Ahhoz, hogy eljussunk a joghoz, abból kell kiindulni, hogy mi a norma. Az emberi együttélés során kialakult, vagy mesterségesen létrehozott magatartási szabályrendszer, ami egy közös érdek megvalósítását szolgálja egy társadalmon vagy annak csoportjain belül. Az állam létrejöttét megelőző ősközösségi társadalomban önkéntesen követték, létüket, biztonságukat szolgálta, szokások formájában éltek, s nem volt ok a szabályok megsértésére.
Az állam kialakulása után a normák közül azokat, amelyek a hatalom gyakorlói számára legfontosabbak voltak ahhoz, hogy hatalmukat megőrizzék, szokásból szokásjoggá alakították ki. Volt már erőszakszervezet, amellyel ki tudták kényszeríteni, volt szankciórendszere. (Nem volt szankciórendszere, vagy legalábbis nem állami az erkölcsi normáknak, illemnek, de adott közösségben ugyanolyan erősek voltak.)
A rendezett emberi együttélés természetes feltétele és velejárója, hogy az emberek, embercsoportok közötti viszonyokat a régmúlt időktől fogva széles körben normák (magatartási szabályok) szabályozzák.
Mindennapos gyakorlatban alakulnak ki a szokások, míg más szabályokat előre, tudatosan megalkotnak. Céljuk, hogy rögzítsék és védjék az emberek, embercsoportok között kialakult társadalmi viszonyokat, illetve a köz érdekében befolyásolják ezek meghatározott irányban történő fejlődését.
Jog
A Jog olyan állam, közhatalom által alkotott, vagy általa elismert általános magatartási szabályok értendők, amelyek érvényesülését végső soron az állam kényszerítő ereje is biztosítja.
A jogi norma a legerősebb társadalmi norma, mert mögötte a legerősebb kikényszerítő eszköz, az állam áll. A jog nem elvontan jelentkezik, hanem mindig konkrét jogszabály vagy konkrét szokásjog formájában. Egy államon belül egységes rendszert alkot. Tehát a jog az állam által alkotott (ez a jogszabály) vagy elismert (ez a szokásjog) olyan általános magatartási szabály, amelynek érvényesülését az állam kikényszerítő ereje biztosítja.
A jogrendszer egy adott államban, egy adott időpontban hatályban lévő jogszabályok összessége.
Az emberek, embercsoportok közötti viszonyokat nem szabályozzák minden területen és minden részletükben jogi szabályok. Ennek ellenére a szabályok száma már olyan mértékben megnövekedett, hogy indokolttá vált a jogi szabályok különböző szempontok szerint történő csoportosítása.
Csoportosításuk egyik módja lehet:
- Kibocsátó szervek szerint. Ez egyben megadja a jogi normák hierarchiáját is, mert a kibocsátó szerveknek az állami szervek rendszerében elfoglalt helye határozza meg az általuk kibocsátott jogszabályok helyét a jogforrások rendszerében. A hierarchia azt jelenti, hogy az alacsonyabb szinten megjelenő jogszabály nem lehet ellentétes magasabb szinten lévővel.
- A szabályozás tárgya és címzettje szerinti csoportosítás azt jelenti, hogy mire és kire vonatkozik a jogi szabály, kifejezi a szabályozás módszere közti eltéréseket is, vagyis azt, hogy a különböző jogalanyok között fölérendelt vagy mellérendelt a viszony.
Ez a fajta csoportosítás a jogrendszeren belül a jogágakra bontás, a közjog és a magánjog szerinti megkülönböztetés.
Mindkettő további csoportosítással tovább tagolható.
Közjog
Államban élő személyek és a közhatalom viszonyát szabályozzák: alkotmányjog, államigazgatási jog, pénzügyi jog, büntetőjog és büntető eljárási jog. Alá-fölé rendeltségi viszony.
Magánjog: vagyoni viszonyokat szabályozó tulajdonjog, kötelmi jog, családjog, öröklési jog (=polgári vagy civiljog), munkajog stb. Alanyok mellérendeltségi viszonya. Európán belül a közjog kialakulásának három jellegzetes létrejöttével találkozunk, ami NY=>K irányban hatott:
Angolszász fejlődési út: polgári közjognak nincs a feudális államokban előzménye. Angliában nem alakult ki a feudális közjog, mert amikor a polgárság már kezd megerősödni, akkorra az abszolutizmus nem elég erős, a polgárság politikai hatalomba való bevétele kompromisszum eredménye, a jogi szabályozás is megmarad rendi keret közt, nem válik el közjogra/magánjogra. Common Law van.
