A külkereskedelmi ügyletek legfontosabb szakaszai:
- A külkereskedelmi ügylet előkészítése
- A szerződés megkötése
- A szerződés teljesítése
Általános elv, hogy a szerződés tartalmát a szerződő felek szabadon, saját maguk alakítják ki, figyelembe véve a jogszabály kivételes tiltó, vagy kényszerítő rendelkezéseit.
A szerződés minimális kellékei:
- A tárgy (árú, szolgáltatás) meghatározása
- A mennyiség rögzítése
- Az ár megállapítása (egyes országokban USA, Nagy Britannia az ár előzetes rögzítése nélkül is lehet szerződést kötni)
A kötelező jellegű jogszabályi rendelkezések azoktól eltérő megállapodások esetén is érvényesek.
Ha a felek valamely kérdésben nem egyeztek meg és azt jogszabály sem rendezi, a bíróság a szokások és a szokványok alapján is kiegészítheti a szerződést.
Szokás:
A kereskedelemben rendszeresen ismétlődő üzletkötések feltételeit, tartalmi és formai elemeit, a kötések kialakult módját, gyakorlatát nevezzük szokásnak. A szerződés egyes elemeinél elegendő lehet a szokásra hivatkozni (szokásos minőség, választék, fizetési mód).
Szokvány:
Írásba foglalt szokás. Nincs egységes nemzetközi jogrendszer, amire a szerződéskötéseknél általában hivatkozni lehetne.
A Bécsi Konvenció (1980), az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága által kidolgozott egyezmény, nem kötelező érvényű. Az egyezmény amúgy sem tér ki a szerződések minden lehetséges részletére, a felek eltérhetnek tőle.