A büntetőjog-tudomány történeti fejlődése (irányzatai)

Az büntetőjog kialakulása az állam kialakulásával esik egybe, a büntetőjog tudományos művelése jóval később kezdődött meg. Keletkezésének csíráit az olasz egyetemeken látjuk a XII. sz-tól kezdve. A tudományos értékű eredmények hiánya összefügg azzal is, hogy a középkorban alkotott büntető jogszabályok nem tartalmazták a mai értelemben vett általános részt. Nem volt általános része:
  • a bambergi Halsgerichtsordnungnak (Bambergensis)
  • az 1532-es Constitutio Criminalis Carolina-nak.
Büntetőjog-tudományról a XVIII. sz. óta beszélhetünk. Ebben az időszakban a filozófia keretein belül tárgyalták. Nagyszámú büntetőjogi elmélet jött létre.

A büntetőjog, mint tudomány

  1. segédtudományokra épül
    • kriminológia
      • a bűnözést, mint társadalmi jelenséget vizsgálja
      • azt elemzi, milyen társadalmi okai és társadalmi háttere van a bűncselekmények elszaporodásának
      • Magyarországon 1949-ig értékes kriminológiai kutatások folytak, ezek azonban az 50-es években megszűntek és csak a 60-as évektől indultak meg újra
    • kriminalisztika (=nyomozás tudománya)
      • azt vizsgálja, hogyan kell megtalálni a bűncselekmény elkövetőjét az általa a bűncselekmény helyszínén hátrahagyott jelek, nyomok alapján
        Kertész Imre vizsgálta azt, hogy a kutyák hogyan tudják követni az elkövető nyomát. A vizsgálatok során rájött arra, hogy az ember testéből olyan testnedvek párolognak el, amelyek nyomot hagynak, és hogy az Ágnes pelenkát fel lehet használni nyomok rögzítésére. Ezt 15 percig a kérdéses helyen hagyták, majd egy üvegbe zárták, és amikor megtalálták az elkövetéssel gyanúsítható személyt, a kutyával megszagoltatták először a gyanúsítottat, majd a pelenkát. Ha felismerte, megvolt a tettes.
    • igazságügyi orvostan (a sértett által elszenvedett sérüléseket vizsgálják, és a boncolás is értékes információkkal tud szolgálni a hatóságnak)
    • igazságügyi elmekórtan
  2. kialakulása
    • a 12. századi egyetemeken kezdett csírázni, de a francia forradalomig nem igen beszélhetünk büntetőjog a tudományáról
    • 1764 Cesare Beccaria: Büntettekről és büntetésekről c. műve
    • a francia forradalom idején már kialakult egy olyan ismeretanyag, amely egy új büntetőjogi iskola létrejöttét alapozta meg (klasszikus iskola)
A tett-büntetőjogot helyezte előtérbe, tehát az elkövetett cselekmény alapján bírálja az embert. Ezzel szemben a tettes-büntetőjog az elkövető személyére koncentrál. A klasszikus iskola szerint a cselekmény tárgyi súlya adja a bűncselekmény lényegét, ezért a bűncselekmény tárgyi súlyának megfelelő, ún. proporcionális büntetéseket kell kiszabni. Az iskola érdeme, hogy kialakított a büntetőjogi fogalomrendszert, ezért dogmatikus iskolának is nevezik.

Kialakította többek között:

  • bűncselekmény ismérvei
    • törvény bünteti
    • jogellenes (vagy a társadalomra veszélyes)
    • bűnösen követik el (szándékosan vagy gondatlanságból)
  • szándékosság fogalma
  • gondatlanság fogalma
  • büntethetőséget megszüntető okok

A tett-büntetőjog megkívánta, hogy a büntetőjog írott legyen és pontos, hézagmentesen meghatározott definíciókkal rendelkezzen. A klasszikus iskola hátránya, hogy a fogalmak kiépítését néha túlzásba vitte, ezért ezek az élettől idegenné váltak.
A Csemegi-kódex a lopás fogalmát részletesen leírja: „lopást követ el, aki idegen ingó dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa” Ez a meghatározás mindent magában foglal. Vannak azonban ún. nyitott tényállású bűncselekmények is, mint pl. az emberülés, amit a btk. úgy ír le, hogy: „aki mást megöl, emberölést követ el”.
Szerintük a büntetés célja a megtorlás (amit már Seneca is vallott az ókorban)

Kriminológiai irányzatok

Közös jellemzőjük, hogy a klasszikus iskolával ellentétben inkább a tettes-büntetőjogot helyezik előtérbe, tehát nem az a döntő, hogy mit követett el, hanem, hogy ki követte el.

  • antropológiai iskola
    Képviselője, Cesare Lombroso (börtönorvos) a börtönbe zárt embereket tanulmányozta. Szerinte a bűnelkövetők többsége már születésétől fogva arra van predesztinálva, hogy bűnözővé váljon. És mindenkinek az arcára van írva, hogy milyen jellegű bűncselekményt fog elkövetni.Emiatt körzővel járt, és az arckoponya és az agykoponya egymáshoz való elhelyezkedését, távolságát mérte. Lombroso tanait Hitler is felhasználta. Lambroso kicsit túlzásba vitte ezt, de az tény, hogy a bűnözésnek vannak bizonyos genetikai velejárói.
  • szociológiai iskola
    Képviselője: Lacassac Szerinte az a meghatározó a bűncselekmények elkövetőivel kapcsolatban, hogy milyen környezetből jön. Az a környezet, ahol nevelkedik, meghatározó jelentőségű későbbi életvitelére. (milliő-elmélet)
  • Fermi-féle irányzat
    Fermi az antropológiai és a szociológiai iskolát házasította össze, a két iskola egymásra hatása mellett, de a determinista filozófia elfogadása mellett lehet megtalálni a helyes utat.
  • közvetítő iskolák
    A tett- és a tettes-büntetőjogi iskolát próbálták közös nevezőre hozni. Átmeneti iskola, amely a két ellentétes irányzatot próbálta összeegyeztetni. Mindkét iskola tanításaiból próbálta megkeresni az elfogadhatót. Képviselője: Franz List Álláspontja, hogy abban igaza van a tettes-büntetőjognak, hogy az alkalmi bűnelkövetőkkel szemben nem szabad súlyos büntetéseket kiszabni.

Nyugat-Európában a 20. századtól kezdtek kialakulni új iskolák

  • új társadalomvédelmi irányzat
    • Bizonyos iskolák nézete szerint nem kell büntetni az elkövetőket, hanem nevelni kell őket, így lehet elkerülni azt, hogy újra bűncselekményt kövessenek el (képviselője: Prince)
    • A másik iskola teljesen idealisztikus elképzelésekből indult ki, azt vallotta, hogy a bűnözés ellen kell fellépni, nem a bűnöző ellen.
    Ezek az iskolák kudarcot vallottak.
  • A Treatment-ideológia követői szerint a kriminalitás kezelése nem büntetőjogi, hanem orvosi feladat. Nagy hangsúlyt kell fektetni a reszocializációra (tehát hogy a társadalomba visszavezessük azt az embert, aki kiszabadul a börtönből).
    Ez korszerű elmélet volt, ma: pártfogó felügyelet.

Az USA-ban És Japánban viszont nem ez volt a jellemző, hanem az ún. kemény kéz politika, vagyis hogy az elkövetőket minél súlyosabban kell megbüntetni, a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetőire pedig halálbüntetést kell kiszabni.