A XIII. századtól Európa több országában megjelent a korlátozott monarchia rendszere. A hatalom továbbra is az uralkodó kezében összpontosul, de uralma nem korlátlan, azt különféle intézmények ellensúlyozzák.
A korlátozott monarchiának alkotmányos állammá való átalakulásához vezető folyamatban döntő jelentőségű volt Anglia alkotmányfejlődése.
Anglia alkotmányfejlődése
Nincs kartális alkotmány.
1215- Magna Charta Libertadum. Uralkodói szuverenitás korlátozása, szabadságjogok.
Az angol polgári forradalmat megelőzően fontos a Petition of Rights (1628), amely rögzíti, hogy adót csak a parlament hozzájárulásával lehet kivetni, hadsereget fenntartani, valamint az igazságszolgáltatásban törvényi biztosítékokat vezetnek be.
Másik fontos lépés az 1647-ben rögzített Agreement of the People (A nép szerződése). Ezt a levellerek terjesztik a Cromwell-féle haditanács elé, tehát nem a parlament tárgyalja. Ez egy írott alkotmány igényét fogalmazta meg, s tartalmazta az általános és egyenlő választójogot, a királyság megszüntetését, a köztársaság bevezetését, a Lordok Házának megszüntetését, a törvény előtti egyenlőséget, a szabad vallásgyakorlást, a tulajdon védelmét. Kartális alkotmány alapja, célja a törvényhozó-végrahajtó hatalom szétválasztása. A parlament a választóknak alárendelten működik.
1653- Instrument of Government (1657-ig) Cromwell: központi szervek kormányzási részvétele.
A Habeas Corpus törvény 1679-ben a személyes szabadság védelméről rendelkezett.
1689-ben a Bill of Rights (Jogok törvénye) kimondta, hogy az uralkodóval szemben a parlamentnek van elsőbbsége. A parlament nélkül a király nem rendelkezhet a hadseregről, nem vethet ki adókat, köteles gondoskodni a választás szabadságáról, köteles a törvényeket betartani. A bírói függetlenség biztosítására bevezették az esküdtszéket. Képviselők mentelmi joga, trónöröklésre vonatkozó szabályok.
A bírák függetlenségét az 1701. évi Act of Settlement (Trónöröklési törvény) intézményesítette. Rendelkezett a képviselői trónöröklési szabályokról.
Az 1700-as évek közepétől az uralkodó személyesen nem vett részt a kormányzati munkában, az a kabinet feladata, s ezért felelősséggel tartozott a parlament előtt. A parlament megvonhatta a bizalmat a kormánytól, többségi szavazás útján. Ezzel Angliában kiépült a parlamentarizmus rendszere.
1931. Westminsteri statutuum. Az anyaország és a gyarmatok viszonyát rendezi, a királyi hatalom csökken.
Az USA alkotmányfejlődése
Az USA alkotmányát sz első kartális alkotmányként tartják számon (bár a Lengyelek megelőzték őket).
A 18. században a gyarmatokon függetlenségi háborúk zajlottak.
1776-ban 13 gyarmat felhívta a tagállamokat, hogy jognyilatkozatot tegyenek közzé. Az első, a Virginia által kiadott Declaration of Right minta lett a többieknek.
1776 júliusában fogalmazták meg az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozatot, amely kinyilvánította a gyarmatok függetlenségét, elszakadást az anyaországtól, államszövetséget hozott létre és az emberi jogokat mindenkire kiterjesztették.
