A külkereskedelmi ügyletek legfontosabb szakaszai:

  • A külkereskedelmi ügylet előkészítése
  • A szerződés megkötése
  • A szerződés teljesítése

Általános elv, hogy a szerződés tartalmát a szerződő felek szabadon, saját maguk alakítják ki, figyelembe véve a jogszabály kivételes tiltó, vagy kényszerítő rendelkezéseit.

A szerződés minimális kellékei:

  • A tárgy (árú, szolgáltatás) meghatározása
  • A mennyiség rögzítése
  • Az ár megállapítása (egyes országokban USA, Nagy Britannia az ár előzetes rögzítése nélkül is lehet szerződést kötni)

A kötelező jellegű jogszabályi rendelkezések azoktól eltérő megállapodások esetén is érvényesek.
Ha a felek valamely kérdésben nem egyeztek meg és azt jogszabály sem rendezi, a bíróság a szokások és a szokványok alapján is kiegészítheti a szerződést.

Szokás:

A kereskedelemben rendszeresen ismétlődő üzletkötések feltételeit, tartalmi és formai elemeit, a kötések kialakult módját, gyakorlatát nevezzük szokásnak. A szerződés egyes elemeinél elegendő lehet a szokásra hivatkozni (szokásos minőség, választék, fizetési mód).

Szokvány:

Írásba foglalt szokás. Nincs egységes nemzetközi jogrendszer, amire a szerződéskötéseknél általában hivatkozni lehetne.
A Bécsi Konvenció (1980), az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága által kidolgozott egyezmény, nem kötelező érvényű. Az egyezmény amúgy sem tér ki a szerződések minden lehetséges részletére, a felek eltérhetnek tőle.