22. A jogos védelem

(Társadalmi veszélyességet kizáró ok)
29. § (1) Nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.
(2) Nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét azért lépi túl, mert azt ijedtségből vagy menthető felindulásból képtelen felismerni.
(3) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az ijedtség vagy a menthető felindulás az elkövetőt korlátozza az elhárítás szükséges mértékének felismerésében.
A jogosan védekező olyan támadást hárít el, amelynek a megakadályozására a bűnüldöző hatóságok lennének jogosultak és kötelesek. Ha ezek a szervek az említett kötelezettségüknek nem képesek eleget tenni, a megtámadott számára biztosítani kell a védekezés jogát. Lényegében tehát a jogszerűen védekező a társadalom védekezését valósítja meg a támadóval szemben.
A "vim vi repelleere cuique licet" elve alapján már a római jog is büntetést kizáró okként ismerte a jogos védelem eseteit. Ez a későbbiekben is a lényegét illetően változatlan formában vonult végig a büntető jogalkotás különböző időszakain.
A jogos védelem nem önvédelmet jelent, a védelmi cselekményt kifejtheti maga a megtámadott vagy bárki más is; amennyiben a védelmi cselekményt nem a megtámadott fejti ki, annak sincs jelentősége, hogy a megtámadott kért-e segítséget avagy nem, a büntethetőséget kizáró ok pedig még abban az esetben is fennáll, ha a megtámadott kifejezetten tiltakozott a kívülálló személy beavatkozása ellen.
A jogos védelem két alapvető jellemzője a jogtalan támadás, illetve az ezzel szembeni védekezés.
Jogos védelem
~ ről akkor lehet szó, ha a védelmi cselekmény tanúsítására a saját, illetőleg mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárítása érdekében kerül sor.
Támadás:    
-    aktív magatartás (mely megvalósítja valamely bűncselekmény törvényi tényállásának objektív ismérveit)
-    mindig „pozitív formában” jelentkezik
-    arra irányul, hogy bizonyos fennálló állapot megváltozhasson
-    részben vagy egészben kimerítse a Különös Írészben büntetni rendelt valamely bűncselekmény törvényi tényállását
-    olyan helyzet álljon fenn, amely a törvényi tényállás fennállásának veszélyével fenyeget
-    „intézettnek”, vagy „közvetlenül fenyegető” jellegűnek kell lennie
Intézett: Ha az elkövető valamely a Különös részben büntetni rendelt bűncselekmény (szabálysértés) törvényi tényállásának megvalósulását már megkezdte.
Közvetlenül fenyegető: Ha a támadás megkezdésétől azonnal vagy igen rövid időn belül tartani lehet és annak kifejtésének akadálya nincs.
A jogos védelmi helyzet mindaddig fenn áll, ameddig a megtámadott reálisan tarthat a támadás megkezdésétől avagy folytatásától.
A jogtalan támadás irányulhat:
1.    személy ellen
a.    élet
b.    egészség
c.    testi épség
d.    nemi erkölcs
e.    személyhez fűződő jogok ellen
Vita tárgyát nem képezi, hogy – az a, b, c, d – esetben lehetséges a védekezés, de ellenben a személyhez fűződő jogok esetében már nem ennyire egyértelműen mondható el.
2.    javak ellen
A vagyon, a javak ellen irányuló támadás szintén elhárítható védekezéssel; a büntetőjog nem csupán a tulajdonosi jogokat védelmezi, hanem a birtokost is, nem vehető azonban igénybe a jogos védelem a kötelmi jog érdekében.
3.    közérdek ellen
 ~ jogilag elismert közösségi érdekeket jelent; közérdekre hivatkozva tehát jogos védelem címén fellépni akkor lehet, ha az egész közösség érdeke az egyébként Büntető Törvénykönyvbe ütköző tevékenység kifejtésének vagy folytatásának a megakadályozása.
-    Jogtalannak kell lennie
Nem jogtalan az erőszakos magatartás kifejtése ha:
1.    jogszabály engedélyezi
2.    házi fegyelmezési jog gyakorlása során kifejtett cselekmény
3.    végszükség vagy jogos védelem során tanúsított magatartás
A támadás jogtalansága nem függ a támadó személy tulajdonságaitól, így jogtalan az olyan személy támadása is, aki egyébként bűncselekmény alanya nem lehetne (gyermekkorú, kóros elmeállapotú személy)
A támadó azonban csak EMBER lehet, ideértve azt az esetet is, ha a támadó állatot használ fel célja elérésében.
Irreleváns a támadó tévedése a támadás jogszerűségében.
-    Jogtalanság kizárólag a támadást jellemezheti, mert amennyiben a támadó és a megtámadott egyaránt jogellenesen jár el, jogos védelmi helyzetre egyik sem hivatkozhat eredményesen.
-    Kölcsönös tettlegesség esetén egyik fél fellépése sem jogos védekezés
-    Ha a verekedésre kihívás és a kihívás elfogadása útján kerül sor, mindketten a jogtalanság talaján állnak.