1787-ben fogadták el az USA alkotmányát, amely 2 év múlva lépett hatályba, s a következőket tartalmazta:
a hatalom gyakorlását a nép által választott szervek hatalomgyakorlásának elvére építette:
- Ez a köztársasági államformát intézményesítette,
- Prezidenciális rendszer
- Valódi szövetségi (föderális) államot épített ki,
- A hatalmi ágak (törvényhozó, végrehajtó, bírói) egyensúlyának biztosítására törekedett,
- A prezidenciális kormányzás rendszerét vezette be,
- széles körben biztosította az emberi jogokat az alkotmányhoz 1791-ben csatolt 10 alkotmánymódosítás ("Bill of Rights"),
- Fékek és ellensúlyok rendszerét építette ki: a törvények csak úgy lépnek hatályba, ha azokat a végrehajtó hatalmat gyakorló elnök kihirdeti, ha gyakorolja a vétójogát, akkor a megvétózott törvényt a törvényhozó hatalom minimum 2/3-os többséggel fogadhatja el, vagyis a végrehajtó hatalom részéről egy olyan fék lép be, ami adott esetben korlátozni tudja a törvényhozás tevékenységét. Ami pedig a másik oldalt illeti, az elnök dönt a fegyveres erők alkalmazásáról, kinevezi a minisztereket, a szövetségi bíróság bíráit, nagyköveteket, azonban ezek a döntések csak akkor hatályosulnak, ha a szenátus utólag jóváhagyja a döntést, azaz csak a szenátus jóváhagyásával érvényesül az elnök jogköre.
- Törvényhozó szerve a 2 kamarás kongresszus, amely a szenátusból és a képviselőházból áll.
- Bírói hatalom: szövetségi legfelsőbb bíróság, szövetségi bíróság, tagállami bíróság
- Emberi jogok: kezdetben csak tagállami szinten, később szövetségi szinten is szabályozzák.
Francia alkotmányfejlődés:
Az európai kontinensen a döntő fordulatot a francia polgári forradalom menetében született Ember és polgár jogairól szóló 1789. évi Deklaráció, valamint az 1791. évi Alkotmány jelentette.
1897. évi deklaráció:
- Emberi gondolatközlés és az
- Egyesülés szabadsága
- Emberi-polgári jogok szétválasztása.
1791- Alkotmányozó gyűlés lesz a rendi gyűlésből:
- Kartális alkotmány
- Közhatalmi szervek
- Alkotmányos monarchia => uralkodás törvényes keretek közt, miniszterek útján. Népképviselet => szenátus-képviselőház
- Választójog
- Népfelség elve
- Törvényhozó - végrehajtó - bírói hatalom szétválasztása.
- Választójog (csak férfiak, +vagyoni cenzus +életkor) => aktív-passzív választójog
Ezekben kinyilvánították az emberek egyenjogúságát, a tulajdonhoz, a személyi és a politikai szabadsághoz való jogait, kimondták a nemzet szuverenitását, a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom szigorú elválasztását vezették be Montesquieu elmélete nyomán, deklarálták, hogy mindenkinek joga van részt venni a törvényhozásban személyesen vagy választott képviselői útján, az államforma monarchikus, a végrehajtó hatalmat átruházott hatáskörben a király, illetve nevében a miniszterek gyakorolják, rögzítették a törvényesség elvét (semmi nem tiltható, amit törvény nem tilt és senki sem kényszeríthető olyanra, amit törvény nem rendel el).
1792. augusztus:
Királyi hatalom felfüggesztése, konvent összehívása aktív választójog alapján.
1793. június:
- A konvent elfogadja a jakobinus alkotmányt +népszavazás róla.
- Radikális polgárság követelései
- Közvetlen választás, abszolút többség elve
1795. Terminori alkotmány:
A szuverenitás nem a népet, hanem a polgárok összességét illeti meg. Polgár pedig az volt, aki megfelelő vagyonnal rendelkezett, a többiek politikai jogaikban korlátozva voltak.
1799 - konzuli alkotmány
1801, 1802- Napóleoni alkotmányok
- Visszalépést jelentenek
1814. Bourbon restauráció
- XVIII. Lajos - oktrojált alkotmány
- Istentől származtatott királyi hatalom
- Az emberi jogok a király adományaként jelennek meg.
1830. Lajos Fülöp =>alkotmány
- Haladó alkotmány
- Hatalommegosztás elve
- 1789-es alkotmány egyetemeségének biztosítása
Az 1848-as forradalmak hatására született alkotmányok már gazdasági és szociális jogok biztosítását is rögzítették. A korabeli polgári alkotmányos állam kiépítése csak a császárság bukása után (1870) következett be Franciaországban.
Svájci alkotmány
Az 1848-ban kiadott svájci alkotmány a kantonok szövetségéből nemzeti államot hozott létre, föderális alkotmányos nemzeti államot létesített.
