A szocialista alkotmányozás elmélete visszanyúlik Marx, Engels műveihez, akik nem gondoltak arra, hogy egy sajátos kormányforma jön létre, egy sajátos alkotmányt kell majd megalkotni. Úgy képzelték, hogy valamiféle parlamentáris köztársasági keretek között valósítják meg a szocializmust.
- Szovjetek: államrendszer alapjai → területi szovjetek → Szovjetek Összoroszországi Kongresszusa → helyette Végrehajtó bizottsága jár el, melynek legfőbb szerve az elnökség
- Népbiztosságok → Népbizottságok tanácsa
- Jogegyenlőséget teremtett, kollektív jogokat csak a dolgozók számára biztosított,
- Kimondta az alapvető termelési eszközök államosítását - a kizsákmányolás megszüntetése érdekében.
- Kinyilvánította a proletariátus diktatúráját, ahol minden hatalom a dolgozó népet illeti (a szovjetekben egyesült dolgozó lakosságot)
- Megtiltotta a vallásos világnézet hirdetését,
- Közvetett választási rendszert vezetett be (szovjetek alsó szintjein közvetlen, magasabb szinten közvetett - választójog csak a dolgozóknak),
- A hatalom egysége alapján hozta létre az államszervezetet: nem ismerte el a törvényhozó és a vh. hatalom elválasztását,
- Az Oroszországi Szocialista Szovjet Köztársaságot föderatív alapokra helyezte,
- A dolgozóknak biztosított néhány klasszikus szabadságjogot (vélemény, gyülekezési, egyesülési),
- Mivel a Kongresszus ritkán ülésezett, a Központi VB azonban folyamatosan, a hatalom tényleges birtokosa a Népbiztosok Tanácsa és a KB elnöksége volt.
1922-től Szovjetunió az állam hivatalos neve. Az 1924. évi szövetségi alkotmány ( a Szovjetúnió első alkotmánya) szabályozta a Szovjetúnió állami szervezeti rendszerét, a szövetségi és köztársasági szervek viszonyát, azonban az emberi jogok felfogásán nem változtatott.
Az 1936. évi Sztálini alkotmányt Buharin dolgozta ki. A gazdasági-politikai berendezkedés alapjainak megőrzésével több változást vezetett be az államszerkezet felépítése és az alapvető állampolgári jogok biztosítása szempontjából. Így:
- A szovjeteket általános választójog alapján minden szinten közvetlenül, területi alapon választják,
- Külön fejezetet szentelt az ügyészségnek, a bíróságnak, formailag a bírói függetlenség elvét is leszögezte,
- Általában elismerte az állampolgárok egyenjogúságát.
- Nem teremti meg a szabadságjogok biztosítását.
- Államhatalom egységességének elérése. A Szovjet elnökségén közvetlenül választják. A Népbiztosságok tanácsa átalakul a Szovjetúnió minisztertanácsává.
Nem változott az államhatalom egysége, de már kirajzolódtak a különböző állami szervek közötti munkamegosztás elvei. Sztálin halálát követően különböző alkotmánymódosítások igyekeztek valamiféle garanciákat teremteni az emberi jogok, a szabadságjogok vonatkozásában.
A következő szovjet alkotmány elfogadására 1977-ben került sor = brezsnyevi alkotmány. Annak ellenére, hogy az országban erőteljes gazdasági hanyatlás figyelhető meg, szélesítik az emberi jogok körét a szociális jogok vonatkozásában: pl. minden ember jogaként jelenik meg a lakáshoz való jog, tehát alanyi jog, de nincs semmilyen gazdasági alapja, hogy ezek érvényesülhessenek. Az államszervezet változatlan marad.
A 80-as évek végén a gorbacsovi peresztrojkával indul meg egy demokratizálódási folyamat. Prezidenciális jellegű államformát teremtett, választási rendszert változtatott, létrejött az alkotmánybíróság, tehát olyan garanciális szervek, amelyek a polgári államokban már korábban megvoltak.
A tagköztársaságok élni kívántak önrendelkezési jogukkal és kiváltak a Szovjetúnióból. Létrejött a FÁK (Független Államok Közössége). Minden tagállamban önálló alkotmányozási folyamat indult el, amelynek eredményeként erős, egyszemélyi hatalom alakult ki. Az elnök hatalma dominál, prezidenciális jellegű kormányzás jön létre.
A közép- és kelet-európai országokban a II. vh. után elfogadott alkotmányok még a polgári demokratikus alkotmányokra emlékeztettek. A szocialista alkotmányozás akkor kezdődött meg, amikor erősödött a kommunista pártok vezető szerepe, a termelési eszközök társadalmi tulajdonba kerültek, az állami szervezet és az alapvető állampolgári jogok szabályozása az 1936. évi szovjet alkotmány mintájára történt, figyelmen kívül hagyva minden nemzeti sajátosságot. Létrehozták mindenütt a legfelsőbb képviseleti szerveket helyettesítő szerveket (elnökségek, prezídiumok, államtanács, Elnöki Tanács formájában). Ezek kettős hatalmi funkciót láttak el, egyfelől a törvényhozó hatalom ülései közötti időszakban a parlamentet helyettesítették, az államfői jogokat pedig kollektív testületként gyakorolták.
A 60-as évektől kezdődően az alkotmányokat már szocialista államok alkotmányaként fogadták el. Ezekben az alapvető állampolgári jogokat formálisan már mindenki számára biztosították, és előtérbe került a törvényességi garanciák fejlesztése.
A 80-as évek végétől - a peresztrojka hatására - alapvető átalakulás, rendszerváltás ment végbe a népi demokratikus államokban is, amelyek jelentős változásokat hoztak:
- a tervgazdaságot piacgazdaság váltotta fel,
- pluralista politikai berendezkedés épült ki,
- a szövetségi államokban a tagállamok önállóságát biztosították,
- az államhatalom egységének elvét felváltotta a hatalommegosztás elve,
- kialakultak a helyi önkormányzatok,
- megerősödött a parlament szerepe,
- kollektív államfő helyett kialakult a Benjamin Constant által megfogalmazott egyensúlyi szerepet betöltő köztársasági elnök intézménye,
- a kormány a parlamentnek felelős,
- létrejött az alkotmánybíróságok intézménye,
- az emberi jogokat a nemzetközi elvárásoknak megfelelően biztosítják.