Az értelmezés célja, szubjektív és objektív jogalkotói akarat
Minden jogértelmezés arra irányul, hogy az értelmezendő jogi norma jelentését pontosan feltárja.
A jogalkotó szándéka a norma szövegéből az átlagember számára közvetített jelentés között komoly eltérés lehet; melyik az a jelentés, amelyet fel kell tárni és a normának tulajdonítani.
A legalitás és az értelmezés kapcsolata két szinten nyilvánul meg:
A normákban rejlő többértelműség értelmezést igényel, amikor a norma alkalmazásra kerül, másrészt ez a kapcsolat együtt jár azzal, hogy a hivatalos személyek az értelmezés során téves eredményre juthatnak, ami az igazságtalanság egyik formájához vezethet. Az értelmezés elsődleges célja a jogszabály immateriális jelentésének feltárása. Meg kell különböztetni a szubjektív és az objektív jogalkotói szándékot.
Szubjektív szándék – csak fikció
Olyan objektív szándékot kell kutatni, amely középpontjában a norma címzettje áll; a jogalkotó szubjektív akaraténak kutatása az értelmezésnek szintén célja lehet, de nem meghatározó szempontja.
Az objektív jogalkotói szándékot különböző módszerek alkalmazásával lehet megismerni; emellett a jogtudományi tradíció az értelmezést alanya és eredménye szerint is csoportosítja.
A büntető norma értelmezésének módszerei
I. Az értelmezés alanyai szerint beszélhetünk:
- jogalkotói értelmezésről
Történhet, mindenek előtt törvényben; ilyenkor maga a büntetőjog alkotására hivatott szerv értelmez, ennek külön korlátja NINCS. - jogalkalmazói értelmezésről
A büntető ügyekben eljáró nyomozó hatóság, az ügyészség, bíróság végzi az értelmezést; a bíróság határozatában foglalt értelmezésnek is csak arra az ügyre nézve van kötelező ereje, amelyre vonatkozóan azt kialakították. - tudományos értelmezésről
Kötelező ereje ugyan egyáltalán nincs, de hasznos segítséget nyújt a jogalkotó és a jogalkalmazó szervek számára. A tudomány feladata, hogy a törvényileg meg nem állapított fogalmakat meghatározza, vagy éppen jogszabályi fogalmakat pontosítson.
- nyelvtani
A magyar nyelv szabályai szerinti feltárás; a szöveg pontos értelmezését tételezi fel, ahol egyetlen betűnek vagy akár írásjelnek is jelentős következményei vannak vagy lehetnek. - logikai (Arisztotelészi formalogika)
Az egyes jogszabályok önmagában vett vizsgálatán túl a logikai értelmezés körébe tartozik az is, ha két jogszabály egymáshoz való viszonyából vonunk le következtetést. A logikai értelmezésen beül további módszereket kell megemlíteni:- kevesebbről többre (ha a viszonylag enyhébb cselekmény büntetendő, büntetendő az annál súlyosabb is)
- többről kevesebbre (amennyiben a súlyosabb eset nem von maga után szigorúbb elbírálást, nem járhat azzal a nála enyhébb sem; ah a súlyosabb esetben a cselekmény nem büntethető, nem büntethető az enyhébb esetben sem.
- ellentétből való következtetés (feltétele, hogy a jogalkotó tudatosan alkalmazza az eltérő szabályozást)
- rendszertani (A BTK fogalomrendszeréből indul ki)
A büntetőjogban ezt is tovább tudjuk bontani:- horizontális értelmezés
(Ha a büntetőszabály rendszertani elhelyezkedéséből vonunk le következtetést a tartalmára nézve; egy adott jogtétel jelentését abból a szabályból kiindulva kell megállapítani, amelynek az értelmezendő jogtétel a része.) - vertikális értelmezés
(Az amikor a büntető norma elemeinek a jelentését és logikáját alkalmazzuk az általános dogmatikai követelmények az egész jogrendszerre kiterjesztjük, a jogrendszer részeként vizsgáljuk; magasabb szinten elhelyezkedő jogszabályt nem vonunk be az értelmezésbe. Ekkor a büntetőjogszabály valódi tartalmát a büntetőjogrendszer, sőt akár az egész jogrendszer alapelveivel együtt tárjuk fel.)
- horizontális értelmezés
- történeti
(A jogszabály keletkezése és fejlődése társadalmi körülményeiből következtet annak valódi tartalmára. A történeti módszer esetében általában a jogalkotó történetileg megragadható szabályozási szándékból, céljából és normaelképzeléséből vonnak le következtetést a lehetséges értelmet illetően.; jelentős a szerepe a régi és új jogszabály összehasonlításának, valamint a törvény előkészítő anyagában a törvényjavaslat indokolásában foglaltaknak is.) - célja szerinti (teleologikus)
(Elsősorban az adott szabályzás célját veszi alapul, a funkciója felöl kíván jelentést tulajdonítani a szövegnek, a védett jogi tárgy szociáletikai interpretálását előtérbe helyezve.)
III. Az értelmezés eredménye szerint beszélhetünk:
- megállapító értelmezésről
~ről beszélünk minden olyan esetben , amikor értékelést igénylő tényállási elemek meglétéről vagy hiányáról kell dönteni - megszorító értelmezésről
~ ról beszélünk olyan esetben, amikor a jogszabály alkalmazási körét a látszólagosnál szűkebben állapítják meg - kiterjesztő értelmezésről
(Ellentéte a megszorító értelmezésnek)
A jogszabály alkalmazási körét a látszólagosnál tágabban vonják meg, vagyis a nyelvtani értelmezéshez képest tágabban.
Lényeges, hogy mihez viszonyítva szólunk az értelmezésnek az eredmény szerint valamilyen fajtájáról, nincs akadálya a nyelvtani értelmezéshez képest a tágabb vagy szűkebb értelmezésnek, ha az egyéb értelmezési módok felhasználásával a jogszabály objektív jogalkotói jelentésének, megállapítására szolgál.
A valódi kiterjesztő vagy megszorító értelmezés a jogszabály jelentésétől, a jogalkotó eredeti akaratától való eltérést jelenti, ezért arra a büntetőjogban a legalitás folytán csak a törvény jogosult.