Az 1812. évi spanyol cadizi alkotmánynak azért van nagy jelentősége, mert a napóleon veresége után alkotott alkotmány. Ez lesz a dél-amerikai államok alkotmányának az alapja. Elismer bizonyos szabadságjogokat, de a vallásszabadságot nem. Az oktatást állami kézbe adja.
Olasz alkotmány
Az első olasz alkotmányt Károly-Albert Piemont-Szardínia királya 1848. Március 4.-én adta ki. 1870-ben az egyesült nemzeti állam, Olaszország alkotmánya lett.
Belga alkotmányfejlődés:
A polgári alkotmányozás menetében időrendben a belga alkotmány következik, amely 1831-ben született - módosításokkal - ma is hatályos. Érződik rajta a francia hatás. Ez széles körben biztosította az emberi jogokat, deklarálta a népszuverenitást, összeegyeztetve a monarchikus államformával. A polgári alkotmányos rendszert "mintaalkotmánynak" tartották.
Az alkotmány szerint:
- A nemzet szuverén, a király a nemzettől kapott jogok alapján uralkodik,
- Érvényesül a hatalmi ágak elválasztásának, megosztásának elve,
- A kétkamarás törvényhozó testületet népképviseleti alapon választják,
- A végrehajtó hatalom feje formálisan a király, de csak miniszterein keresztül cselekedhet,
- Biztosítja a bírák függetlenségét,
- Helyi önkormányzatok biztosítása, mint negyedik hatalmi ág.
Német alkotmányfejlődés:
- 1806-ban a birodalom felbomlását követően az ún. rajnai szövetség 16 tagállama átvette a francia alkotmányfejlődés számos gondolatát.
- 1815-ben létrejött a Deutsche Bund, alkotmánya az egyenjogúságot és a népképviseletet deklarálta, de a régi rendi tagozódás és a rendek kedvezményes részvétele a képviseletben megmaradt.
- 1849-ben elfogadott Pál templomi alkotmányt 29 kisebb tagállam elfogadja, de Poroszország nem, ezért nem lép hatályba, viszont hatályba lép egy Poroszországban elfogadott oktrojált alkotmány, amelyet 1851-ben módosítanak.
- 1867-ben alakul meg az Észak-Német Szövetség alkotmánya, 4 évvel később a dél-német államok is csatlakoznak ehhez a szövetséghez, s ez az alkotmány válik a német birodalom alkotmányává. A kormányfő és a miniszterek a császárnak tartoznak felelősséggel, a képviselőház szerepe formálódik.
- 1871-ben a Délnémet államok is csatlakoznak, kialakul a Német Birodalom.
- 1919. weimari alkotmány ún. szociális alkotmány, ahol a gazdasági, szociális, kulturális jogoknak a rögzítése alapvető volt. Rendkívüli jogosultságokat biztosított a köztársasági elnöknek, ami diktatúrához vezethetett. A kancellár és kormánya a parlament bizalmától függ. Az államfőt a nép választja, aki független a parlamenttől. Egyensúly a parlament és az államfő között, ám ez utóbbi rendkívüli esetben egyedül is kormányozhat. Megjelennek benne már a második generációs jogok is.
A múlt század 70-es éveire megszilárdult a polgári alkotmányosság alapelveiben egységes rendszere Nyugat- és Közép-Európában. Ezek a következőket rögzítették:
- A népfelség elvét, a népszuverenitást,
- A hatalmi ágak elválasztását,
- Népképviseletet, törvényhozó hatalmat,
- Felelős végrehajtó hatalmat (kormány, politikai felelőssége),
- Bírák függetlenségét,
- A közhatalom gyakorlásának törvényességét,
- Az emberek egyenjogúságát,
- A tulajdon sérthetetlenségét,
- A személyi és politikai szabadságjogok biztosítását.