-    A fenti esetben egy harmadik személy beavatkozása a gyengébbik fél érdekében sem jogos védelem. (Amennyiben erről nem tud = a tévedés szabályait kell alkalmazni).
-    Nem keletkeztet jogos védelmi helyzetet a kiprovokált támadás sem.
Védelmi cselekmény
-    Elhárító jellegűnek kell lennie
-    Aktív magatartást kell érteni az elhárításon; olyan tevékenység amelynek kifejtésére a védekezés keretei között kerül sor, a támadó ellen irányul, kimeríti a Btk. Különös Részében meghatározott valamely bűncselekmény tényállási elemeit
-    Időbelileg addig áll fenn, amíg reálisan lehet számítani a támadás megkezdésére, illetőleg amíg a támadó cselekmény kifejtés folyik
Menekülés
Jogtalan támadás esetén –főszabály szerint – a megtámadott nem köteles menekülni; menekülési kötelezettség nem terheli. Menekülési kötelezettség terheli ha : (elhárítási mód választásának a kötelezettsége)  A hozzátartozót a felmenője, testvére, vagy a házastársa részéről ellene intézett, illetőleg fenyegető támadás esetén. Ha a támadó súlyosabb fokban koros elmeállapotú, vagy láthatóan tudatzavarban lévő személy. Nem terheli menekülési kötelezettség ha : A támadó feltehetően ittas, de nincs tudatzavarban, illetve ha a támadó önhibájából ittasodott le; az önhibából eredő ittas állapotba került személy támadásával szemben a megtámadottat kitérési kötelezettség soha nem terheli.
A kitérési kötelezettség akkor áll fenn, ha a támadás személy ellen irányul, illetve ha annak lehetősége fennáll.
Elhárítás
Legfőbb jellemzője az arányosság; az elhárító magatartása nem idézhet elő aránytalanul nagyobb sérelmet, mint amelyet a jogtalan támadás okozott volna.
Arányos a védekezés, ha a megtámadott magatartása ugyanazon törvényi tényállás keretei között marad, mint a támadóé. (A súlyos testi sértést okozó vagy azzal fenyegető támadás életveszélyt okozó testi sértéssel vagy akár halált okozó testi sértéssel is elhárítható, a szándékos emberölés azonban már nem tekinthető arányos védekezésnek.
Az arányosság vizsgálata az alábbi esetekben szükségtelen:
1.    élet ellen irányul
2.    nemi szabadság elleni erőszakos támadás esetén
Azt, hogy a támadás milyen sérelemmel fenyegetett, az objektív körülményekből kell megítélni. Az elhárító tevékenység arányosságának vizsgálatánál a támadás lehetséges következményeinek és nem a támadó szándéka felismerésének van jelentősége.
A legkritikusabb terület, hogy meddig jogszerű a védekezés, amennyiben a támadás kizárólag a vagyoni jellegű javak ellen irányul, a javak érétkére tekintettel lehet csak eldönteni. Tekintettel arra, hogy nem élet elleni támadásról van szó a Magyar Köztársaságban minden embernek vele született joga van az élethez, a védelmi cselekmény egyetlen korlátja, hogy a javak ellen intézett támadás nem hárítható el a támadó életének szándékos kioltásával.
Védő-óvó berendezések problematikája
Az ilyen jellegű védekezés jogszerűségét a jelenlegi ítélkezési gyakorlat nem ismeri el arra hivatkozva, hogy a támadásnak, illetve a támadás közvetlen veszélyének hiányában a jogos védelmi helyzet nem áll fenn.
Ezek a berendezések ellenben akkor lépnek működésbe, akkor fejtik ki védelmi funkcióikat, amikor a támadás megkezdődik; „ezek alkalmazása tulajdonképpen előkészület a védelemre”, és a védekezés a támadással veszi kezdetét. Nem az arányosság következményének megszegését jelenti az időbeli túllépés; arról van szó, hogy a különös részi törvényi tényállás megvalósításakor azonban a támadó a támadással már felhagyott és a további támadás veszélye sem áll fenn, ezért az időbeli túllépéskor a jogos védelmi helyzet hiánya miatt a bűncselekmény megvalósul, annak azonban hogy a támadó a támadással felhagyott és további támadás sem fenyeget egyértelműnek kell lennie.
(2) Nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét azért lépi túl, mert azt ijedtségből vagy menthető felindulásból képtelen felismerni.
Aki az arányosság következményét ijedtségből vagy menthető felindulásból képtelen felismerni az elhárítás szükséges mértékét , szintén nem büntethető.
A tényleges vagy közvetlenül fenyegető támadást az elhárítás időpontjában a valóságnál súlyosabbnak ítéli meg ezért súlyosabban viszonozza, akkor annak alapján kell megítélni ahogyan a kialakult helyzetet a megtámadott észlelte.
Menyiben volt elvárható a megtámadottól  a támadás elhárításához szükséges mód és mérték helyes megválasztása?
A jogtalan támadás okozta ijedtség vagy menthető felindulás is tudatzavar, ennek fennállásának a megállapítására az ügyész vagy a bíróság jogosult.
(NEM  ELME-ORVOSI  SZAKÉRTő)