Franciaországban azért marad el a feudális közjog kialakulása, mert 200 éven keresztül erős abszolutisztikus hatalom volt, a király kezében összpontosult a teljes állami funkciórendszer, s csak Montesquieu "Törvények szelleméről" című művében jelenik meg először, hogy a jogszabályokat közjogra és magánjogra kell bontani, s ez a tulajdon védelme érdekében fogalmazódik meg. 1789-jognyilatkozat. 1791, 1793, 1795 alkotmányok. 1830-önálló közjog. 1835-Párizsi egyetem-közjogi tanszék.
A porosz utas fejlődés jellemzője, hogy itt a birodalom központi szervei és a birodalmat alkotó tagállamok közti ellentmondás és a rendi ellentétek következtében kialakul a feudális közjog. Szerződések szabályozzák a tagállamok és a birodalom központjának kapcsolatát, a birodalom és az egyház kapcsolatát, megteremtik az Aranybullában a rendek ellenállási jogát, s ezek a későbbi polgári állam közjogának az alapjai.
A közjog szűkebb értelemben az államjog, az alkotmányjog szinonimája. Magyarországon pl. 1945-ig a közjog, 1945 után az államjog, újabban pedig az alkotmányjog használata terjedt el.
Alkotmányjog
Az alkotmányjog azoknak a jogi szabályoknak az összessége, amelyek szabályozzák
- az adott állam politikai és gazdasági, társadalmi berendezkedését (államforma, kormányforma, szuverenitásra vonatkozó szabályok, pártokra vonatkozó szabályok, tulajdon és a gazdaság működtetésére vonatkozó alapvető szabályok),
- az állam és az állampolgárok viszonyát, az alapvető jogokat és kötelességeket,
- a közhatalmi szervezetrendszert (állami és önkormányzati), azok megalakulását, felépítését, hatáskörét, működését és egymáshoz való viszonyát.
Ezekben a tárgykörökben csak az alapvető szabályok sorolhatók az alkotmányjogba, a részletező szabályok más jogágakba tartoznak. Ilyen esetekben vegyes vagy áttételes alkotmányjogi szabályokról beszélünk, pl. az 1-2-3. pontban felsoroltakat a polgári jog, büntetőjog, közigazgatási jog részletezi.
Más tárgykörökben a teljes szabályozás alkotmányjogi körbe tartozik, ezek a tiszta alkotmányjogi szabályok, pl. állampolgárság, választás, OGY hatásköre, működése.
Az alkotmányjog sajátosságai:
- Nem a jogalanyok szabad elhatározásával jön létre, hanem a tv. erejénél fogva: pl. állampolgárság a megszületés tényével.
- Amíg egyéb jogágak esetében a jogviszony lehet szabad egyezkedés tárgya, az alkotmányjogi jogi jogviszony kötelező.
- Képviselet nem megengedett, személyhez kötött jogosultságok/kötelezettségek vannak, pl. választójog.
- A jogviszony alanyai az őket megillető jogosultságról nem mondhatnak le: pl. képviselő a mentelmi jogáról.
- Egyes jogosultságok 3. személlyel szemben büntetőjogi védelemben részesülnek (szavazás titkossága), más jogviszonyoknál általában a jogviszony alanyai között mellérendelt a kapcsolat, itt alá-fölérendeltségi.
- Alkotmányjogi jogviszony esetében bírói úton nem érvényesíthető a jogosultság, pl. állampolgárság: ha bm úgy találja, hogy nem felel meg minden feltételnek, nem kapja meg.
Az alkotmányjog forrásai
- Legalapvetőbb forrása az Alkotmány.
- Alkotmánymódosító/kiegészítő törvények, ugyanúgy minősített 2/3-os többséggel fogadták el.
- Egyéb törvények, alacsonyabb szintű jogszabályok, pl. a választójog szabályozására vonatkozó minden jogszabály forrása az alkotmányjognak, a bm-rendelet is.(tehát: törvények, rendeletek)
- Állami irányítás egyéb eszközei közül a normatív határozatok (OGY házszabályai)
- Állami irányítás egyéb eszközei: pl. jogi iránymutatások.
- Alkotmányos szokás
- Alkotmánybíróság alkotmányértelmező határozatai (negatív=utólagos normakontroll).
- Legfelsőbb Bíróság precedens értékű döntései.
Az alkotmányjog kiemelkedő szerepét erősíti, hogy ide tartozik a jogrendszer csúcsán elhelyezkedő jogszabály, az Alkotmány is.