérelmet is    nagyobb sérelmet, mint amit neki okozott. KIVÉTEL:                               okozhat.                                                             pánikhelyzetben, ijedtségből, menthető felindulásból
A veszély előidézése akkor róható fel az elkövető terhére, ha e tekintetben  bűnösség, azaz szándékosság vagy gondatlanság terheli; nem róható fel tehát veszélyforrás annak, aki azt önhibáján kívül vagyis véletlenül okozta.
A veszély akkor közvetlen, ha térben és időben behatárolt, vagyis már meghatározható az a személyi kör, illetve a javaknak az a csoportja, amelyet a sérelem fenyeget.
A végszükségi helyzetben cselekvő magatartása irányulhat a saját, illetve a mások:
-    személyének
-    javainak vagy
-    a közérdek mentésére, illetve védelmére.
A végszükség esetében az arányosság megállapíthatóságának az a feltétele, hogy a cselekmény kisebb sérelmet okozott mint amelynek az elhárításra törekedtek; azonos vagy nagyobb sérelem nem okozható.
Az, hogy az elhárító cselekmény arányos volt-e vagy sem, ugyancsak a tárgyi elemek vizsgálata alapján lehet eldönteni.
Nem büntethető, aki azért okoz akkora vagy nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett, mert ijedtségből vagy menthető felindulásból képtelen felismerni a sérelem nagyságát.
A törvény kizárja a végszükség megállapíthatóságát azok tekintetében, akiknek a veszély vállalása hivatásuknál fogva a kötelességük. (pl.: tűzszerész, tűzoltó)
A sértett beleegyezése és a megengedett kockázatvállalás
A beleegyezésnek akkor van büntetőjogi relevanciája, ha olyan személytől származik akinek jogát vagy jogos érdekét a diszpozíciószerű  cselekmény sértené vagy veszélyeztetné.
Indifferens büntetőjogi szempontból a beleegyezés ténye ha a sértett:
-    14. életévét nem töltötte be
-    a törvényben meghatározott feltételek fennállására figyelemmel cselekvőképességet kizáró gondnokság hatálya alatt áll, vagy
-    olyan állapotban van, hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képesség teljesen hiányzik
A sértettnek  csak az az akaratnyilatkozata tekinthető beleegyezésnek, amit  tévedéstől kényszertől fenyegetéstől mentesen a cselekmény véghezvitelének megkezdése előtt vagy a végrehajtás alatt, de a befejezettséget megelőzően tesz meg feltéve, hogy a jog vagy érdek vonatkozásában korlátlanul rendelkezhet.
Önkéntesnek, komolynak és egyértelműnek kell lennie, mely szándékát a sértett kinyilváníthatja kifejezetten vagy ráutaló magatartással.
Volenti non fit inura elv:
1.    A sértett a vagyoni jellegű jogainak, érdekeinek sérelmébe beleegyezhet, ezért az idegen dolognak a sértett beleegyezésével történő elvétele vagy az idegen vagyontárgynak a sértett hozzájárulásával megvalósuló megsemmisítése nem minősül lopásnak, ill. rongálásnak.
2.    A személy elleni cselekmények esetében viszont már nem ilyen egyértelmű a helyzet
Eutanázia problémája
Fajtái:    -aktív eutanázia (halálba segítés)
    - passzíveutanázia (halni hagyás)
A testi épség sértéséhez való hozzájárulás csak akkor zárja ki az azt okozó büntetőjogi felelősséget, ha a sértett társadalmilag elismert cél érdekében adta beleegyezését. (nem ilyen pl.: fogadásból történt bántalmazás, ütlegelés)
Egyes sportágak esetében a sportág sajátosságaira figyelemmel különösen nagy a veszélye annak, hogy küzdő felek testi sértést okoznak egymásnak.
A sportolás során okozott sérülést csak akkor kizárt a büntethetőség, ha:
-    versenysportként elismert küzdelem során
-    a sportágra vonatkozó versenyszabályzatban meghatározott szabályok alapján folytatott mérkőzésen
-    nem szándékosan okozzák a sérülést
A fent említett feltételeknek együttesen kell fennállniuk.
Ha a szabályszegés és a sérülés okozása is szándékos, a bűncselekmény megvalósul.
Szintén kizárja a büntetőjogi felelősséget a sértetti beleegyezés, ha ezáltal a sértett társadalmilag elfogadott cél elérése érdekében megfosztják személyi szabadságától.
Bármely egészségügyi beavatkozás elvégzésének az a feltétele, hogy ahhoz a beteg megtévesztésétől, fenyegetésétől és kényszertől mentes megfelelő tájékoztatáson alapuló beleegyezését adja. (invazív beavatkozások)
A társadalmi megbecsülést, illetve az emberi méltóságot sértő tényállások, kifejezések megfogalmazásakor is kizárt a büntetőjogi felelősségre vonás, ha ezek megtételében a sértett előzetesen beleegyezett.
A sértetti beleegyezés természetesen irreveráns minden olyan esetben, amikor a sértetti beleegyezés a büntethetőség feltétele.
Pl.: megrontás(201 §)  
201. § (1) Aki tizennegyedik életévét be nem töltött személlyel közösül, valamint az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennegyedik életévét meg nem haladott személlyel fajtalankodik, bűntettet követ el, és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennegyedik életévét be nem töltött személyt arra törekszik rábírni, hogy vele közösüljön vagy fajtalankodjék, bűntettet követ el és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(3) A büntetés két évtől nyolc évig, illetőleg egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1), illetőleg a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény sértettje az elkövető hozzátartozója, avagy az elkövető nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt áll.
12.    életévét be nem töltött sértett beleegyezésével történt közösülés: (197 §)
197. § (1) Aki mást erőszakkal, avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel közösülésre kényszerít, vagy más védekezésre, illetőleg akaratnyilvánításra képtelen állapotát közösülésre használja fel, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) a sértett a tizenkettedik életévét nem töltötte be,
b) a sértett az elkövető nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt áll,
c) a sértettel azonos alkalommal, egymás cselekményéről tudva, többen közösülnek.