A 19. században a három hatalmi ág mellett további hatalmi ágak is megjelentek. Benjamin Constant francia tudós beszél egy külön államfőhatalomról, egy semleges, a törvényhozás és a végrehajtás között mintegy kiegyensúlyozó szerepet betöltő államfői hatalomról (a jelenlegi magyar valóságot figyelembe véve a köztársasági elnök éppen ezt a hatalmi tevékenységet látja el, nem tartozik egyik hatalmi ághoz sem). Benjamin Constantnál jelenik meg az a gondolat is, hogy kell lennie egy olyan szervezetnek, amely az alkotmányt és az alkotmányos jogszabályokat védi, létre kell hozni az alkotmánybíróságok rendszerét. Végül Benjamin Constant külön hatalmi ágként fogalmazza meg az ún. "municipális" hatalmat, vagyis a helyi hatalmat, az önkormányzati hatalmat, amely bár egy országon belül a központi szervek törvényeit hajtja végre, de helyi vonatkozásban - helyi kérdésekben - rendkívül jelentős szerepe van.
Az 1870-80-as évekre megszilárdult a polgári alkotmányosság alapelveiben egységes rendszere. Ez magában foglalja:
- A népfelség elvét, a nép ill. a nemzet szuverenitását
- Az államhatalmi ágak elválasztását
- A kiszélesedő választójogon alapuló népképviseletet
- A népképviselet előtt felelős végrehajtó hatalmat
- A bírák függetlenségét
- A közhatalom gyakorlásának törvényességét
- Az emberek egyenjogúságát, a tulajdon sérthetetlenségét, a személyi és politikai szabadságjogok biztosítását
Az I. vh. után az alkotmányok kinyilvánítják a népszuverenitás elvét, ezzel együtt a köztársasági államformát. Több alkotmányban a parlamentarizmus lényegi elemeként rögzítik a miniszterek felelősségét a parlament előtt. Követelmény lesz a bírói függetlenség rögzítése és különböző gazdasági-szociális-kulturális jogok biztosítása is.
A II. vh. után megerősödtek a polgári alkotmányosság biztosítására irányuló törekvések, így követelmény lesz az emberi jogok, helyi önkormányzati jogok biztosítása, s az alkotmány védelmére szolgáló alkotmánybíróságok létrehozása. A II. vh-t követően néhány jellegzetes alkotmány:
- Francia: 1946-ban fogadták el, lényege, hogy visszatértek egy demokratikus, parlamentáris köztársasági kormányformájú alkotmányhoz, majd 1958-ban egy újabb alkotmányt fogadtak el, amelynek oka a gyakori kormányválság, ezért szükséges volt erősíteni a végrehajtó hatalmat, kialakult tehát a parlamentáris köztársaságból egy félprezidenciális rendszer, ahol a végrehajtó hatalom két kézben van, az elnök és a kormány kezében, de a kormánynak élveznie kell a nemzetgyűlés bizalmát is. A kormány felelős a parlamentnek, az elnök azonban nem.
- Másik jellegzetes alkotmány Olaszország alkotmánya. Korábban királyság volt, új államforma alakult, köztársaság. A legálisan működő és kormányon lévő kommunista párt erős prezidenciális rendszert akart, ezzel szemben végül egy parlamentáris kormányforma jött létre 1947-ben. Az államfői hatalom kicsi.
- Jellegzetes alkotmány az 1949. évi bonni alaptörvény, az NSZK alkotmánya. Abból indult ki, hogy a weimari alkotmány rendkívüli jogosultságokat biztosított a köztársasági elnöknek, ami diktatúrához vezethetett, ezért olyan köztársasági elnöki posztot alakítottak ki, ami politikailag súlytalan, mintegy reprezentációs szerepel. Itt vezették be az ún. konstruktív bizalmatlanság intézményét, ami azt jelenti, hogy úgy lehet csak a kormányt megbuktatni, hogy egyben az új miniszterelnök személyére is javaslatot tesznek a bizalmatlansági indítványban.
- Még 3 alkotmány mutat közös vonásokat ebből a korszakból: 1976. Portugália, 1977. Görögország, 1978. Spanyolország. Mindhárom ország jellemzője, hogy korábban diktatúra volt, s a demokratizmus vonásait erősítő alkotmányt hoztak létre, ahol az alkotmányokban megteremtették a parlamentarizmus, a hatalommegosztás, a jogállam biztosítékait. Rendkívül fontosak az emberi jogok, a helyi önkormányzatok jogai és az alkotmányosság védelme.