14. A tárgyi oldal esetleges ismérvei. Az objektív büntethetőségi feltételek.

A tárgyi oldal esetleges ismérvei (szituációs elemek)
1.    Az elkövetés módja
Minden bűncselekményt valamilyen módon követ el a tettes, ám ennek a törvény rendszerint nem tulajdonít jelentőséget; mégis olykor jelentőséghez jut a törvényi tényállásban az elkövetés módja.
Pl.: az emberölés egyik minősített esete a különös kegyetlenség a végrehajtás során
2.    Az elkövetés eszköze
A bűncselekmény jellegétől függően a tettes számos esetben eszközt használ a szándékos elkövetés során; nem tulajdonít neki a Btk. jelentőséget.
Kiváltképpen az eszközt törvényi tényállási ismérvként fogalmazza meg, rendszerint a minősített esetben.
3.    Az elkövetés helye
A helynek a törvényi tényállás nem szokott jelentőséget tulajdonítani; kivételképpen igen: a lopás súlyosabban minősül, ha közveszély színhelyén követték el.
4.    Az elkövetés ideje
Minden bűncselekményt valamilyen időben (időpontban) követnek el, az időnek a törvényi tényállás szempontjából rendszerint nincs jelentősége.
Néhány szándékos bűncselekménynél széles körben minősítő körülmény a háború ideje, a magánlaksértésért súlyosabban minősíti, ha éjjel követik el.
(5. )A tárgyi oldal viszonylagos önállósága
Valamely bűncselekmény létrejöttéhez és az elkövető büntetendőséghez a tárgyi oldali ismérvek létrehozásán túl az is szükséges, hogy a cselekmény elkövetője rendelkezzék az alannyá válás feltételeivel, továbbá, hogy őt bűnösség terhelje.
A törvényi tényállás tárgyi oldalának a büntetőjogi felelősség rendszerében önálló jelentősége is van.
a.    Az elmebetegnek a törvényi tényállás eddig tárgyalt ismérveit kimerítő cselekménye azzal a büntetőjogi jelentőséggel jár, hogy megalapozhatja, vagy súlyosíthatja a tettes büntetőjogi felelősségét. Ha a tettes és az elmebeteg a büntettet az említett minősített körülmény szerint követte el, a tettes annak ellenére a  súlyosabb rendelkezés szerint felel, hogy társa kóros elmeállapota miatt nem büntethető; ám a tárgyi oldali ismérveket a „társ”, az elmebeteg is kimerítette.
b.    Noha a dühöngő őrült nem lehet a bűncselekmény alanya és nem is terhelheti őt bűnösség, a tárgyi oldali tényállási ismérvek kimerítése alapul szolgálhat vele szemben a kényszergyógykezelés elrendelésére.
c.    Jogos védelmi helyzetet a „jogtalan támadás”, vagy jogtalan támadásra utaló közvetlen fenyegetés, nem pedig egyszersmind bűncselekmény keletkezett; így a gyermek vagy a beszámíthatatlan elmebeteg támadása jogellenes magatartás, de nem bűncselekmény; mégis e jogtalan támadással szemben is helye van védekezésnek.
d.    Büntetőjogunk a beszámítási képességet kizáró ittas vagy bódult állapotban elkövetett bűncselekményért való felelősséget úgy határozza meg, hogy az önhibából leittasodó íz által ténylegesen kimerített törvényi tényálláshoz fűzött büntetési tétel szerint felel.
A beszámítási képességét kizáró és önhibájából eredő ittas állapotban embert öl, bűnösségének hiánya ellenére is emberölés miatt büntetendő.
Objektív büntethetőségi feltételnek a tárgyi oldalon elhelyezkedő, általában eredményhez hasonló olyan tényállási ismérvet tekintünk, amelyre az alany bűnösségének nem kell kiterjednie. A büntethetőségi feltétel éppen ezért „objektív”, mert a bűnösség nem fogja át.
Jogi hatása abban áll, hogy a hozzá kapcsolódó jogkövetkezmény arra tekintet nélkül hatályosul, hogy arra a tettes tudata nem terjed ki, sőt, adott esetben reá nem is terjedhetett volna ki.
Pl.: 172. § (1) Aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a sértett meghal, és életét a segítségnyújtás megmenthette volna.
(3) A büntetés bűntett miatt három évig, a (2) bekezdés esetén öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a veszélyhelyzetet az elkövető idézi elő, vagy ha a segítségnyújtásra egyébként is köteles.
(4) A (3) bekezdés utolsó fordulata nem alkalmazható azzal szemben, aki a közlekedési szabályok alapján köteles a segítségnyújtásra.
Nem eredményszerű objektív büntethetőségi feltétel pl.: Öngyilkosságban való közreműködés:
168. § Aki mást öngyilkosságra rábír, vagy ennek elkövetéséhez segítséget nyújt, ha az öngyilkosságot megkísérlik vagy elkövetik, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Törvényi tényállásában szereplő feltétel, hogy valaki az öngyilkosságot megkísérli, vagy elköveti; így aki másnak az öngyilkosság elkövetéséhez segítséget nyújt „objektíve” felel ezért a segítségért, ha a sértett utóbb az öngyilkosságot elköveti, vagy megkísérli.
Az objektív büntethetőségi feltételek köre a Csemegi kódexben lényegesen tágabb volt; a törvény a halált okozó testi sértés esetében sem kívánta meg az ún. vegyes bűnösséget.
A halált okozó testi sértés tehát nem a szándékos súlyos testi sértés megállapításához elég volt a szándékos súlyos testi sértés és az annak okoataként beálló halál.
A Csemegi kódexben a halál nem az eredmény, hanem az objektív büntethetőségi feltétel jogi sorsát osztotta.
Amíg a magyar büntetőjogban hiányzotta vegyes bűnösségről és a szándékon túli eredményről szóló rendelkezés, a Csemegi kódex a szóban forgó bűncselekmény esetkörében a halált objektív büntethetőségi feltételnek tekintette.
Az objektív előre láthatatlanság esetkörének felfedezése és az abból levont következtetés, amely szerint objektív előreláthatatlanság esetén hiányzik az okozás- a büntetőjogi felelősség az okozati összefüggés hiányára tekintettel vált kizárhatóvá.
Az okozatossági teóriák mögött reális dogmatikai igények és kriminálpolitikai megfontolások húzódnak; ha a büntetőjog felelősség nem szigetelhető el a bűnösség szintjén, rekesszük ki az okozatosság szintjén. A cél valójában az, hogy aki nem tehet a következmény okozásáról az ne bűnhődjék a sértett halála miatt.